Hungary Today Media News and Features Digest Press Survey, 1993. február (8406-8422. szám)
1993-02-03 / 8407. szám
Népszabadság, 1993.jan.28. azzal a felfogással vitatkozom, amely szerint Moszkvából kényszeritették Kádárékra, hogy hozzanak halálos ítéleteket. A most megismert és az itthoni pártiratok egyaránt azt mutatják, hogy a Moszkvával való egyeztetés alapján a magyar pártvezetés tartotta kézben ezt az ügyet.- Magyar részről kezdeményezték a megtorlásokat?- A szovjet iratokból ez nem derül ki, viszont vannak magyar dokumentumok és feldolgozások, amelyeket nem lehet figyelmen kivül hagyni. Tudjuk, hogy Kádár 1957 márciusában Moszkvában járt, és erről április 2-án beszámolt a Központi Bizottság előtt Egyebek között ezt mondta: „Felvetődött Nagy Imréék kérdése is. Mi vetettük fel.” Ez persze nem tekinthető egyértelmű bizonyítéknak, mert .Kadámak számos oka lehetett arra. hogy kendőzze a szovjetek valódi szándékait. Ezzel kapcsolatban egyelőre nem ismerünk szovjet dokumentumokat. Nyilván szóban történtek a megállapodások. Hangsúlyozni kell azonban, hogy Kádárékra nagy nyomás nehezedett, s nem csupán az itthoni sztálinista erők, hanem a Moszkvában élő emigráns vezetők részéről is. Rákosiék folyton felemlegetik Nagy’ Imréék áruló szerepét. Követelik a megtorlást. Tolvajnyelven szólva állandóan mószerolják Kádárékat. Számos alkalommal feljelentik a Népszabadságot jugoszláv-orientáció, klerikalizmus, revizionizmus, a Nyugat előtti hajbókolás miatt. De általában minden rosszat a sajtóból eredeztetnek.- Kádár Jödos Moszkvában jár márciusban. Április Z-án azt mondja itthon, „mi vetettük fel” a Nagy Imre-ügyet. Ugyancsak áprilisban távolitja el a szovjet vezetés Moszkvából Rákosit, akit ezzel végleg leírnak. Kincs-e összefüggés a két lépes között?- Elképzelhető, hogy van. Aczél Györgyre kell hivatkoznom, aki mindig azt mondta, hogy Kádárt ’57 márciusában Moszkvában megzsarolták. Ugyanis Vorosüov és mások a régi sztálinista vezetésből rá akarták venni Kádárt, hogy- Rákosiékat hazaengedje. S ő, hogy ezt kivédhesse, engedményt tett a Nagy Imre kérdésben. Ennek a feltételezésnek nem adok hitelt, de az tény, hogy’ Kádár elszántan vívta úgynevezett kétfrontos harcát. Egyaránt eltökélt volt Nagy Imrét és Rákosit illetően.- ön tehát azt tartja, hogy Kádárnak az volt a meggyőződése, hogy az egyiket fizikailag, a másikat politikailag kell likvidálni?- Igen, pontosan erről van szó.- Megjelenik tehát a „Jelcin dosszié”. Azonban az anyaganak felkutatásában, megszerzésében részt vevő egyes kutatók azt panaszolják, bogy miután önök megkapták ezt a „mintacsomagot", mintegy monopolizálták itt az intézetben.- örvendetes, hogy szóba hozza ezt a kérdést. Mi kaptuk a megbízást a fordításra és feldolgozásra, amit hetek alatt teljesítettünk, de szó sincs monopolizálásról. A kötet bevezetőjében méltatom mindazokat, akiknek érdemei vannak a „dosszié” megszületésében. Ugyanakkor megjegyzem, hogy az említett negyventhét elnökségi levéltári iratot Budapestre érkezése előtt magvar. sőt valószínűleg orosz kutató sem látta. Tehát senki munkáját nem tulajdonítottuk el. Sőt, a mi kérésünkre engedélyezte a Széchényi Könyvtár már decemberben a dokumentumok tanulmányozását a kutatóknak. Már publikáltak is közülük. Sajnos, túlzottan sietve, rengeteg fordítási, értelmezési hibával.- Konzervatív orosz erők nagyon rosszallják Jelcin budapesti Canossa járását.- Annál fontosabb, hogy könyvünk mihamarabb napvilágot lásson más nyelveken is. A szovjet politikacsinálás boszorkánykonyhájából ugyanis eddig még nem került ki ilyen dokumentumegyüttes, amely most már feldolgozva rendkívül plasztikusan mutatja be az információszerzés és a döntéshozatal mechanizmusát. Tehát nem csupán magyar, hanem nemzetközi érdekű ügyről van szó. , . Hovanyecz László
