Hungary Today Media News and Features Digest Press Survey, 1993. február (8406-8422. szám)

1993-02-12 / 8413. szám

Népszabadság, 1993.febr.8 ségem abban áll, hogy jól vá­lasztom-e ki a gazdasági veze­tőmet. Ezt kellett volna néznie a polgármester úrnak is.- A polgármester nyilatkozatai azonban azt sejtetik, bogy Mezei ki­utált pénzeket, amelyeket azután ő is vett fel, s majd alaposabban meg­nézik, hogy mi is volt itt.- A 117 ezer forintot, amit emlegetnek, nem hazavittem, hanem az Újcsakö érdekében elköltöttük, s erről tételesen el is számoltam. Persze lehet ka­bátlopási ügyeket kreálni, vé­gig lehet harsogni az országot, hogy a szociális szférában ka­landorok vannak és a pénzek így meg úgy... Ám a lényeg: nincs egyértelműen szabályoz­va, hogy kié is a tulajdon, ese­tünkben az Újcsakö. Mi úgy gondoltuk, hogy a rászorulóké, a szegényeké, s az ő érdekük­ben kell mozgatni. És nem az önkormányzaté. Mi komolyan vettük azt, hogy a ránk bízott pénzeket nem elkölteni kell, hanem hatékonyan felhasznál­ni a rászorulók érdekében. *- De nem mindig ragaszkodott a szigorúan vett szabályokhoz. Mint a hetvenes évek téeszelnökei vagy az elhiresUIt meggymagos.- A téeszelnökökök ügye azért jobb összehasonlítási alap, mert ott a tagság érdeké­ben mozdultak meg a „bűnö­sök”. A meggymagos a saját zsebére nyert. Akkor, amikor a munkatársaimnak állandó la­kásgondjuk -van, amikor hó vé­gén néha nincs már pénzünk ennivalóra, de azért a kliense­inknek a saját zsebünkből is adunk, a legnagyobb arcátlan­ság azt a látszatot kelteni, hogy a közpénzekből kihasítottunk magunknak. A kérdés valójá­ban az volt, hogy Mezeit és munkatársait, mert kellemetle­nek nekünk, hogyan lehetne in­nen eltávolítani. Az Újcsakö legnagyobb hibája, hogy az ön­­kormányzatot nem tudta meggyőzni arról, hogy ez a faj­ta szociálpolitika megéri a be­fektetett összegeket. A belégek és kilégek miatt én nyugodtan alszom. Nyugtalan azért va­gyok, mert miattunk meg lehe­tett büntetni a klienseinket. Meg lehetett csinálni, hogy aki­nek az érdekében szóltunk az önkormányzatnak, azt hátrány érte amiatt, hogy mi szóltunk. Mi kijártuk, hogy ezt az embert ne lakoltassák ki, ezt megígér­ték, megnyugtathattuk az érin­tettet, hogy van valamennyi időnk a helyzet megoldásához, s ezek után másnap megjelen­tek a kilakoltatok és túlbuzgó vehemenciával és arroganciá­val földönfutóvá teszik. Miért van az, hogy a mi klienseink segélykérő papírját nem fogad­ják el az. önkormányzatban; miért van az, hogy felfedezünk üres lakásokat, s végül nem azoknak adják oda, akikről előzetesen megállapodtunk, ha­nem pályázaton kívül, suba alatt kapják valakik; miért van az, hogy ha mi elmegyünk egy iskolába a szociális helyzetről adatokat gyűjteni, akkor az ön­­kormányzat letiltja, hogy ada­tokat adjanak ki nekünk; miért van az, hogy nem hagynak minket segíteni?- Akkor most mi lesz?- Nem tudom. Bár az ember másra hivatott, időnként kény­telen önmagát is védeni. Abból, ami hazudozásban, megalázás­ban az elmúlt hetekben rám áramlott, le kell hogy fejtsek valamit. Van méltóság is. El kell tehát menni a bíróságra, s pereket kell indítani. A polgá­rosodás, amely ma szegényedést és gazdagodást is hoz, együtt jár azzal is, hogy méltóságot adunk és szerzünk. A mai törté­net nagyon hasonlít egy 12 év­vel ezelőttihez, amikor többéves munkám egyik napról a másik­ra kárba veszett, mert politiku­sok megalkudtak a fejem felett. Ma ugyanez történik. Csakhogy 1981-ben ellehetetlenedtem, 1993-ban pedig azt éreztem, hogy a szakma, a munkatársa­im, de ismeretlen emberek is át­látták, hogy itt piszkos alku fo­lyik, s lényegesnek tartják, hogy folytassam, amit elkezd­tem, együtt a munkatársaim­mal. Nem olyan fejlettek még Magyarországon a szociálpoliti­kai rendszerek, hogy nekem ne akadna munka ebben. Rege Sándor

Next

/
Oldalképek
Tartalom