Hungary Today Media News and Features Digest Press Survey, 1993. február (8406-8422. szám)
1993-02-08 / 8410. szám
Új Magyarország, 1993.febr.3. 62 ft V ról és meggyilkolásáról, ártatlan emberek fogságban tartásáról. Hivatalos kormánynyilatkozatok ismerték el Péter Gábor, Farkas Mihály és fia, Farkas Vladimir aorozatos törvénysértéseit. Az ártatlanul kivégzett Rajk Lászlót és társait tüntető pompával újra eltemették. Mindez igazolta a tömegek előtt az ÁVH és a Rdkosi- Gerő klikk bűneit. Végül - a forradalom alatt, október 25-e után - maga Nagy Imre jelentette be az ÁVH feloszlatását, hogy a tömeg felkorbácsolt indulatait lecsöndesítse... Budipest. 1956. november 28. Magyar írók Szövetsége P H. Veres Piter s k elnök Erdei Sándor főtitkár s. k." Igazság, 1956. okt. 26.-^Október 25-én az ÁVH-s pribékek fél 11 és fél 1 óra között vérfürdőt rendeztek budapesti dolgozók tízezrei között, akik azért vonultak a magyar Parlament elé, hogy ország-vüág fülébe kiáltsák: Nem vagyunk fasiszták! Nem vagyunk banditák! Nem fosztogatunk! Hazudik a rádió és tollnoka: kalmár Györgyi A Himnusz hangjaira odagyülekezett háziasszonyok, gyerekek, öregek, minden rendű magyarok között voltam a Rákócziszobor elótt, körülbelül még ötven méterre a magyar nép igaza mellé állott szovjet tankok körülvéve több tízezres fegyvertelen, könnyes szemű és ökölbe szorított kezű tömegtől, amikor a Nádor utca sarkán megjelent egy lezárt fedelű tank. Néhány pillanat múlva a Földművelésügyi Minisztérium tetején és felső emeletén megbújt ÁVH-sok géppisztolytűzet zúdítottak a Békés tüntetőkre. Vad, rendetlen futás kezdődött. Az asszonyok, lányok, öregek, munkások, fiatalok ezrei, a Parlamenthez, a Földművelésügyi Minisztérium árkádjai alá, mi magunk pedig a Rákóczi-szobor talapzata mögé, majd a Nádor utca sarkát képező Állami Ellenőrzési Minisztérium falához futottunk. A 2-es villamos síneknél voltunk, mikor a rézsűt hátunkban álló tank nehézgépfegyverével tüzet nyitott ránk. Körülbelül 2-300-an ekkor már az épületek falához értünk. A többiek megrémülve feküdtek el a síneken, a mellette levő kis füves parton, a szobor mögött. Betörtük az ÁEM ajtajának ablakszemeit. Éppen ideje volt: a Földművelésügyi Minisztériumból zúdulni kezdett ránk 8' tűzi Berohantunk körülbelül 30-an, több súlyos sebesülttel. Magyár honvédtisztek vezetésével behoztuk és elsősegélyben részesítettük a borzalmasan összeroricsolt sebesülteket. Közben le kellett fogni a családtagokat, akiknek hozzátartozójuk kintire1 kedt. Végül - órák múlva ->qlér-l kezhettek hozzánk a hős mentőd; osztagok. Felrakhattuk a sebesülteket és számba vehettüjc a( halottakat, akiket a tank céltudatosan halomra lőtt a Rákóczi-* szobor mögött. Az ÁVHjsojs még ekkor is tüzeltek ránk.. ' ' ’ Ennyit láttam. Ezért írok cáak ennyit. Kérem Nagy Imrét, mérlegelje a magyar nép igaz tudósítóinak szavát, értse meg népünk elkeseredett gyászát, gyógyítsa be sokára és nehezen hegedő sebeinket. Részlet a Fehér. Könyvből JJkú • i . «Október 25-én a mefléWütcákból kisebb-nagyobb tüntető csoport igyekezett a főútvona-. lakra. Ez akkor történt, amikor Nagy Imre a pártvezetés ,& a hadműveleteket irányító szervek tudta nélkül és akaratuk ellenére feloldotta a kijárási tilalmat. A Bajcsy-Zsilinszky úton több ezer főnyi tömeg verődött össze és a Parlament felé haladt. A tüntetőket, akik állítólag" teljesen fegyvertelenek voltak, a Földművelésügyi Minisztérium épülete előtt a házakból fCbb lö! vés érte. Ugyanakkor lövések érték a Parlamenfórizetére rendelt szovjet tankokat is. Iszonyatos kavarodás támadt. ( \-;k S alig dördültek el az első lövések, máris szájról szájra adták a városban a hírt: ,Az ávósok rálőttek a fegyvertelen tömegekre!’ Ez a híresztelés nagyon nagy szerepet játszott az emberek felizgatásában, félrevezetésében. Még decemberben és januárban is, amikor már lehetetlen volt tagadni az ellenforradalmárok gaztetteit, sokan ezt kérdezgették: ,De mit csináltak az ávósok a Parlament elótt október 25- énT íme a tények! . ' 1 A parlamenti őrség jelentéséből A Parlamentben október 23-a előtt kis számú őrség volt, körülbelül 11 fó államvédelmi sorkatona és néhány tiszt teljesített szolgálatot. Csak 23-án éjjel kaptunk erősítést: a Honvédelmi Minisztérium őrség-zászlóaljának egy századát. Ekkor rendezkedtünk be védelemre. Ez az erő, tekintve az épület nagyságát, sok bejáratát, tdcsi volt Ennélfogva a környező épületeket nemhogy megszállni, de még átfésülni sem tudtuk. Ennek pedig igen nagy jelentősége lett volna október 25-én. A Parlament épületire áz el. lenforradalmárok az első lövéseket október 24-én délután adták le. A Kossuth-híd és az Akadémia utca sarkán levő főldalatti. építkezés épületeiből és az Építésügyi Minisztérium IV. emeletének ablakaiból lőttek ránk. Az ellenforradalmárok belövöldöz-tek a Parlament ablakain és a Kossuth hídfőnél levő I. számú kaput tartották tűz alatt Ez egy Kisebb ellenforradalmi csoport volt, amely a tüzelés viszonzására megadta magát. A véres ellenforradalmi provokáció másnap, október 25-en 11 óra tájban kezdődött. Fél tizenegy órakor arról értesültünk, hogy a Szabadság tér felől a Vécsey utcán át mintegy ; négy-ötezer főnyi tömeg nemzeti zászlókkal a Kossuth Lajos tér felé tart. A környező utcákon és a téren sok ember gyalogosan igyekezett munkahelyére, ugyanis a 2-es villamos nem járt. A férfiakból, nőkből és gyerekekből álló tüntető tömeg túlnyomó többsége becsületes szándékú ember lehetett, akikhez sok járókelő is csatlakozott; nyilván nem is gondoltak arra, hogy aljas provokáció készül, hogy a tömegben több férfi fegyvert rejteget a felöltője alatt. A tömeg céljáról, szándékáról és erejéről nem nyertünk értesülést. Á kapukhoz nem jött semmilyen küldöttség. Egyik elöljárónk épp ekkor érkezett a Parlament elé és a szovjet katonai egység parancsnoka mellett állva felszólította a tömeget, hogy azonnal oszoljon szét. Felhívta a figyelmet a gyülekezési és felvonulási tilalomra, s kijelentette: az épület felé való felvonulásuk azt a látszatot kelti, hogy a Parlamentet akarják megtámadni. Erre a tömegből egyesek öklüket rázva,Csibész! Gyilkos ávósr kiáltással válaszoltak. Tovább figyelve vártuk a fejleményeket. Á tömeg elérte a Parlament falainál álló szovjet tankokat. Barátkozás jelét mutatva, néhányan felmásztak a tankokra és az ágyúk csövébe nemzeti zászlót dugtak. A szovjet katonák viszonozták a barátkozást, kezet fogtak, minden módon magyaráztak, mosolyogtak. Azokat a szovjet katonákat azonban, akik a legbarátságosabbak voltak, vagy egyesével álltak őrséget, néhányan körülfogták és fegyverüket ,békésen’ elvették; vagy egyszerűen megtámadták a tömegbe zárt katonákat és erőszakkal vették el a fegyverét. Egy ismeretlen férfi elölről barátkozva ölelget egy szovjet katonát, egy másik hátulról átkarolva lecsatolta a derékszíján levő tölténytárat és a válláról lehúzta a fegyvert. Ekkor már több fegyveres civil mutatkozott ’wnxr Kő AndráíhMfcy j. Lambert (Folytatása a szgfyfészdmunkban)
