Hungary Today Media News and Features Digest Press Survey, 1993. február (8406-8422. szám)
1993-02-05 / 8409. szám
Erdélyi Magyarság, 1993.február34 Hetvenkét év után "SzildtAnunk kel] illúzióval, Bünden nyolcvanJolcDcrs álommii ás minden kilencvenes ctilfireménnyel." TŐKÉS LÁSZLÓ Ma már egyre parancsolóbban jelentkezik a minden harmadik magyar problémája, akiket a trianoni (1920) és a párizsi (1947) “békeszerződés” megkérdezésük nélkül, akaratuk ellenére mintegy ezüst tálcán nyújtottak át az utódállamoknak. Ha egy ilyen kérdéscsoport az európai politikában jelentkezik—, aminthogy ez a probléma már egyre gyakrabban felszínre is kerül —, az első feladat: a kérdés súlyának, jelentőségének lemérése. Hogy jelen esetben ez megvalósítható legyen, mindenekelőtt hitelt érdemlő választ kell adnunk a következő kérdésre: Mekkora lélekszámot képvisel ma -- -a Kárpát-medence közepén elterülő ősmagyar települési területről hatalmas karéjban levágott, idegen uralom alá hajtott magyarság? Ausztria kivételével valamennyi szomszéd államban a két békeszerződés '‘jóvoltából” hatalmas lélekszámú magyar nemzetiség él. Ezeknek a magyar tömegeknek nem csak a lélekszáma kellemetlen, területi elhelyezkedésük gyakran kínos is az államalkotó nép számára. Kellemetlen, hiszen az egyre élénkebben érdeklődő nemzetközi sajtó (a világ lelkiismerete) mind gyakrabban szellőzteti e kérdést, lehetőséget nyújtva arra, hogy a nemzetközi közvélemény mindenféle kényelmetlen megoldást vessen fel ezzel kapcsolatban. így ezeket a kérdéseket, ezeket a tényeket tehát valamilyen módon ta.kargami, rejtegetni kellett. Ebből az igényből született a demográfiai statisztikák meghamisítása, a hamisítások olyan, immár 72 éves múltra visszatekintő tömege, amely valóságos tudományként kezeli önmagát. A statisztika köztudomásúan mindenfajta vezetés - elsősorban az államvezetés - nélkülözhetetlen eszköze, így a 19-ik század közepe óta egyre nagyobb tekintélynek örvendett és örvend. Éppen fontossága miatt soha senki sem gondolt volna arra, hogy ezeket az adatokat meghamisítsa. Ez a kétes dicsőség a három utódállam zavarából, az újsütetű, túl nagyot falt államalkotó népek gondjaiból, az elnyelt, de soha megemészteni nem tudott, szüntelen elnyomás alatt álló nemzetiségek millióinak hatalmas tömegével magyarázható. Ez volt az oka annak is, hogy a három utódállam hamisító politikájának még a "nemzetiség ” szó se volt kellemes. Arra törekedtek, hogy az elnyelt milliókat, mint holmi “elhanyagolható mennyiséget” tüntessék fel a külföld előtt. 1920 után meg is született ennek az “elhanyagolható mennyiséginek a neve. Már nem "nemzetiség ’’voltak, hanem "kisebbség". Ennek a hazug szónak volt feladata elleplezni azt a kínos tényt, hogy például a Csehszlovákia északnyugati határvidékén kb. 16.200 négyzetkilométeres összefüggő, tömör tömbben élő szudétanémetek az egész cseh-német illetve cseh-osztrák határvidék túlnyomó lakossági többségét adták. Vagy azt a másik kínos tényt, hogy a szlovákmagyar határ mentén — kizárólag Szlovákiában, a Ruténföld nélkül! — 11.912 négyzetkilométeres területen a lakosság 86,6 %-a magyar volt. Ezeket a tényeket minden áron takargatni kellett. Innen a kisebbség szó “mágikus” jelentősége is. Ennek az elemzésnek túl szerény a kerete, hogy a nemzetiségi statisztikák meghamisításának valamennyi fogását ismertetni lehessen. Ezért csak néhány példát említünk. Valamennyi “utódállam”, így Csehszlovákia legfontosabb feladata is az volt, hogy minél több idegen nemzetiségű lakost tüntessen el — akkor még csak statisztikailag. Szlovákiába, az 1918 után kiüldözött 100.000 magyar helyébe tömegesen vándoroltak csehek, mégis alapos a gyanú, hogy lélekszámúk megtízszereződésében (1910-ben 6.449, 1921-ben 72.635) a magyarság lélekszámának mesterséges csökkentésére irányuló vágy túlságos szerepet játszott. Ilyen vágy vezette a csehszlovák statisztikát a zsidóság statisztikai kezelése terén is. Tudott dolog, hogy az. osztrák-magyar statisztikák az izraelita vallású lakosokat anyanyelvűk szerint osztották fel. Viszont a Szlovákiában élt 140.467 izraelita vallású lakosból az 1910 december 31 -i népszámlálás szerint több, mint a fele: 76.555 magyar anyanyelvűnek vallotta magát. Ez kellemetlen volt, ezen változtatni
