Hungary Today Media News and Features Digest Press Survey, 1993. február (8406-8422. szám)

1993-02-11 / 8412. szám

Nem vagyok sikertelen politikus - mondja Horváth Balázs

Népszabadság, 1993.febr.5.

13

Úgy tűnik, némileg a politikai háttérbe vonult dr. Horváth Balázs. Az MDF legutóbbi gyűlését követően, miután kimaradt az elnökségből, neve felkerült a kabinetváltoztatási pletykalistákra is. A tárca nélküli minisztertől ezért kérdeztük: nem érzi-e magát kudarcos, elhasznált politikusnak?- Nem hiszem, hogy sikertelen politikus lennék. Először is úgy7 gondolom, nagy eredmény, amit Veszprémben elértem az MDF szervezőjeként, első megyei elnökeként: egy kivétellel valamennyi egyéni választókerületben mi nyertünk. Az, hogy belügyminiszter lettem az első kormányban, nem ért váratlanul, hiszen a nemzeti kerékasztal-tárgyalásokon annak a csoportnak a munkájában vettem részt, amelyik a régi MSZMP-hatalom lebontásával foglalkozott. Akkor persze nem miniszterségről volt szó, de arról igenis, hogy létre kell hozni az országban az önkormányzatiságot. Ma nagyon büszke vagyok arra, hogy - akármennyire is lehetnek benne hibák - de megalkottuk az önkormányzati törvényt, és 1990 őszén megtörténtek a helyhatósági választások.- Az önkormányzatok létrehozását tehát belügyminiszteri munkája fontos eredményinek tartja.- Meghatározónak. El kell mondanom, még a kormány megalakulása előtt „izomból préseltük” keresztül az önkormányzati választások korai kitűzését.

Azt tartottuk, hogy ki kell használni azt a gyönyörű forradalmas hevületet, ami megvolt közvetlenül az országgyűlési választások után. Akkor is, ha. mint történt, az ellenzék szerzett többséget nagyon sok települési önkormányzatban.

—Ez az önkormányzati rendszer a koalíció és az ellenzék közös terméke és közös felelőssége. Az a véleményem, ennek a parlamentnek már nem lesz lehetősége a törvény módosítására, de a következő többségnek mindenképpen változtatni kell a törvényen, elsősorban az úgynevezett dekoncentrált

l szervek működését és a polgármesterek jogállását illetően. Úgy tűnik, meg kell erősíteni a jegyzők súlyát a polgármesterrel és a testülettel szemben.- Ön az önkormányzatiság jelentőségéről beszél. Ám az utóbbi időben az ön pártjában és a kormányban mintha inkább az etatista, „állampárti” hangok lennének

; az erősebbek.- Nem vitatom, hogy a polgárok egy részének lehet ma

j ilyen érzése. Én azt szerettem volna elérni, hogy a kistelepülések önkormányzatai kapjanak nagyobb védelmet, hiszen az átalakulást ők sokkal inkább megszenvedik, mint a városok. Ez a szakasz nem került be a törvénybe, és a felelősséget viselő kormány ilyen módon próbálja támogatni a települési önkormányzatokat. Azt gondolom, hogy az a jó polgármester, aki pénzt akar kicsikarni a kormányzattól, annak viszont az a dolga, hogy megálljt parancsoljon ebben a versenyben. Ilyenkor úgy tűnik, hogy a kormány beavatkozik az önkormányzatok életébe. Nem titok, én magam, nem mindig értek egyet azzal,' hogy ilyen mértékben hozzák létre a dekoncentrált szerve-’ két. A francia prefektusi rendszerhez hasonló állapotot képzeltem el, ahol megmarad az önkormányzatok szabadsága, és a kormány akarata is plasztikus képviseletet kap. Boross Péter belügyminiszternek mások az elképzelései, lehet, hogy neki van igaza. Az én kormányzástechnikai elképzeléseimet tükrözi például, hogy egyetlen nem kötelező feladatra ad a kormány normatív támogatást - ötven forintot polgáronként ez a sport. Talán kevésnek tűnik, de ez létező pénz, amivel lehet kezdeni valamit !- Ön a rendőrség és az önkor- j mánvzatok kapcsolatát is másként képzelte, mint ahogy az megvalósult.- Az én jelszóm az volt - humorizáltak is rajta eleget -, hogy polgárbarát rendőrséget akarok. Biztos vagyok azonban ma is benne, hogy a rendőri tekintély sokkal inkább visszatart, mint a gumibot. Nehéz dolog ezt elérni, nemcsak a diktatúrás évtizedek miatt, de azért is, mert a rendőrséget nem fejlesztették. Diktatúrában kisebb a bűnözés is, hiszen az egész rendszer gúzsba köti, vigyázza az állampolgárt - a potenciális bűnözőt is.

Belügyminiszteri működésem fontos elemének tartom a BM civil szférába való átirányítását, hogy a gondnok ne legyen feleslegesen százados, a portás főtörzs stb, Nagy volt itt is az ellenállás. 1990 júliusának végéig le kellett szerelnem az összes SZT (szigorúan titkos) állományú tisztet. Az én aláírásom van a leszerelőparancsokon. Ök tudják, az a feltörhetetlen, kemény titok előttem nem az. Ez is lelki teher, de ezt vállalni kellett. A „piszkos, takarítómunkát” a rendszerváltás utáni első belügyminiszternek el kellett végeznie.- ön sokáig volt egyik legfontosabb vezetője az MDF-nek. Ezzel a

teljesítményével elégedett? Hiszen most nem került be az elnökségbe.- Elmondtam az országos gyűlésen is, hogy a párt ügyvezető alelnöki posztját részben kudarcként éltem meg. Nekem ugyanúgy nem sikerült megszerveznem az MDF-et, mint

előttem Lezsák Sándornak, ahogy utánam Für Lajosnak. Ennek a fő okát abban látom, hogy' az én pártomban a mozr galmi attitűd az erős. Igen nagy munkát követel, hogy ezt a pártot politikai erővé szervezzék. Nagyon sok szabad és sok szabadosán gondolkozó ember van a Fórumban. Együtt . masírozunk. Sokan hangsúlyozzák a mozgalmi jelleget, de élvezni akarják ugyanők a szervezettség előnyeit is.

Amikor az MDF megnyerte a választásokat, akik szervezték a pártot, bekerültek a parlamentbe, a kormányba, kormányhivatalokba, majd a helyi hatalomba. Rajtam kívül Veszprém megyéből Szabó Tamás, Pusztai Erzsébet, Papp Sándor egyetemi tanár, a környezetvédelmi bizottság alelnöke, Hegedűs Tamás a régió köztársasági megbízottja lett. Ezek a pilléremberek távoztak, egy ilyen vérveszteséget nehéz kihevernie a pártnak Az „alapító atyáknak” túl nagy tekintélyük volt a pártban, nagy árnyékot vetettek, ehhez a következő fiatal nemzedék nem tudott felnőni.

A tagság érzi a rendszervái-A Magyar Demokrata Fórum jobbra tolatik