Hungary Today Media News and Features Digest Press Survey, 1993. február (8406-8422. szám)
1993-02-08 / 8410. szám
Magyar Nemzet, 1993.febr.3. 32 nek változásai az átmenet időszakában felgyorsultak, gyakran új dimenziókkal bővüllek. Meg kell jegyeznünk, hogy a magyar társadalomban tapasztalható, sok tekintetben kedvezőtlen folyamatok már legalább másfél évtizede egyre erősödő mértékben érezhetők, a népesedés esetében pedig a termékenység már közel négy évtizede a népesség utánpótlásához szükséges színvonal alatt marad. 1992-ben a népesedési folyamatok alakulásában nagyobb változás nem történt. A születések száma 1990-hez és 1991-hez képest valamelyest csökkent, a halálozásoké pedig emelkedett, így a népesség fogyása magasabb, mint 1991 -ben volt. Tovább csökkent a házasságkötések száma, alacsony arányszámuk többféle hatás következménye, de mindenképpen gondokat jelez, mert - többek között - a születésszámra is kedvezőtlen hatással van. Bár a statisztikus elemzései a legteljesebb tárgyilagosság és semlegesség alapján kell álljanak, ám itt mégis ki kell mondanom: a magyar népesedési helyzet már jó ideje olyannyira súlyos, hogy hosszabb távon a nemzet léte forog kockán. E kérdés súlyának megfelelő vizsgálata nyilvánvalóan az illetékes fórumok feladata, de hangsúlyozni kell, hogy az idő sürget, a népesedési folyamatok ugyanis természetükből adódóan lassan, több évtized alatt változnak. A társadalom mikroszférájában, a háztartások helyzetében és gazdálkodásában a piacgazdaságra való átmenet időszaka sok, statisztikailag csak részben mérhető nehézséget, zavart okoz. Ezek többsége anyagi, pénzügyi természetű és jórészt a reáljövedelem csökkenő szintjével, valamint a jövedelmek alacsony színvonalon bekövetkező polarizálódásával kapcsolatos. A lakosság nominális pénzbevételei 1992-ben 20 százalékkal nőttek, és mert az infláció (a fogyasztói árindex) a vártnak megfelelően 23 százalék volt, a pénzbevételek reálértéke kevésbé csökkent, szemben az 1991. évi adattal, amikor a pénzbevétel 23 százalékkal, az árindex 35 százalékkal nőtt az előző évihez képest. A pénzbevételek, a jövedelmek megoszlása mindamellett tovább polarizálódott, a jövedelemstatisztikai vizsgálatok alapján végzett becslések szerint a legkisebb és a legnagyobb jövedelmek (a két szélső decilis) aránya növekvőben van. A népesség legmagasabb jövedelmű egytizedének jövedelme 1987-ben a népesség összes személyes jövedelmének mintegy 21 százaléka volt, 1991-ben ez az arány 22,3 százalékra nőtt, 1992-ben pedig közelíti a 23 százalékot. Mindez azzal is jár, hogy a legmagasabb jövedelemmel rendelkezők száma megnőtt, a félmilliót is meghaladja azok száma, akik nagyon magas átlagos jövedelmű háztartásokban élnek. A reáljövedelmek csökkenését vizsgálva - a közhiedelemmel ellentétben - nem a nyugdíjasok voltak a legrosszabb helyzetben, az ő esetükben ugyanis az elmúlt két év folyamán végrehajtott nyugdíjemelések az infláció hatását jórészt kompenzálták. (Ez nem kisebbíti természetesen a'nyugdijak többségének másfél évtized alatt kialakult alacsony abszolút összege miatti gondokat.) A legrosszabb helyzetben a munkanélküliek egy része és a többgyermekes, alacsonyabb bérszínvonalú keresőkkel rendelkező háztartások vannak. A létminimum nem nyomorszint A piaci verseny erősödése, a szervezeti-tulajdonosi viszonyok átrendeződése. a csökkenő termelés kiélezte a foglalkoztatás és a munkaerő-struktúra örököli ellentmondásait, a kapun belüli munkanélküliség felszámolásának gazdasági kényszerét is. A munkanélküliség terjedése az egyik legsúlyosabb - olyan anyagi és tudati-morális - kihívás, amellyel a társadalomnak és a politikának is szembe kell néznie. 