Hungary Today Media News and Features Digest Press Survey, 1993. február (8406-8422. szám)

1993-02-08 / 8410. szám

Mikó Imre nevével...

Magyar Nemzet, 1993.jan.28.

57

\ ■* P+ .V •» • ,

f ' ' ' '• ''

Hatalmi védelmet egy ideológiának?

________ í

(Újsághír: Már több száz bejelentés érkezett a Mikó Imre Körhöz...)

A magyar országgyűlés körében Zétényi Zsolt és Király B. Izabella klubot alapítottak Mikó Imre Kör néven, melynek célja harc a „magyarellenesség" ellen. Mielőtt a kezdeményezés politikai értelméről beszélnénk, tisztázzuk, ki ennek a furcsa kezdeményezésnek a választott névadója. Nos. Mikó Imre a reformkori Erdély jelentős alakja volt, fontos szerepet játszott a Bach-korszak idején az erdélyi önvédelmi küzdelmekben, a kiegyezés után pedig jelentős magyar kultúrpolitikusként tevékenykedett. Az Andrássy-kormányban közlekedési miniszter volt és alapítója a Magyar Történelmi Társulatnak. De miért hivatkozik egy mai szélsőséges, nacionalista kezdeményezés erre a nagyjelentőségű múlt századbeli politikusra. Más oka nem igen lehet, minthogy Mikő erdélyi közéleti -ember volt és az alapítók be akarják csempészni Erdélyt a hazai magyar problémáknak olyan bokrába, amelynek semmi köze Erdélyhez.

A Zétényi-Király B. kezdeményezés a magyar érdekeket kívánja megvédeni. Afféle nemzethigéniai szervezet akar lenni, amelynél be lehet jelenteni minden magyarellenes megnyilvánulást. Jól értsük: itt Magyarországon! Nem a szomszéd országokban elhangzott, leírt magyarellenes megnyilvánulások regisztrálására hívnak fel, hanem arra, hogy in, Magyarországon jelentsék nekik a magyarok által, a magyar sajtóban elkövetett magyarellenes megnyilvánulásokat. Dühödten állapítják meg, hogy Romaparlament, Zsidó Kulturális Egyesület már van - ezzel szemben magyarságvédelmi tömörülés nincsen.

Olyasmiről van tehát sző, hogy a siketeknek és nagyothallóinak, a csökkent látásúaknak, a mozgáskorlátozottaknak van érdekvédelmi szervezetük, csak az egészségeseknek nincs, ókét senki sem védi meg a nyomorékok jól szervezett érdekharcával szemben. Ahogy zsidó nem lehet antiszemita, ugyanúgy nem lehet magyar magyarellenes. Senki sem hadakozik önmaga ellen. Mivel a magyarok a Magyar Köztársaság magy ar anyanyelvű állampolgárai, az ország széles értelemben vett politikai közösségét alkotják: . ebben az értelemben tekinthetők nemzetnek. Az így értett nemzet

azonban nem a politikai cselekvés szubjektuma abban az értelemben, ahogy a nemzeti kisebbségek ilyen szubjektumot képeznek. Ezért nem lehet őket úgy megsérteni, mint a kisebbségeket, mivel megsérteni csak szubjektumot lehet, nem egy tág, artikulálatlan közösséget, ami egy modem nemzet. A modem ember többféle közösséghez tartozik, s ennek alapján többféle'szerep« van a társadalom életében. Csak egy elavult triviális marxista gondolkodás vélte valamikor, hogy a társadalmi munkamegosztásban elfoglalt hely automatikusan prioritást ad valamelyik társadalmi szerepnek a többivel szemben. Az ipari munkás esetében magától értetődő, hogy proletár szerepe dominál, míg munkaadója ese- I lében a burzsoá szerep. Ez sosem volt ilyen mereven így. A századeleji Németországban az iparilag legfejlettebb Rajnavidék munkásságának nagyrésze katolikus voltát tekintette legfontosabb szerepének és nem a Szociáldemokrata Párthoz j csatlakozott, hanem a katolikus Centrum Párthoz. Az aradi vagy temesvári magyar munkás szerepe elsőbbségét tekintve elsősorban magyar és csak másodsorban munkás. Egy modem nemzet konszolidált viszonya esetében, amikor a nemzetet nem fenyegeti külső veszély, a polgárok zöme számára nem a nemzetszerep, esetünkben a magyarság a prioritást élvező szerep.

