Hungary Today Media News and Features Digest Press Survey, 1993. február (8406-8422. szám)
1993-02-05 / 8409. szám
14 politikai, mint inkább érzelmi megközelítések. Miként hat önre a Szűrösügy? HORN: Nem jól. Kedvezőtlenül. Tudniillik Szűrös Mátyásnak abban teljesen igaza van, hogy a felnőtt fiát nem tudja ellenőrizni, nem felelős a tetteiért, és ezzel így vagyunk mindannyian, függetlenül attól. hogy milyen pártban vagyunk. Óvatosan fogalmazok, mert nem szeretném, ha úgy jelentkezne az ügy, hogy megint valamiféle Hom-Szűrös-konfliktus létezik. Nem akarom bántani őt, de én sem értettem azal egyet - és ezt megmondtam neki személyesen a nyilatkozat elhangzása után hogy ő gyakorlatilag kitagadta a fiát. Ezt nem lehet megtenni. KÖZTÁRSASÁG: Önnek is vannak gyerekei... HORN: El kell viselni mindent, bármennyire is nehéz, és meg kell tenni mindent annak érdekében, hogy jó útra tereljem a gyereket, vagy azt a családtagot, aki bűnt követ el. KÖZTÁRSASÁG: Az elmúlt napokban Szűrös Mátyásnak volt egy -két olyan kijelentése is, amelyek távolabbi politikai ellentétre is utalhatnak. Olyan messzemenően pozitív hangnemű nyilatkozat, például Antall József miniszterelnök pozíciójának kétségbenonhatatlanságáról, ami az embert elgondolkoztatja, hogy melyik párt nevében is nyilatkozott. HORN: Nem titok, hogy vannak vitáink a koalíciót, az MDF megítélését illetően. A fiával kapcsolatos ügy egyébként azért lényeges, mert a politikában rendkívül fontos a morális-etikai elem. Legalább olyan fontos, mint az, hogyan ítélem meg valamelyik pártnak a politikáját. KÖZTÁRSASÁG: Nem beszélve arról, hogy a választókra is jobban hatnak a többé-kevésbé érzelmi aspektusok. HORN: Azért hatnak érzelmileg, mert ezek árulkodnak egy ember egész gondolkodásáról, habitusáról. Hadd tegyem hoz• zá, annak viszont örülök, hogy letartóztatása után meglátogatta a fiát; ez a korábbi nyilatkozatának a módosítása jegyében történt. Visszatérve az eredeti kérdésre, vitáink vannak, én másképp ítélem meg az MDF és a kormánykoalíció eddigi munkáját, mint ő. Nem is csináltam titkot ebből az elmúlt egy-másfél évben. És ezzel a véleménnyel nem is vagyok egyedül a pártban. Sőt a döntő többség ezt a véleményt osztja. Vagyis azt, hogy ezt a kormányzatot, ezt a koalíciót súlyos felelősség terheli az országban kialakult helyzet miatt. Gyakorlatilag ez a kormány az elmulasztott lehetőségek kormánya. KÖZTÁRSASÁG: Most mégis felmerül az a kérdés, hogy az MDF-en belül és környékén jeletkező, bízvást szélsőségesnek minősíthető jobboldali radikalizmus megnyilatkozásai közepette nem az a józan magatartás-e, ha az „ez jutott nekünk"’ jegyében a centrum irányába erősít akár az ellenzék is? HORN: A kérdés jogos, de ugyanakkor bennem is felmerült egy kérdés. Mégpedig az, hogy igényt tart-e Antall József arra, hogy őt az ellenzék támogassa. Nem nehezítenénk-e meg ezzel éppen az ő pozícióit. Elolvasva mellesleg a Pesti Hírlapban megjelent nyilatkozatát, én teljesen egyetértek Antall József álláspontjával. Mert ez az európai gyakorlat, amit ő ott kifejtett. Egyfelől elválaszthatatlan az MDF elnökségének tisztsége a kormányfői poszttól, ehhez ő joggal ragaszkodik és nem hiúságból. Másfelől elképzelhetetlen, hogy kettéválasszák a két funkciót azért is, hiszen nyilvánvaló, hogy ha ő miniszterelnök maradna és netán Csurka István lenne az MDF elnöke, akkor - ilyen nagy politikai ellentétek figyelembevételével - gyakorlatilag szinte lehetetlen a ; kormányzás. Ha a hivatalos politika szint| jére emelkedne a szélsőjobboldali irány| zat, akkor ez gyakorlatilag Magyarország elszigetelődéséhez vezetne. Az pedig