Hungary Today Media News and Features Digest Press Survey, 1993. február (8406-8422. szám)
1993-02-15 / 8414. szám
Beszélő 1993.febr.6. 18 Liga-küldöttgyűlés ... ........„... Három éjjel, három nap A hét végén, a Liga Szakszervezetek III. küldöttgyűlésén kemény csaták árán dőlt el, hogy a következő két évre milyen alapszabályt, programot fogadnak el a tagszervezetek képviselői. A reggelig tartó szekcióülések és a tisztségviselőválasztások nyomán a küldötteknek tudomásul kellett venniük, hogy jóformán semmi sem a papírforma szerint történt Vastaps Már az első napon, az ünnepélyes külsőségek ellenére is érezni lehetett a feszültséget a küldöttek között. A vastapsok után, amelyet a magyar vendégek közül Göncz Árpád és Forgács Pál, a Liga volt elnöke, a mintegy két tucat külföldi szakszervezeti szövetség közül az amerikai AFL-CIO küldöttsége és a lengyel Szolidaritás kapott, a választmány nevében szóló Horn Gábor beszámolóját 18-an nem fogadták el a köze! háromszáz mandávdt ez a nyíltság, a szünetekben csendben jegyezték meg, hogy náluk a jelöltek harca a küldöttgyűlés élűit dől el. (Es még mondja valaki azt, hogy az MDF nem európai stílusban politizál...) De a Ligában volt előkészítés, az elnök és az ügyvivők országos körúton próbálták egységesíteni a jövőbeli alapszabályt és a Liga programját, begyűjteni az egymással vitázó véleményeket. Az utolsó hetekben azonban kiéleződtek a személyes ellentétek. A vélt és valÓ6 sérelmek mellett egyre erőteljesebben fogalmazódtak meg a területi és a szakmai (ágazati) szövetségek különérdekei a két jelölt közötti különbségként. Bár a szavazások előtt mindketten hangsúlyozták, hogy a területi és a szakmai szervezési elvre egyaránt szükség van. Hóm inkább a régiók, Óry inkább az ágazatok és szakmák szerepét emelte ki Top 10 A Liga területi és szakmai struktúrája egymás mellett él, a tagszervezetek szabadon csatlakozhatnak mindkétféle szövetséghez, vagy akár közvetlenül az országos konföderációhoz is. A 300 tagszervezet közé nehezen tehető egyenlőségjel, mert létszámuk néhány száz fő és 14 ezer között változik. Az eddigi alapszabály kizárólag a küldöttgyűlésnek adta meg vezetőválasztás jogát, így elvben még az is előfordulhatott, hogy a tizenöt legkisebb tagszervezet tisztségviselője vállalja fel náluknál sokkal nagyobb szervezetek képviseletét az országos fórumokon - mármint ha szimpatikusak a küldöttgyűlésnek. Az új alapszabály új testületet, egy 21 fős Liga Tanácsot állított fel, és ebbe a küldöttgyűlésen választott 11 tisztségviselőn - az elnökön, az 5 alelnökön és további 5 választott tisztségviselőn - kívül 10 főt a legnagyobb taglétszámú szervezetek delegálnak. Legnépesebbnek pedig azok számítanak, akik a legtöbb tagdíjat fizetik be. Ez a megoldás hónapról hónapra jelzi az eróviszotummal rendelkező küldött közül. Az ellenszavazatok a Liga .hangsúlyeltolódásával' való egyet nem értést fejezték ki: azt a véleményt amely szerint a Liga vezetői az érdekvédelmi tevékenységgel szemben a politikai kérdéseket részesítették előnyben. A megszokott kemény stílusban, amivel a munkahelyeken a menedzsmentet ostorozzák, bírálták most a Liga-központot, azonban vádjaikat és leleplezéseiket nem tudták kellően alátámasztani. Igencsak ingatták a fejüket, amikor a megbízott elnök azt taglalta, hogy meg kell egyezni más szakszervezeti konföderációkkal. Volt akinek az sem tetszett, hogy Nagy Sándor személyesen jelent meg; számukra szentségtörés volt beengedni az MSZOSZ-t a küldöttgyűlésre, bár az MSZOSZ közeledő szándékát mutatja, hogy az ő tavalyi küldöttgyűlésén a Liga csak .alsóbb szinten' képviseltette magát... Ágazatok kontra régiók A megválasztott elnök, Óry Csaba neve a vidék tagszervezetei körében csengett ismerősebben, a leköszönő Hóm Gábor viszont erős tisztségviselői gárdát tudott maga mögé állítani. A küzdelem kétesélyes volt, a többi négy elnökjelölt a szavazás előtt visszalépett. A külföldi delegációk némelyikének furcsa nvok változásait, és ha a .stratégiai' (azaz a sztrájkban hatékony, megint más szóval közlekedési) szervezetek bele akarnak szólni az országos döntésekbe, ennek fejében meg is kell fizetniük, ami a központot megilleti. Ez a javaslat az olyan, sikeres figyelmeztető sztrájkok után megerősödött szakmai szövetségeknek kedvez, mint például a vasutasok vagy az autóbusz-közlekedésiek. Ez a tábor még több delegáltat szeretett volna látni a Liga Tanácsban. Ha viszont kívánságuk teljesült volna, az értelmetlenné tette volna a választott tisztségviselők felelősségvállalását, hiszen kisebbségbe kerülhettek volna a küldöttgyűlésnek beszámolni nem köteles delegáltakkal szemben. Az erős ágazatok még azt az (egyébként
