Hungary Today Media News and Features Digest Press Survey, 1993. február (8406-8422. szám)

1993-02-12 / 8413. szám

litikájában bizony közel szokott kerülni a liberális elképzeléshez. Azt hiszem, a koalíció és az ellenzék között két és fél év után sem egyszerű gazdasági részkérdésekben van ellentét, hanem a megvalósítandó társadalmi berendezkedésről, a preferálandó modellről vallott elképzelések térnek el egymástól alapvetően még most is. Éppen ezért az sem mindig világos, hogy egy párt a társadalom mely rétegeinek képviseletére vállalkozik? Úgy látom, hogy az SZDSZ ebben a tekintet­ben megingásokat és politikai hibákat nem szá­mítva koherens elképzelést képviselő párt. A hi­bák abból adódtak, hogy olykor olyan társadalmi csoportokra is kacsintgatott, amelyeket egyébként nem tud igazán megszólítani. Nyilván nem sza­bad egy pártnak eleve eldönteni, hogy kikkel nem áll szóba és kiket nem akar képviselni, de a reál­politikában számolni kell azzal, hogy a társada­lomnak vannak olyan részei, amelyeket egy hatá­rozott arculatú politikai párt csak véletlenszerűen tud megközelíteni. Az MDF ebből a szempontból egy meglehetősen eklektikus párt, hiszen eredeti szándéka szerint a konszolidált politizálásra vá­gyó középrétegeket vagy legalábbis a középréte­gek felé törekvő alsóbb osztályoknak a felső ré­szét kívánta megközelíteni, ugyanakkor az elmúlt két-két és fél évben integrálni próbálja azokat a szélsőséges, jobboldali radikális törekvéseket is, amelyek a konszolidált politikára áhítozó, megál­lapodott társadalmi rétegek számára elfogadhatat­lanok. Ez a politika következményeiben olyan belső szétfeszítő erők MDF-en belüli megjelené­séhez vezetett, amelyek létéből már korábban le­vontam azt a feltételezést, amikor még nem volt Csurka-dolgozal, nem voltak nyilvánosak ezek a nagy belső konfliktusok, hogy ezen különböző törekvéseknek természetellenes az együttélése. Az SZDSZ-ben ilyen jellegű belső feszültségeket nem látok, ugyan beszéltem belső problémákról, de ezeknek ideológiai vagy politikai elképzelés­beli alapja alapvetően más, mint az MDF-en belül dúló ellentéteké, s a köztük levő távolság elha­nyagolható. Ezek a belső ellentétek oda vezettek, hogy a kormányzati politikába benyo­mult szélsőségek hovatovább az ország stabilitását veszélyeztetik. Az MDF konszolidáltabb körei azért, hogy a párt egységét, s ezen keresztül a választói támo­gatottságot megőrizzék, sőt ez utóbbit minél in­kább kiszélesítsék, tulajdonképpen eredeti törek­véseiktől sem teljesen idegen módon a nemzeti­nek nevezhető demagógiát szívesen és széles kör­ben alkalmazták. Például itt van az expo ügye, amelyik részükről nem egy racionális gazdasági érvelés mentén vitatott kérdés, hanem a nemzet felemelésének versus a nemzet elejtésének kérdé­sévé egyszerűsödött le, vagy a nemzetnek adott, illetve a nemzettől elvett ajándék kérdéseként ke­zeltetett. Mindennek pártpolitikai vetülete mára úgy néz ki, hogy az a párt, amelyik a konszolidált társadalmi rétegek egy részét nyilvánvalóan el­vesztette, ha választókban gondolkodik, egysze­rűen a lehetséges jobboldali szavazók támogatá­sát próbálja legalább megőrizni. így hát azok a fantaziálások vagy gyanúk, amelyek az utóbbi hónapokban megfogalmazódnak Magyarorszá­gon, melyek szerint vannak olyan komoly politi­kai erők a mai kormánykoalíció körül, amelyek nem érdekeltek abban, hogy itt demokratikus vá­lasztások legyenek ’94-ben, nos ezek a gyanúk, feltételezések nem teljesen megalapozatlanok a közéletben tapasztaltak alapján. Ritkán szokták ezt így megfogalmazni, de úgy tűnik, akik hajlan­dóak a szélsőjobboldal felé nyitni választói támo­gatásért, a hatalom megtartása érdekében, azok hajlandók más szélsőségekre is. Az MDF-en be­lüli szélsőjobboldali törekvések vagy jobboldali radikális törekvések írásos dokumentumaiban té­telesen az nyilváníttatik ki, hogy van egy, a de­mokráciánál általánosabb és magasabb rendű ér­dek, a nemzeti érdek. Márpedig a nemzet meg­mentéi mi vagyunk. így tehát a legmagasabb ren­dű szempont a politikában nem a demokrácia, a jólét biztosítása, hanem az, hogy akik a nemzettel azonosak, azok maradjanak hatalmon. Ez nem túlságosan erőltetett logikai rendbe állítása a szél­sőjobb elképzelésnek, és aki ezt a logikai rendet átlátja, igenis megalapozottan mondja azt, hogy ebbe belefér az is, hogy az MDF-en belüli szélső­ségek a demokráciát félresöpörve mindenekelőtt a saját hatalmukat akaiják megőrizni. Ennek van­nak jelei, és bizony erősek ezek a törekvések az MDF-ben, de ott vannak a Kereszténydemokrata Néppártban is. Az igazi kérdés persze az, hogy honnan ered ez az eredetileg ebben a térségben az átlagosnál konszolidáltabbnak és gördüléke­nyebbnek nevezhető átalakulási ütemtől való el­távolodás? Sok fontos dologtól eltekintve, például annak taglalásától, hogy vannak, akik eleve nem voltak hívei a demokratikus rendszernek, praktikusabb­nak láttak volna mindig is egy jobboldali tekintélyelvű rendszert, azt kell mondanom, hogy az álmok, amelyek a demokrácia megvalósításá­hoz kapcsolódtak, azok álmok voltak és nem reá­­bs elvárások. Bizony a demokrácia nem egyenlő a jóléttel, csak legfeljebb a feltételeit teremti meg egy olyan társadalomnak, amelyik képes a jólétet biztosítani. Márpedig azoknak az embereknek a java ré­sze, akik saját életükben szeretnének boldog vi­lágban élni, valljuk meg, nem tud szembenézni azzal, hogy erre korlátozott esélyek vannak. Azok, akik nem tudnak szembenézni a realitások­kal, mindig is hajlottak arra, hogy irracionális, vagy ha úgy tetszik, másfajta magyarázatot adja­nak a világ problémáira, mint amilyenek valóban adhatóak. Nekem meggyőződésem, hogy ez a hajlam az MDF bizonyos köreiben nagyon erős. Emlékezzünk vissza, hogy maga a kormány, amit ma már az MDF konszolidáltabb részének nevez­­j hetünk, eleve külső tényezőket, a sajtót az ellen­

Next

/
Oldalképek
Tartalom