Hungary Today Media News and Features Digest Press Survey, 1993. február (8406-8422. szám)
1993-02-12 / 8413. szám
Kritika, 1993/2. február dálvozandó, hogy az ország rossz fejlődési pályára kerüljön? Azt gondolom, hogy annál veszélyesebb dolog kevés van egy párt vagy egy kormány számára, mint hogy állandóan az örökségére hivatkozzon. Men bár az örökség valóban meghatározó lehet és az erre vonatkozó tények közlése szükséges dolog, de valljuk meg, ez az embereket nem nagyon érdekli. A tények adottak, ezekkel kell valamit kezdeni. Szerintem tehát nem lenne szerencsés, ha a mostani kormányzat rossz munkájára hivatkozna állandóan a következő kormány. De ez is csak egy praktikus megfontolás. Ami a tények kezelését illeti: örök problémája minden demokráciának, ahol egymást váltják a kormányok mondjuk négyévente, hogy mindig meg kell fontolni, mit folytatnak az előző kormány tevékenységéből és mi az, amiben gyökeresen szakítanak. Nyilvánvaló, hogy nem teheti meg egy következő kormány sem, bármilyen lesz is az összetétele, hogy mondjuk a kárpótlás vagy az egyházi ingatlanok ügyét újratárgyalja, mert ez teljesen elbizonytalanítaná a magyar társadalom működését, hiszen a képlet szerint majd megint jön egy következő kormány, amelyik napirendre tűzi ezeket a kérdéseket és így tovább. Ugyanakkor a gazdaságpolitikában, a privatizálásban nyilván lehet új korszakot kezdeni, ezeken a területeken nem életre szóló döntések születtek: ha egy következő kormány intenzívebb és más technikájú privatizálással kísérletezne, az állami tulajdon körét másként határozná meg, mint ez a mostani kormány, ez nem jelentene megrázkódtatást. Ha a közigazgatási ügyekben más elképzelést vallana egy következő kormány, akkor is ugyanez mondható el, ami persze nem jelenti a teljes közigazgatási-önkormányzati rendszer felülbírálatát. Nyilván az oktatáspolitikában, az oktatás tartalmi és szervezeti kérdéseiben is elképzelhető jelentős változás, de ez például már egy olyan terület, ahol kontinuitásnak kellene létezni a különböző kormányok egymást váltó tevékenysége ellenére is. Ezért lenne jó nagyobb konszenzussal hozni oktatási törvényt - oktatási törvényen értve az iskolarendszer struktúráját meghatározó törvényt vagy például az igazságszolgáltatás rendszerének intézményeit meghatározó törvényt. A kétharmados törvények köre arra az elképzelésre épült, hogy esetünkben olyan törvényekre van szükség, amelyek kormányról kormányra haladva is nagyjából élő törvényként működnének: ilyen lenne a médiatörvény, a sajtótörvény is, hiszen nem szerencsés, ha ezekbe az egymást követő kormányok saját politikai ízlésüknek megfelelően belenyúlnának. Most arról beszéltél, mi lesz, mi lenne, ha egy <y kormány kerülne hatalomra, amiben nem is olyan burkoltan benne foglaltatik, hogy a mai koalíció elveszíti a választásokat és ty formáció jön létre, amelyben az SZDSZ-nek jelentős szerepe lesz. Mások viszont vehemensen bizonygatják, hogy a mi történelmi hagyományaink alapján képtelenség, hogy egy liberális párt kormányzati szerephez jusson, szerintük az SZDSZ funkciója nem több, mint egy polgári radikális párté. Ha nem érjük el a várt eredményt, akkor is érdemes elemezni, hogy az SZDSZ egy rossz képlet volt, és ahogy mondani szokás, eleve bele volt kódolva az, hogy nem lehet sikeres ez a párt, vagy pedig egyszerűen rosszul vezetett párt, amelyik képtelen volt kihozni magából azt, ami feltételezésem szerint benne van. Ha a különböző paramétereket nézzük, akkor az SZDSZ ma is az ország első két-három pártja között van mindenféle szempontból, helyi szervezeteinek számát tekintve, még a népszerűséget tekintve is, mert a Fidesz kiugró és szerintem sok tekintetben látszatra épülő teljesítménye mögött hol az MDF, hol az MSZP, hol az SZDSZ áll különböző közvélemény-kutatások szerint a második helyen. Ami a polgári radikalizmust illeti, én ezt eleve egy szerencsétlen billognak gondolom, mert egyrészt Magyarországon ez olyasfajta címke, mint a népi vagy az urbánus, hogy mindenféle nemtelen dolgokról ne is beszéljünk. Ha valaki az SZDSZ- szel kapcsolatos aggodalmait úgy fogalmazza meg, hogy a szomszédos országokban az egykori demokratikus ellenzék pártként nem volt sikeres, és ezért az SZDSZ esetleges sikertelenségét erre a tapasztalatra építve jövendöli meg, akkor ebben a fogalmi rendszerben talán lehet erről beszélni. Erről viszont azt gondolom, hogy az SZDSZ, szemben mondjuk a szomszédos országok hasonló politikai törekvéseivel, már kiindulásában is i más, mint azok voltak. Azok valóban emberjogi ! elképzelésekre épülő protestáló mozgalmak voltak, amelyeknek nem volt totális, belső koherenciát adó világképük, elsősorban is az emberi és a polgári jogok védelmét képviselték. Nálunk viszont megalakulása pillanatában már, a demokratikus ellenzék gyakorlatilag egy párt koncepciójához hasonló programmal jelentkezett, volt kialakított véleménye a világról, az emberi és polgári jogok védelme mellen koherens gazdasági elképzelést is magáénak tudhatott. Ez eleve olyan feltételeket teremtett az ellenzék számára, hogy később majdnem kész programmal rendelkező pártként bújt ki a tojásból. Nem véletlen, hogy ennek a pártnak volt először a rendszerváltásra vonatkozó programja, és részben a véletlenek, részben pedig a jó politizálás eredményeként, ekként az SZDSZ pillanatok alatt tömegpárttá tudott válni. Gondolok itt a Dunagate-ügyre, az Ellenzéki Kerekasztal és az MSZMP közötti megállapodás alá nem írásának aktusára, ami a népszavazásba torkollt bele. Ez a párt abban a pillanatban született meg, amikor még lehetett nagy pártot csinálni, s most, túljutva a nagy belső megosztottságon, meggyőződésem, hogy a magyar politikai élet meghatározó szereplője marad. Az interjút készítette: MÁTYÁS GYÓZÓ