1992-ben a nyilvántartott munkanélküliek száma 260 ezerrel nőtt, az év végére elérte a 663 ezret, a gazdaságilag aktív népesség 12,3 százalékát. Meg kell azonban jegyezni azt is, hogy a növekedés elmaradt az 1992 elején és közepén közölt különböző prognózisok számaitól. A munkanélküliség viszonylag magas színvonala az az ár, amelyet az élavult és korszerűtlen gazdasági szerkezettel rendelkező volt „szocialista" országoknak a piacgazdaságra való áttérésért - többek között - fizetniük kell. Az utóbbi időben sok, gyakran szakszerűtlen vita folyt a létminimumról is. A magunk részéről meg kell állapítanunk, hogy 1992 elején jórészt becslések szerint - az aktív háztartásokban élők 14-15 százalékának és az inaktív (nyugdíjas) háztartásokban élők mintegy 10 százalékának a jövedelme nem érte el a létminimumot. Az év végére ezek az arányok valamelyest nőttek, a létminimum alan élők száma 2 millió körül lehet. A létminimum alatt élők legnagyobb arányban a háromgyermekes családokban fordulnak elő. 1991-92- ben a létminimum énéke a lakosság átlagos egy főre jutó jövedelmének körülbelül a 60 százalékát tette ki. Itt meg kell jegyezni, hogy a KSÍI által számított létminimum nem nyomorszintet jelent, hanem olyan, bármely forrásból eredő háztartási jövedelmet, amely mellett szerény színvonalon még meg lehet élni. Noha viszonylag sokan élnek már a létminimum alan vagy környékén, a gazdaságilag aktív, fiatalabb rétegek többsége számára ez átmeneti állapot. Nem úgy a mintegy' 200 ezer egyedülálló vagy csak házastársával együn élő kisnyugdíjas esetében, nekik már nem lehet reményük saját erejükből való felemelkedésre, ezén fokozott társadalmi, közösségi gondoskodást igényelnek. Oktatás és bűnözés A társadalom jelen helyzetére és jövőbeni sorsára alapvető hatással van az oktatás helyzete. Távolabbi gazdasági fejlődésünknek is feltétele a képzettség szintjének növekedése. A közoktatás helyzete az 1992/93. tanévben kedvezőnek mondható. A közoktatási intézmények nappali tagozatain több mint 2 millió diák, az ország lakosságának közel egyötöde tanul. Az oktatásban részesülők száma azonban - az iskolába lépő fiatal korosztályok csökkenő népességszáma miatt - évről évre kevesebb. Felsőfokú oktatásban (nappali tagozaton) 93 ezren, az előző tanévinél 10 ezer fővel többen tanulnak. A középfokú oktatásban - a nagy népességszámú korosztályok jelenléte, valamint a beiskolázások intenzívebbé válása miatt - a létszám e tanévben tetőzik. A következő évektől a tanulók számának jelentős és tartós csökkenése várható. A középfokú képzésen belül az utóbbi években a középiskolai oktatásban részt vevők száma nőtt, míg a szakmunkásképzésben és a szakiskolákban kevesebben tanulnak. Az 1992/93. tanévben a megelőző tanévben 8 osztályt végzettek több mint 95 százaléka iratkozott középfokú iskolába Ezzel 6600 fiatal nem folytatja tanulmányait az általános iskola befejezése után. A 8 osztályt befejezők várhatóan csökkenő száma és a növekvő továbbtanulási lehetőségek miatt a jövőben ezeknek a fiataloknak a száma mérséklődni fog. Az oktatási intézményhálózat minden fokozaton bővült. Ehhez hozzájárult az egyházak, felekezetek, valamint