Visszatérek a példabeszédre. A testi fogyatékos számára'elkeriHhe-' tétlenül ez a helyzete adja meg a domináló szerepet. Testi fogyatékosok közösségként a társadalmi cselekvés szubjektumai. Az egészséges számára egészséges volta nem szerep, meghatározó tényező. Az egészségesek nem alkotnak cselekvési szubjektumként fellépő közösséget.

, Ugyanígy nem alkotnak a magyarok sem. Esetükben csak kis számú ember tekinti magyarságát a többit megelőző, meghatározó szerepnek, j A politikai tekintetben elkötelezetf tek számára inkább a pártjukhoz tar,lozis a domináló szerep, mások esetében foglalkozásuk, jövedelemszerzési módjuk, de khet domináló a !■ vallási elkötelezettség is, vagy egy sportember domináló szerepe lehet sportember volta.

A Zétényi-Király B. kezdeményezés azokhoz intéz üzenetet, akiknek magyar voltuk a meghatározó hótösségi szerep. Minden tapasztalat szerint kisebbsége a magy ar társadalomnak. Nem törpe minoritás, számottevő kisebbség, ókét képviselni elfogadható törekvés, mégha talán nem is a magyar országgyűlés képviselői közön volna elsősorban a helye. Megengedhetetlen az a félreérthetetlen törekvés, amely minden magyar számára kötelezővé kívánja lenni ezt a szerepprioritást.

Ez a magatartás meghirdetetten elsősorban a nemzeti kisebbségek céltudatos törekvései ellen irányul. A kisebbségi számára kisebbségi volta meghatározó társadalmi szerepe. A zsidó minden mást megelőzően zsidó, és a cigány úgyszintén elsősorban cigány. A magyar az, aki nem minden mást megelőzően, ezeknek a kisebbségieknek erős identitás élményéhez hasonlíthatóan magyar. Ez a szemlélet veszélyként jelenteti meg a kisebbségek indokolt igényét arra, hogy népi identitásukat többletjogokkal is garantálják, fejlesszék, ápolják. Ez cselekvési szubjektummá teszi a többletjogot igénylő közösséget, míg a magyarság nem birtokolván többletjogot - hiszen a normális jog az ő igényeit és akaratát fejezi ki (demokráciát feltételezve) -, nem alkot ilyen cselekvési szubjektumot. A kisebbség tőbbletjogának (szerencsétlen divatossá vált kifejezéssel: pozitív diszkrimnáció) elvetése vészesen hasonlít a szomszéd országok bizonyos nacionalista körei magyarellenességének magatartásához, ezen kívül dicstelen hazai múltja is van. Ez a magatartás lényegében az egykori u.n.fajvédelmet idézi fel. A huszas évek eleji fajvédelem is elsősorban a kisebbségek többletjogát tagadta. Ezt a gondolatot rögtön úgy fordította át, hogy azt állította: a kisebbségek szervezett érdekérvényesítési törekvése, szemben az ilyen szervezettséggel nem rendelkező magyar többséggel szemben, a kisebbségeket privilégizált helyzetbe hozza. A húszas évekbeli fajvéde- Jtm felfogása szerint a zsidó nagypolgárság egyenesen holmi belföldi gyarmatosítóként zsákmányolja ki a magyarságot, a hazai németség több csoportja kiváltságos helyzetben van a magyarság tömegeivel szem-