Hungary Today Media News and Features Digest Press Survey, 1993. február (8406-8422. szám)

1993-02-09 / 8411. szám

Magyar Nemzet, 1993.febr.5.. 20 tás körülményei. Ma már a különböző kuratóriumok révén lehet az állami tá­mogatásból pénzt kérni s kapni.- Vannak, akik azt állítják, az új rend voltaképpen a régi megkövesedé­se. Egyesek a kuratóriumokat kárhoz­tatják, mások'a stúdiórendszert.- Most egyénileg is lehet pályázatot benyújtani állami támogatásén és a stú­diókon keresztül is, a stúdiótanács Atal jóváhagyón csomagterweL Én ezt az utóbbit tartom jónak. Nemcsak azért mert 1962 óta, .Balázs Bélá-s” koromtól fogva a stúdiókeretek között folyó mű­helymunkát szoktam meg, de azért is, mert ha nincs közbeiktatva a stúdiótanács véleménye, fönnáll a veszélye annak, hogy egy viszonylag szűk kör egyre na­gyobb hatalommal dönt arról, milyen művészi szándékok kapjanak állami tá­mogatást A Mozgókép Alapítvány játék­filmekről döntő kuratóriumában írók, közgazdászok, politológusok vannak je­len, filmes szakemberek is vannak köz­tük, és együttesen hajlanak affelé, hogy központi dramaturgiaként működjenek. Eddig szinopszissal (filmvázlattal) is le­hetett pályázni, most a kész forgatóköny­vet kérik. Azt elolvassák egyszer, és an­nak alapján döntenek, „mi mennyit ér”. A stúdióban viszont háromszor-négyszer is átdolgozzák a forgatókönyveket, míg a végleges forma kialakul.- A fáma szerint a kuratórium által a stúdiónak odaítélt összeget önkénye­sen használják föl a stúdióvezetők. Az terjedt el például a jólértesüllek köré­ben, hogy Sára Sándor játékfilmje a Deák Krisztina munkájára szánt pénz­ből készül...- A mi stúdiónk hatvanhárom- 1 milliót kapott legutóbb a Mozgókép s ás Alapítványtól. Ez az összeg körülbelül másfél filmre elég. Amikor öt-hat ter­vet a kuratórium elé küldtünk, abba a sorrendbe raktuk a filmeket, amilyen sorrendben a munkákat meg akartuk valósítani. Az első hármat feltétlenül meg akarjuk csinálni, a további hármai j tájékozódásképpen tártuk a kuratórium elé. A kuratórium azonban visszaírt, hogy ők azt a két filmet tekintik meg­­valósítandónak, amelyek a sorban há­tul szerepeltek, és amiknek még nem is | voltak készen a forgatókönyvei. Nem ezeket kezdtük el forgatni. Ebből az­után kis botrány lett. Elhatároztuk, hogy más támogatókat is mozgósítva három filmet forgatunk le a hatvanhá­rommillióból. Az elsőfilmes Tóth Esz­ter Nyomkeresőjét. Rózsa János mun­káját, ami el is készült, ám a befejező munkálatokhoz egyelőre nincs pénz. És elindultam én azzal a játékfilmem­mel, amiről az előzőekben már szó esett Jelentős összeget kaptam hozzá a Postabanktól és a Duna televíziótól. Deák Krisztina filmje még csak terv­ként szerepelt, forgatókönyve még nem is volt. Nem vettem el tehát tőle pénzt, nem is vehettem. Tóth Eszter vi­szont, aki két évvel ezelőtt egy forgató­könyvi pályázaton első helyezett lett, nem láthatott munkához. Becsületbeli ügynek tartotta a stúdiótanács, hogy most végre elkészülhessen a filmje. Százmillió- A dokumentumfilmekre szánt állami pénzek körül is nagy a por­­kavar ás...- Ez abból származott, hogy tavaly a parlament megszavazott százmillió forintot a múlhatatlanul fontos doku­mentumfilmek elkészítésére. Ez igazán nagy összeg, hiszen a Magyar Mozgó­kép Alapítvány dokumentumfilm-kura­­tóriuma csak ötvenmillióról dönthetett A százmillió elosztására létrejött egy külön kuratórium, mely üzennyolc tag­ból áll. Ebből külön kis botrány támadt, mert a Magyar Mozgókép Alapítvány úgy tartotta, erről a plusz összegről is ő hivatott rendelkezni. Az a Mozgókép Alapítvány, amely a rábízott összeggel igen nagyvonalúan bánt. Húsz-húsz­milliót adott két műhelynek (az egyik a Fekete Doboz, a másik nem is tudom, melyik), arra, hogy a ma történő esemé­nyeket rögzítsék. Ez valóban fontos fel­adat, hiszen mióta megszűnt a filmhír­adó, és a tévéhíradó csak kis szeleteket rögzít a mából, voltaképpen nincs, aki kellő részletességgel dokumentálja a mát. A maradék tízmilliót pedig külön­böző filmekre csöpögtene el. Ha nem lett volna az a plusz százmillió, fejreállt volna a dokumentumfilm-gyártás.- Aminek még soha nem volt annyi tennivalója, mint most, hiszen végre sza­bad eddig tiltott eseményekről beszélni, hiszen még itt vannak közöttünk azok az idős emberek, akik beszámolhatnak az eltitkolt vagy elferdített múltról.- Két alkalommal hirdettünk meg pályázatot az elmúlt évben erre a száz­millióra. Először harminc, majd har­minchat filmnek nyújtottunk belőle támogatást. Maguknak osztják... - mondták a pletykák, mert csakugyan igényelt a filmjéhez e pénzből Erdélyi János is, igényeltem én is, a Gulyás testvérpár is, noha kuratóriumi tagpk vagyunk. Természetesen, amikor a döntés született, nem voltunk jelen, te­hát befolyásolás nélkül hoztak a töb­biek határozatot. Vannak, akik fájlal­ják, miért vagyunk tagjai mi, filmesek, ennek a kuratóriumnak. De képzeljünk el egy építészeti kuratóriumot, amiben csak politológusok és közgazdászok ülnek, és nincs közöttük építész! Mi­lyen építészeti döntések születhetnek ily esetben? Vagy aki mégis benne van egy építészeti döntőbizottságban, az nem építhet többé?- Sára Sándor szerint tehát anya­giakon nem múlik a magyar film sorsa?- Ez a plusz százmillió, amely lehe­tővé tette, hogy 56-ról és általában * föl nem dolgozott múltról dokumentumfil­mek készülhessenek, azt tanúsítja, hogy jut pénz a magyar filmre. Időközben, míg a történelmi dokumentumfilm-pá­­lyázatokkal foglalkoztunk, ráébredtünk arra is, hogy történelmi játékfilmről is gondoskodni kéne, hiszen a múltról népszerűén az beszélhet igazán. Addig­­addig mondogattuk, míg meglett a há­romszázmillió. Értől is a történelmi fil­mek tizennyolc tagú, történészekből és filmesekből álló kuratóriuma dönt. Ha hatvanhárom filmet útjára tudott ez a bizottság bocsátani, azt is tudni fogja, kire lehet bízni egy jelentős történelmi film elkészítésének a feladatát... Lőcsei Gabriella

Next

/
Oldalképek
Tartalom