Hungary Today Media News and Features Digest Press Survey, 1993. február (8406-8422. szám)
1993-02-01 / 8406. szám
Pesti Hírlap, 1993.jan.27. munka voll a meghatározó. Nyolcvanhétben fejeztem be a Rendőrtiszt! Főiskola bűnügyi szakát, és rá egy évre a debreceni városi rendőrkapitányság vezetőjének helyettesévé, egyben a bűnügyi osztály vezetőjévé neveztek ki. Vizsgálódásaim tárgyát képezte a szocialista ügyészség szerepe a törvényesség megóvásában. Képtelen volum elviselni, hogy köztörvényes bőr cselekményeket elkövető országgyűlési képviselőket, megyei párt vb-tagokat sorozatosan futni hagynak, azonban hiába tettük a javaslatokat, sorban mindet lesöpörték az aszúiról. Nyolcvankilenc szeptemberében kiléptem az MSZMP-ből. Októberben új vezetőt nevezlek ki a főkapitányság élére, dr. Papp Imre ezredest. F.lső intézkedései között szerepelt, hogy elmozdított osztályvezetői beosztásomból, cserébe a megyei menekültügyi hivatal vezetői székét ajánlva, ami annyit jelent, hogy az addigi három-négyszáz ember helyett nyolc ember fölött diszponál um volna. November elsejével, saját kérésre leszereltem. A hatalom részéről logikus lépés volt, hogy az ország második legnagyobb városának ideológiai szempontból megbízhautlanriá váll bűnügyi vezetőjét eltávolították a döntési pozícióból. Akkor még nem lehetett biztosan tudni, a párt melyik szárnya győzedelmeskedik az azóu híresséhírhedué váll kongresszuson. Fennállt a lehetőség, hogy a konzervatívok kerekednek felül, és akkor a reformerőkkel, meg a már nyílt színen tevékenykedő ellenzékkel akár le is számolhatnak. Ilyesfaju tevékenység irányítására pedig én alkalmatlan lettem volna. A főkapitány attól is unhatott, hogyha netán mégiscsak bekövetkeznek a némelyek állal rettegett változások, egy majdani pályázat során esélyes riválisaként indulhatnék a főkapitányi posztért. Szóban azzal indokolu az áthelyezésemet, hogy annyira elrontotum a viszonyt az ügyészséggel, amit másképp, mint az én eltávolításommal, képtelenség normalizálni. Nagyon szerettem a rendőri munkát. Nem véletlen, hogy amikor a rendszerváltozás lázában va20 lóban lehetőség nyílt megpályázni a megyei rendőr-főkapitányi posztot, az országban akkor talán egyedüliként mint nem aktív rendőrtiszt pályázatot nyújtotUm be. Dr. Papp Imrével szemben veszítettem. Nyolcvankilenctől—kilencvenegyig'társszerzőkkel ínam három könyvet és jó néhány újságcikket. Kilencvenegy júniusában alakult meg a jelenlegi kfl.-m, aminek ügyvezetője és részben tulajdonosa vagyok, befeklelésvédelemmel foglalkozunk. — Homan jött az ötlet, könyvet imil — Az első három könyv megírásának hasonló okai vannak, mint ennek az inkriminált negyediknek. A múlt bűneinek feltárásával a rendszerváltási kívántuk elősegíteni. Az első kötet Rendőrbűnök — bűnöző rendőrök címmel jelent meg. A témával nyolcvankilencig bezárólag egyálulán nem szabadott foglalkozni. Sikerkönyvnek szántuk, el is fogyott negyvenezer pádányban. Megpróbál um bemuutni, hogy a rendőrök ugyanolyan esendóek, sőt néha esendőbbek, mint a civil állampolgárok. Egyszerűen csak azért, mert több a lehetőségük a bűnelkövetésre. Mi sem mutatja jobban a témával szemben megnyilvánuló "korábbi titkolózást, mint hogy amikor nyolcvanháromban, az országban szinte elsőként lepleztünk le olyan betörőbandát, aminek a vezetője rendőr volt, és a nyomozás tapaszmiauit megíruk a Belügyi Szemlének, az akkori belügyminiszterhelyettes megakadályozU a megjelenést. Pedig szakmai lapról volt szó, amihez akkoriban csak rendőrök férhettek hozzá. Éppen ez volt a hivatkozás alapja, nevezetesen, a rendőrök ne szerezzenek tudomást társaik megtévelyedétéről. A KGB hálójában című könyvem egy magyar újságíró haláláról szól, aki nyomára jutott a Magyarországon működő szovjet titkosszolgálatnak. Könyveimnek alapvetően nem az a célja, hogy konkrét emberekről rántsa le a leplet. A KGB...-ben is jellegzetességeket szándékozum bemuutni, modellezni, hogyan működött és működhet Magyarországon a szovjet titkosszolgálat. A könyvben szereplő újságíró halálával kapcsolatban ráadásul nem zajlott le a rendőri bizonyítás, sőt, az az álláspont, hogy részegen vezetett, és ütközött. Hivatalos formában fel sem vetődött, hogy más is lehet a háttérben. Harmadik kötetem, a Terrorizmus frontvonalában, a magyar katonai felderítéssel, a VKF—2, vagy másképpen MNVK 2-es csoportfőnökség titkos munkájába engedett bepillantást. Arról szólt, Magyarországon hogyan képeztek ki titokban arab katonákat, ami önmagában még nem lelt volna nagy titok, csak hát ezeknek az arab úriembereknek nem az volt a dolguk, hogy például légvédelmi rakéták kezelését sajátítsák el, hanem hogy az itt U- nuló palesztin és más arab diákok közölt ügynököket szervezzenek az arab titkosszolgálat számára. Debrecenben is volt támaszpontjuk. ■ (folytatjuk)
