Hungary Today Media News and Features Digest Press Survey, 1993. február (8406-8422. szám)

1993-02-12 / 8413. szám

Konrád György Mi a Demokratikus Charta? Magyar Hírlap, 1993.febr.8. 21 „Mi ebben a hazafias, urak? Mi ebben a nemzeti? Egy húsz százalékot képviselő politikai csoport rá akarja erőltetni a nézeteit a társadalom négyötödére, amely nem ért vele egyet. A miniszterelnök megvalósítja egy olyan politikus szándékait, aki egyébként az országos népszerűségi lista legalján van. A rendszerváltás beteljesítése, íme, ennyit jelent: a cenzúra visszaállítását, részben azok közreműködésével, akik az előző rezsimben is szolgálták.” Polgárok önvédelmi társulása, független kezdeményezése, a köz­élet egyik színpada. Harminc-egynéhányezer ember, akik aláírtak tizenhét pontot, ame­lyek így kezdődnek: Demokrácia akkor lesz, ha... És következik a feltételek sorolása, az a bizonyos közös nevező, ha tetszik, demokra­tikus minimum, amelyben eltérő pártállásúak is megállapodnak, és meg tudnának állapodni, ha akar­nának. Mi a célja? Hogy a kommuniz­mus után demokrácia jöjjön, és ne demokratúra. valami korcs fejle­mény, amelyben a két elem küsz­ködik egymással, és vagy a de­mokrácia, vagy a diktatúra lesz a meghatározó. Mondják, hogy szilárd demokrá­ciához kellene egy erőteljes piac­­gazdaság és középosztály, és kell az egyéni felelősségvállalás szelle­me. Kellenek hozzá demokraták, akik nem félnek. Aki azt mondja, hogy mindez van, túloz. Aki azt mondja, hogy mindez nincs, az is túloz. Még semmi sem dőlt el, de a dilemma kirajzolódott. Útkereszteződésnél az számít, hogy mi magunk mit akarunk. Akarunk-e részeivé lenni a nyugati érték- és érdekközösségnek, ame­lyen belül lenni nem olyan nagyon jó, de kimaradni belőle elég rossz. Vagy inkább akarunk-e bele­süllyedni a körkörös belső és szomszédsági gyűlölködés, a kü­szöbönálló államcsínyek és polgár­­háborús erőszakosságok mocsa­rába? A Balkán és a Kaukázusontúl két negatív intelem, az európai li­­banonizáció példái: mindenki har­col mindenki ellen, lerongyolódott népek fojtogatják egymást, s a har­ci trombitát harmadrendű értelmi­ségiek fújják, amilyenből minden­hol van elég. A nemzetieket leha­­zaárulózzák a még nemzetibbek. Aki nem áll be a jobboldali radiká­lis mozgalomba, a nacionalista for­radalomba. azt valamilyen bérenc­nek mondják, és többnyire a rág­csálókhoz hasonlítják, esetleg fé­­* reghez, olyan lényekhez, amelye­ket irtani szokás. A legzordabb nemzeti harcosok a nagy lepusztulásban meg is gaz­dagodhatnak. Ezt tudják a kapzsi gyávák, és ők is zord képet öltenek. Hatósá­gok és az alvilág összeszövódését a periférián nem tanácsos átlátni és kifecsegni, ha nem szeretnéd, hogy perforáljanak. Ez egy kicsit odébb van, néhány száz kilométerre, abban a Kelet- Európában. amelyet már szinte be­nyelt magába a harmadik világ. Lengyelek, csehek, magyarok, szlovének, mi még úgy-ahogy tart­juk magunkat, de már elég iszapo- I sak vagyunk. , Harmadik világ: nacionalista forradalmak, militarizáció, sok egyenruha, huszonnegyedik órák, amelyekben végre cselekedni, ütni­­lőni kell, hatalmak törvénytelen összefonódása, lappangó államcsí­nyek, a tömegtájékoztatási eszkö­zök cenzúrája, kis példányszámú A szerző író. a Nemzetközi PEN Klub elnöke, írását tegnap a Charta nagygyűlésén olvasta fel sajtószabadság, egyik vezér maga­­■ sabbra emeli az állát, mint a másik, ábrándos, irigy középszerűek a fe­nekük alatt a széket istenadta kül­detésnek érzik. Ha a társadalom beszédét, a saj­tót megfélemlítették és központi irányítás alá rekesztették, akkor már mindenkivel mindent meg le­het csinálni. Az embert akár el is lehet vinni reggel, ha a sajtó ezt nyomban nem jelentheti. Itt és most ez nincsen így. Ma­gyarország még megkapaszkodhat, mielőtt belecsúszna abba a mocsár­ba, amit a demokratúra szó jelöl. Demokrácia akkor lesz, ha pél­dául a szó munkásainak önállósá­gát törvény biztosítja, amelyet az Országgyűlés kétharmada megsza­vazott. Mostanában sokat hallunk arTÓl, hogy a rendszerváltás még nem történt meg igazán, és most egy második nagy fordulattal azt be kell teljesíteni. Megkaphatnánk, ha kérjük, a fordulat évét. 1948 táján a szocialista forrada­lomnak kellett kiteljesednie, ezért lett ellenség az ellenzék, és ezért akarta meghatározni az uralkodó párt, hogy ki jöhet be a parlament- i be. Osztályidegeneknek kint tága­sabb. | Most a nacionalista forradalom­­| nak kellene kiteljesednie, s ezért lett ellenség az ellenzék, és azért akarja meghatározni az uralkodó pán radikális irányzata, hogy ki jö­het be a parlamentbe. Nemzetide­gennek kint tágasabb. Ami a rádiónál készül, az való­ban fordulat. Itt már világosan sejt­hető, hogy hová vezet a rendszer­­váltás kiteljesedése, egyelőre még ildomosra nyírva. A rádiós nem nyúlhat egy témához saját felelős­ségére, ahhoz nyúl, amire felsőbb utasítást vagy engedélyt kap. anél­kül hogy a döntéshozóval találkoz­hatna. Lehet, hogy a döntéshozó a rá­­■ diózás ügyeiben annyira illetékes, mint ez a mostani alelnök, aki való­ban illetékszakértő. S körülötte a belső emberek, akiknek nem is cse­kély része az előző rezsimben is tör­­leszkedő és túlbuzgó volt, és most is azok. mert ezt már tudják. Kinek olyan sürgős ez az átala­kítás? Ki rendelte meg ezt az átalakí­tást? Ki tette oda ezt az embert? Ki az, aki makacs kicsinyességgel munkálkodott azon. hogy neki alá­rendelt politikai tisztek által kézbe vegye a sugárzott sajtót? A mérséklet és a centrum embe­re? Aki sztaniolpapírként egyéb-

Next

/
Oldalképek
Tartalom