Hungary Today Media News and Features Digest Press Survey, 1993. február (8406-8422. szám)
1993-02-09 / 8411. szám
Népszava, 1993.febr.4 05 ség nem igényel. A nemzetközi dokumentumokat nem egy kisebbségre szabták, hanem általánosságokat határoztak meg bennük. Minden kisebbség más helyzetben van, más a szociológiai hátterük, a történelmük. A nemzetközi-normák nagy része nem nemzetközi jogi kötelezettség, legfeljebb a szalonképesség feltétele lehet. Általában azok nyilvánítják magukat a normák legjobb teljesítőinek, akiknél e téren probléma van. Ha a közép-európai térségben körülnézünk, a volt szovjet birodalom területén jó néhány önjelöltet találhatunk a lehető legjobb kisebbségi politikát folytató ország címére. Ezek komolytalan mellébeszéléseik, melyek célja, hogy ne kelljen az üggyel érdemben foglalkozni. A magyar kormány nem támaszt egyoldalú követeléseket. Csupán ragaszkodik elveihez. Szerintünk nem a kisebbségek reális szükségleteiből fakadó igények a destabllizálóak, hanem ezeknek a megtagadása. Nem fogadható el, hogy a nemzetközi normákra való hivatkozással ezeket félresöpörjék. Az lenne kívánatos, hogy politikai párbeszédben, tárgyalásokon alakítsák ki azokat a feltételeket, amelyek a kisebbségek igényeinek kielégítéséhez szükségesek. Ebbe be kell vonni a kisebbségek képviselőit is. Ha ez sikerül, akkor az az ország stabil lesz, a kisebbség integrálódni fog. Ha viszont ezt nem sikerül megvalósítani, akkor bekövetkezik a dezintegráció, és tág teret kapnak a nem demokratikus módszerek. Ezeknek pedig a kitelepítési politikától a nyelvi jogok megtagadásán át az elűzetésig széles körét mutatta és mutatja meg a XX. század, akár a szomszédságunkban. Nemrégiben Erdélyben járt. Hogyan Ítéli meg helyzetét az ottani magyarság? — Erről általánosságban nagyon nehéz véleményt mondani, sajnos, még mindig folytatódik az áttelepülési hullám, ami azt mutatja, hogy a problémákat még mindig nem oldották meg. Túlnyomó többségében a jól képzett réteg vándorol ki, ami visszahat a közösség egészére. Az RMDSZ világos programot határozott meg a kongresszusán. Ennek célja az önkormányzati rendszer kiépítése, a romániai magyarság földrajzi, szociológiai, kulturális sajátosságainak megfelelően. A kongresszuson kijelentették, hogy a magyar kisebbség Románia egészének demokratikus fejlődésében érdekelt. Minden alapot nélkülöznek azok az állítások, amelyek a románok létérdekeivel ellentétesnek akarják beállítani a magyarság törekvéseit. A vajdasági magyarság helyzete komoly aggodalomra ad okot. Mennyire összetartó az ott élő közösség? T A iegíöbb gond, hogy fizikai létükben veszélyezteiL Vajdasá6i magyarok mindaddig, míg a délszláv háború tart. A vajdaság, map-arság erős közösséget al- K,ot- Pt’htikailag teljes egyníiCt /íPViSel Emlékeztetnék rá, hogy a decemberi azntta!^AáB‘ választásokon “,15? él° magyarság 90 százaléka a Vajdasági Magyarok Demokratikus Közösségének (VMDK) jelöltjeire XT“,' 5n,nek «töményeként kialakultak a helyi önkormányzatok személyi és jogi feltételei. Programjukat nemzetközileg is elismerik. Ez a személyi autonóm^ programja a legjobb lehetőséget kínálja az államon belüli politikai, államgazgatási integrációhoz. A vajdasági magyarság sorsa atíó1 függ, hogy a délszláv konfliktus mikor és milyen módon ér véget. A “a9’Br kisebbség helyzete Kozép-Európában e térség lőporos hordója — ,r. U több sajtóelemzés. Egyet.fí l2?*1 * megfogalmazás•al, hiszen térségünkben az uj államok megalakulásával újabb kisebbségek is kelet- Kéznek« — Pontosan ez mutatja ható ’i kérdés nem szakíteutó*- a kozéP- és keleteurópa, összefüggésektől. Teljesen nyilvánvaló, hogy nem a kisebbégék okozzák, hanem jogaik ! "em ismerése. Hamis be^ikor e közösségek közös érdekképviseleTM konfliktusforrásként kivánják feltüntetni. Ez a fajta beállítás nem más, mint “ agresszor előtti meghuny ászkodás elmélete. Ez pedig a XX. században naüufnrhJÓ} ismert- végzetes müncheni egyezmény logikája. Amikor annak akarnak igazat adni, aki az agnesszor az elnyomó, mások jogos érdeke ellen tör és a kéL°Lhérdeke!í, képviseletét nr£éibe V?nják' Ez naßyon primitív felelőtlen és kár‘tk°"y iog'ka. Nem a műnhpn L «gyezmény szelleméé^(LkeUr.aZ ÚJ Európát feltasztróhsh2 egyszer már kat«S2tróiáho2 ve2ctett. Kép: Gy. Balázs Béla Szöveg: Décsi Katalin Térkép: Fehér Kálmán
