Hungary Today Media News and Features Digest Press Survey, 1993. február (8406-8422. szám)

1993-02-05 / 8409. szám

Köztársaság, 1993.jan.29.

16

HORN: Engem nagyon zavar az, hogy a NATO szinte hetenként változtatja a véleményét. Hol biztatást hallunk, hogy Magyarországgal és a többi közép-keleteurópai országgal különleges módon fogunk foglalkozni, elismerik, hogy itt egy biztonságpolitikai vákuum keletkezett és így tovább. Rá egy hétre jön egy másik nyilatkozat, hogy szó sem lehet arról, hogy itt bármit is lépjen a NATO. Csak azt nem tudom ezek után, hogy akkor mennyire kell komolyan venni azokat a célkitűzéseket a NATO részéről, hogy össz-európai méretekben biztosítja, szavatolja a kontinens biztonságát. Azt megértem, hogy nem akarnak kiragadni egyetlen államot sem a térségből, és azzal egy különleges megállapodást, netán tagsági viszonyt teremteni. Ezt megértem, de a mi szempontunkból azért nem tudom ezt elfogadni, mert az előbb említett módon Magyarországnak különleges, ha úgy tetszik, különösen veszélyeztetett helyzete van a térségben. Ezt a NATO-nak is figyelembe kellene vennie.

Elsősorban azt igényelném tehát, hogy az Észak-Atlanti Szövetség igenis találjon megfelelő, különleges biztonsági garanciákat Magyarország számára. Ez nem azt jelenti, hogy a NATO szembefordítja Magyarországot a szomszédaival, ellenkezőleg. Tudniillik létezik az Európai Biztonsági és Együttműködési Értekezlet, annak fórumai. De nagyon jól tudjuk, hogy ezek mit érnek, gyakorlatilag hatástalanok (lásd jugoszláviai polgárháború), nem tudják ezeket a kríziseket megoldani. A Nyugat-Európai Uniónak szintén nincsenek megfelelő eszközei. Az ENSZ kínlódik, de nem tudok olyan esetről, hogy bárkit is meg tudott védeni, ha a biztonsága veszélybe került. Nem tudok eme példát.

KÖZTÁRSASÁG: Ha tágítjuk a kört, kivételezés vagy különleges elbánás szempontból, s nem a biztonságpolitikai helyzetet, hanem az európai integráció folyamatát nézzük, akkor a jelenlegi felállásban a „versenyezzünk egymással" elv marad a jellemző, a követendő, vagy pedig vegy ük tudomásul a csomagterv-szemléletet?

HORN: Én mindig ellene voltam a csomagterv-szemléletnek és a nyugatiakat is arról próbáltam győzködni, hogy ezt ne vegyék figyelembe Tessék azt figyelembe venni a tagság szempontjából, az Európai Közösségbe bekerülés szempontjából, hogy ki milyen szintre jutott el az ottani követelmények érvényesítésében. Miért kellene nekünk bevárni Szlovákiát, Csehországot vagy Lengyelországot, ha mi hamarabb ki tudjuk építeni a szociális piacgazdaságot és szilárdabbak a belső viszonyaink, mint az övéké? Ezt földhözragadt szemléletnek tartom, amit érzékelek a Közösség legtöbb tagállamától.

Arra lenne szükség, s azzal egyetértünk, azt hiszem, ebben is nagyjából nemzeti

konszenzus van. hogy igenis fogalmazza meg a Közösség azokat a feltételeket, kritériumokat, amelyek teljesítése esetén a térség államai külön-külön bekerülhetnek a tagok közé. Ez volna döntően határidőhöz kötve, konkrétan megfogalmazva. A Római Szerződésnek az alapkövetelményei nagyon fontosak, ezek határozzák meg a Közösség működését és viszonyát a kívülállókhoz, de ezek nem eléggé konkrétak az adott esetben. A másik, amit életbevágónak tartok az előbb említett alapszerződések a szomszédokkal. Végül a harmadik: nekünk nem szabad lemondani a kezdeményezések sorozatáról. Úgy ítélem meg, nem törvényszerű, hogy például a gazdasági kapcsolatok szinte a nullára süllyedtek a szomszédokkal, vagy a többi közép-kelet-európai állammal. A gazdasági kapcsolatok fejlesztését, közös bankok, vállalkozások és minden egyébnek a létrehozását alapvető fontosságúnak tartom, mert ez határozhatja meg a politikai viszony alakulását is.

Ezen a téren szinte semmi vagy alig valami történt. Romániában közvetlenül tapasztaltam a legutóbbi két látogatás során, hogy milyen nagy az érdeklődés és az együttműködési készség Magyarország iránt. Ezekkel élnünk kellene, és nem arra várni, hogy ha elküldök egy jegyzéket, egy javaslatot, egy levelet, arra mikor és hogyan fognak reagálni. Ebben állandó aktivitást kell felmutatni, kifejteni, és ez fogja végső soron meghatározni a viszonyunkat. Túl azon, hogy mindenkinek, de különösen a kormányzati tényezőknek százszor meg kell gondolniuk, hogy mit nyilatkoznak.

KÖZTÁRSASÁG: Záró kérdésként egyetlen kitekintés a nagyvilágra. Fenyeget-e az a veszély, hogy a Clinton-adminisztráció „befelé fordulóbb” lesz, s hogy az amerikai generációváltás és stílusváltás érdemi változást hoz a washingtoni politikában?

HORN: Megítélésem szerint Clintonék alapvetően j nem fognak más politikát | folytami, mint az előző adminisztráció. Ez a kormányzat is alapvetően az amerikai érdekekből fog kiindulni. Eltúlzottnak tanom azokat a véleményeket, hogy gyökeres fordulat várható. Amiben én változást remélek, az a következő: a Bush-kormányzat soj kát ígért és nagyon keveset teljesített azokból. Clintonék feltehetően kevesebbet ígérnek, ez már eddig is megmutatkozott, viszont azokat komolyan fogják venni. Most, ezekben a hetekben - és nyugodtan mondhatom, hogy hetekben és nem hónapokban - fog eldőlni végül is, hogy az új kormányzat milyen politikát, milyen aktivitást akar itt kifejteni, folytatni, a mi térségünkben. Amerikai érdek is, nemcsak európai, hogy változás történjen Közép-Kelet-Európával kapcsolatos politikájukban. Eddig a távolságtartás, a passzivitás volt jellemző, ám ha ez folytatódik, akkor Európa hátsó udvarában olyan helyzet alakulhat ki, amely destabilizálhatja egész Európát. Márpedig egy ilyen destabilizált térség, nagy katonai arzenállal, az ökológiai katasztrófához szükséges összes potenciális lehetőséggel nemcsak a földrészt, hanem az egész világot fenyegetheti. Ha ezt nem képesek felismerni, akkor megítélésem szerint óriási mulasztást, mondhatni bűnt követnek el az utódokkal szemben. ■