Hungary Today Media News and Features Digest Press Survey, 1993. február (8406-8422. szám)
1993-02-08 / 8410. szám
Képszabadság, 1993.febr.2 39 SZEMÉLYI ÜGYEK Politikai bábák keze között a gazdaság gyereke Elnöki titkárság létrehozásáról döntött a múlt héten az Állami Vagyonügynökség igazgatótanácsa. A titkárság két részlegből fog állni: az egyik a privatizáció ellenőrzésére, a másik humánpolitikai feladatok ellátására hivatott. A döntésben az az igazán érdekes, hogy egyik funkció sem gazdátlan. Az Állami Vagyonügynökségnek van belső ellenőri szervezete, és van humánpolitikai igazgatósága is. Ha most ezeket a szervezeteket megkettözik, akkor abból arra lehet következtetni, hogy a hatalom saját megbízható embereiben sem bizik meg igazán. Pedig mind a vagyonügynökség több száz fős apparátusában, mind pedig a tizenegy tagú igazgatótanácsban szinte folyamatos a személycsere. Az igazgatótanács, amely a privatizációs döntéseket hozza, az elmúlt két évben szinte teljes egészében kicserélődött. A miniszterelnök eredetileg úgy’ állította össze a testületet, hogy élére MDF-es politikust helyezett ugyan, de soraiban helyet adott az SZDSZ, a Fidesz és az MSZP képviselőinek is. Mára az ellenzéki politikusoknak hült helye, de változtak az MDF-es tagok is. Az elnöki posztra a halk szavú, szerény, sok bölcsességgel megáldott Mádl Ferenc helyett az ilyen tulajdonságokkal kevésbé jellemezhető Pongrácz Tibor, a PM politikai államtitkára került. Átjáróház Maga a vagyonügynökség pedig valóságos átjáróház lett. Bár az ügyvezető igazgató - akit szintén Antall József állított az apparátus élére, felváltva vele a Németh-kormány által kinevezett Tömpe Istvánt - 1992 nyarán veszélybe került, Csépi Lajos végül mégis megkapta öt évre szóló újabb kinevezését. Helyettesei és az igazgatóságok vezetői viszont olyan sűrűn jöttek-mentek, hogy náluk gyakrabban csak az ügyintézők cserélődtek. Megannyi vállalat eladását emiatt a sokadik igazgató, a sokadik ügyintéző kezeli, mind elölről kezdve az ismerkedést a körülményekkel. Elképzelhető, hogy ez milyen mértékben késlelteti a privatizációt. De ha a döntéshozó testületben, csakúgy, mint a végrehajtó apparátusban újonnan kiválasztottak - tehát feltehetőleg a legfrissebb politikai fuvallatoknak megfelelő emberek - vannak, akkor vajon miért hoz létre párhuzamos szervezeteket az igazgatótanács? A privatizációs tranzakciók fokozott ellenőrzése feltehetően több okból szüksége;. Mindenekelőtt azért, mert egyre gyakoribbak a korrupciós gyanúsítások, vádak, amelyek - sajátságos módon - nem annyira az ellenzéktől, de még csak nem is jellemzően az MDF-en kívüli körökből származnak. A vádakra reagálni kell; a felelősök az ellenőrzés fedezékébe vonulnak. Emellett a jelenlegi ellenőrzés csupán belső ellenőrzés. Az állami vállalatok eladását - amelynek során az eladók már csekély részlehajlásukért, tehát nemcsak az ár kedvező megszabásáért, hanem az értékesítés egyes feltételeinek a befektető számára előnyösre igazításáért is busás honoráriumot remélhetnek a vevőtől - kívülről senki sem ellenőrzi. Legfeljebb az Állami Számvevőszék - sok más teendője mellett - ritkán. Mindez persze másként lenne, ha a privatizáció úgy folyna, ahogy azt még a Némethkormány elkezdte, és az Antallkormány folytatni látszott. Ha az ÁVÜ-t nem a kormány, hanem a hatpárti parlament felügyelné. Ha a nyilvánosság betölthetné a semmivel sem helyettesíthető ellenőrző szerepét. Bätr az ÁVÜ igazgatótanácsának jelenlegi elnöke hivatalba lépésekor szentül megfogadta, hogy a privatizáció a legszélesebb nyilvánosság ellenőrzése alatt fog folyni, az igazgatótanácsi döntések jó részét ma sem hozzák nyilvánosságra, és következetesen üzleti titoknak minősítik a tranzakciók lényegét, az eladási árat. így ugyan mit ellenőrizhet a nyilvánosság? Demokrácia helyett A parlament és a nyilvánosság, azaz a demokrácia intézményeinek kiiktatása után nem marad más eszköz, mint az ellenőrzés megkettőzése. Az ellenőrök ellenőrzésének tradícija, amely az ötvenes években élte fénykorát, ilyképpen nem marad folytatás nélkül. A káderpolitika is csak annyiban újult meg, amennyiben a humánpolitika névre kereszteltetett. Megkérdeztük: ha az ÁVÜ-nek van humánpolitikai igazgatósága, akkor miért szükséges az igazgatótanács elnöke mellett még egy ilyen szervezet? „A humánpolitikai feladatok megoldására” hangzott a válasz. Hogy melyek azok? „Az állami vállalatokból gazdasági társaságokká átalakítandó cégek élére kell igazgatóságokat és felügyelőbizottságokat kinevezni; ezek tagjaira és vezetőire fog javaslatot tenni az igazgatótanács elnöke mellett felállítandó titkárság." Pedig igazán nem mondható, hogy az uralkodó politikai erő édesgyermekei eddig kiszorultak volna a hatalommal és pénzzel egyaránt járó pozíciókból. Éppen a HVG legutóbbi száma közöl listát azokról a parlamenti képviselőkről, akik valamelyik részvénytársaság igazgatóságában vagy felügyelőbizottságában helyet kaptak. Közöttük 1 kisgazda, 1 szocialista, 2 független, 2 kereszténydemokrata, 3 szabaddemokrata és 22 MDF-es honatya akad. Vajon milyen irányba javíthatja ezt az arányt az elnöki titkárság? Nyolcezer káder Igaz, dolga mindenképpen akad, hiszen most következik az átalakulások dömpíngje. Ezernél is több állami vállalatot keresztelnek át az idén gazdasági társasággá, s ha valamennyi élére kerül - s miért is ne kerülne? - legalább háromtagú felügyelőbizottság és öttagú igazgatóság, akkor legkevesebb 8000 megbízható személyt kell felkutatni, illetve jól jövedelmező mellékállással jutalmazni. Ennyi megfelelő ember felleléséhez nyilván nem elégséges az ÁVÜ humánpolitikai igazgatósága, amely eddig - sokak javaslatait figyelembe véve, sokak közbenjárását fogadva - ellátta a feladatot. Jó oka van tehát az ÁVÜ igazgatótanácsának arra, hogy elnöke mellett speciális titkárságot létesítsen. A kérdés csupán az, hogy a megannyi politikai bába között vajon nem vész-e el a gazdaság gyermeke, a privatizáció? Ez pedig sarkalatos kérdés, mert profitorientált magántulajdonosok megjelenése nélkül a nép - most már a szó szoros értelmében is - éhen marad Gál Zsuzsa
