Hungary Today Media News and Features Digest Press Survey, 1993. február (8406-8422. szám)

1993-02-08 / 8410. szám

Pesti Hírlap, 1993.febr.3.

o i.

ÉRTELMEZÉSI ZAVAROK A KÖZSZOLGÁLATI MÉDIÁBAN

A demokrácia

nem csomagolópapír

Akik a vágy villamosán szendergő Hankiss horkolását összetévesztették a demokráciával, azok szerintem rádiót hallgattak. A tömegkommunikáció csodaszarvasait üldöző Antall József viszont elfogult, mert nem jár neki a 168 óra. Az igazságot elvitte az ördög, valószínűleg azért, mert unta a banánt. Maradtunk mi, nézők és hallgatók, hogy olcsó szentként, de türelemmel kritizáljuk, amihez nem értünk, a saját igényeinket. Pedig a Szabadság téri újjászületés lógó orrát fölösleges megfesteni, mert a politikai giccs ára mindig magasabb, mint amit a szemlélők még képesek aituetni.

KáRANTJÁNOS

A rádió és televízió wiunkotdrsait őrlő folytonos átalakításnak jó lenni minél ilóbb véget vetni. De nem lenni jó, ha túüihegik kormánypárti álmai a szempontok szerinti műsorkészítésről valóra válnának. Az MDF választási esélyeit semmi sem ronthatja jobban, mint egy agitációt és propagandát folytató közszolgálati média.

Olyan szerkesztőkre, riporterekre és műsorokra épüljön mindkét intézmény, hogy a hír közlésének feladatát politikamentesen tudja ellátni. Persze abszolút semleges szerkesztés sem nálunk, sem a BBC-nél nem létezik. Az azonban tarthatatlan, hogy egy műsorban — nyíltan vagy burkoltan — a riporter politikai hovatartozása lelten érhető legyen. Elemi dolog, hogy közpénzen ne propagandát, hanem mfor»Ácsól kapjunk, A rádió és teleiiiió, amíg — a költségvetésen keresztül — az adófizetők tartják el, szolgáltatást kell nyújtson. Elfogadhatatlan csúsztatás, hogy tulajdonképpen e két intézmény alkalmazottainak járó szolgáltatásról van szó a köz részéről. Közszolgálati média nem azért van, mert az adófizető — munkahely formájában — pénzügyi segítséget nyújt az ott dolgozóknak, hanem azért alkalmazza őket, mert igénye van az információra.

Logikus, hogy kvázi-politikusokat fizetni a köluégvelésből legalábbis nem etikus. Aki politizálni akar, az megteheti a sajtóban, amelyet nem a köz tan el. Miután az adófizetők pénze pártsemleges, értelemszerű, hogy akik fogyasztják, azok nem jeleníthetik meg saját politikai nézeteiket. Félreénés ne essék! Nem azt állítom, hogy aki a televízióban dolgozik, annak nem lehet véleménye, nem tartozhat valamely párthoz, vagy nincs joga elmondani azt, amit gondol. Bármikor megteheti, de nem a munkahelyén biziusítou nyilvánossággal élve. Ha ez megengedhető lenne, akkor lényegében az adófizetők finanszíroznák néhány önjelölt politikus karrierjét. Holott ez a tevékenység a költségvetésben a politikai pártok támogatására fordítható összeg ámszó alatt egyszer már szerepel.

A kérdés tehát nem az, hogy ki milyen pártot őriz a szíve csücskében, hanem hogy ez észrevehető-e, vagy sem. Akiknél ez tetten érhető, azok lényegében másodszor akarják megfizettetni az állampolgárokkal a hivatásos politikát. Ez abszurdum. Mindkét intézmény struktúráját meg kell változtatni, mert a direkt politizálás túlsúlyba került, ráadásul főmúsorrá vált. Ciúa és Nahlik feladata, hogy a politikai pártállásukat megjeleníti dolgozókat átirányítsák arra a pályára, amit eddig közpénzen úztek. Ezt viszont határozottan végre kell hajlam. Semmi szükség arra, hogy egy szolgáltatást nyújtó cég bármilyen érdekvédelmi szerve állást foglaljon, felülbíráljon, sőt szabotáljon olyan döntéseket, amelyeket politikai síkon hozlak vagy nem hoztak, vagy ellentmondásosak, függetlenül attól, hogy ezzel egyetértenek vagy sem. Akik Gönczié vagy Antalira esküsznek, tegyék, de ne akarják megoldani azt, ami politikai kérdés, és főként ne csomagolják be egyéni érdekeiket a demokráciába. A demokrácia mindenkinek lehetőséget kínál politikai karierre, de az nem lehet kétséges, hogy ez a terep nem a közszolgálati média berkein belül található.

Akik nem hajlandók alapvető szakmai követelménynek felfogni, hogy e médiánál a politikai állásfoglalás nyílt vállalása nem megengedhető, azoktól meg kell válni. Ha a rádió és televízió vezetői mégis úgy döntenek, hogy a politizálás megengedett, de ennek kiegyensúlyozottnak kell lennie, illetve tükröződnie kell a műsorokban az erőviszonyoknak, akkor teljesen felesleges közszolgálatról beszélni. (Hogy a BBC etikai kódexéi ez esetben hogyan alkalmazzák, az meghaladja a képzeletemet.) Mindenesetre a struktúra megváltoztatására mindkét esetben szükség van. A politizáló rétegmúsorokal ál keU helyezni, és persze minimálisra csökkenteni, mert sem a kisbérei szocialista nem óhajtja fizetni az MDE-es riportert, sem a budapesti kereszténydemokrata az SZDSZ-est. Ne fordulhasson elő még egyszer, hogy egy műsorvezető nyilvánosan „csókolgatja" Hanlussr, amikor tudja, hogy személye pártpolitikai csaták része. Ha valaki nem érti, hogy mi a feladata, és nem érti, hogy őt nem pártkasszából fizetik, az vegye a kalapját, men pályát tévesztett. Csurkai forgatókönyvre nincs szükség, ám

arra még kevésbé, hogy politizáló riportereket azén ne lehessen elmozdítani, men állandóan rá hivatkoznak, vagyis politizálnak, csak éppen azzal a különbséggel, hogy őket nem azén fizetik.