tragikus következményekkel járna, hiszen soha nem volt akkora igény, mint napjainkban a külfölddel való együttműködésre gazdasági és minden más területen. KÖZTÁRSASÁG: Elhangzott az imént a külvilág megítélése, s az előbb utalt arra, hogy ez az elszalasztott lehetőségek kormányzata. Mi a véleménye, ha ezt a külpolitikus szemüvegével nézzük? HORN: A kezdeti időszakban volt egy kontinuitás a kormány külpolitikájában, s alapvető gondokat, problémákat nem látok a kormány külpolitikájában ma sem. Ez többek közön annak köszönhető, hogy miközben más területeken nem, ezen a területen többé-kevésbé érvényesül a hatpárti egyetértés. A külpolitika, a nemzetközi ügyek területén jobban érvényesül a parlament ellenőrző szerepe. Voltak emeljen olyan sokkoló fejlemények, amelyek a kormányi jobb belátásra térítették, például a horvátországi fegyverszállítás ügyére gondolok.^ KÖZTÁRSASÁG: Érvényes-e még ma is az a megállapítás, hogy a külpolitika a kormány „sikerágazata”? HORN: Nagyon kétséges, hogy ez így beállítható-e. Két dolog miatt is: egyrészt igen gyenge aktivitást tapasztaltam a kormány részéről a szomszéd országokkal kapcsolatban, másrészt nehezményeztem, és ennek többször hangot adtam, hogy egyes kormánytagok és kormányhoz közel álló emberek nagyon szívesen tenek félreérthető nyilatkozatokat a szomszédok címére - legyen az Trianon, határrevízió vagy nem revízió, a 15 millió magyar képviselete és egyéb témák. Az is nyilvánvaló, hogy egyes szomszédaink nagyon szívesen félre is értették ezeket a megnyilatkozásokat, hiszen ez számukra hivatkozási alapul szolgált. Márpedig alapvető, sorsdöntő kérdés az ország számára az, hogy a szomszédokkal való viszony miként alakul. Én azokkal értek egyet, akik azt mondják, hogy Magyarország minden más térségbeli államtól különbözik. Különbözik abban, hogy közel 4,5 millió főnyi magyarság él határainkon kívül. Gyakorlatilag megoldhatatlan problémát jelent az, hogy megfékezzük a nacionalista jelenségeket a szomszédságunkban, hogy ezeknek a nacionalista törekvéseknek ne a nemzeti kisebbségek, köztük a magyarok legyenek az ejső számú célpontjai vagy áldozatai. Nagyon keményen fel kell vetni nemzetközi fórumokon a kisebbséggel, a magyarsággal szemben elkövetett jogsértéseket. Igaz, ha mi ezeket fölvetjük, szóvá tesszük, ez óhatatlanul erősíti a konfrontációs elemeket a kétoldalú viszonyban. Ez feloldhatatlan, senki által meg nem oldott konfliktus. A mi kormányunk sem tudta... KÖZTÁRSASÁG: Ezzel együtt a magyar külpolitizálásban nem vált-e túldimenzionálttá ez a szféra, a magyar kisebbség képviselete, érdekvédelme? Nem ártunk-e esetleg ezeknek a kisebbségeknek oly kor a túl energikus fólszólalásainkkal? HORN: Én árnyaltabban közelíteném meg ezt a problémát. Nem lehet eléggé sokat foglalkozni a határon túli magyarság kérdésével. Itt semmiféle energiaráfordítás nem haszontalan. Itt nem a kérdéssel való foglalkozás terjedelmében, mértékében rejlik a probléma, hanem a módszerében és a stílusában. Az egyikre már utaltam, ami a megnyilatkozásokat illeti; a nacionalista ízű, színezetű kijelentésekre. Amit hiányolok, az az, hogy az új helyzetnek megfelelően új megoldásokat kellene kezdeményezni, s ezt nem teszi a kormány. Napirenden vannak például az alapszerződések a szomszédokkal. Ezekbe az alapszerződésekbe feltétlenül bele kellene venni olyan kitételeket - ezt jómagam is javasoltam korábban - amelyek hosszú távra szólóan garantálják, hogyha biztosítják a határon túl élő magyarságnak a jogait, akkor hosszú távra szólóan nem kívánunk foglalkozni a határrevízióval, területi kérdésekkel, hanem kölcsönösen tiszte-
