Hungary Today Media News and Features Digest Press Survey, 1993. február (8406-8422. szám)

1993-02-05 / 8409. szám

12 tikus vitába keveredik a sajtóval, csak alul maradhat, s csak buta politikus követel helyreigazításokat és utasítja rendre az új­ságírókat. De kétségtelen, hogy ma a par­lamenten kívül, vagy egy párt vezetésé­ben nagyon nehéz eladniuk vagy népsze­rűsíteniük magukat olyan embereknek, akik nem a legelső vonalhoz tartoznak. Amit biztatónak tartok, hogy nálunk, a vezetésen belül Vitányi Ivánnal mi ketten vagyunk a legidősebbek, a töb­biek negyven körüliek, tehát olyanok, akik már nem annyira fiatalok, . de ugyanakkor még nagy dinamizmussal képesek dolgozni, másfelől viszont még nem rendelkeznek kellő politi­kai rutinnal. Márpedig az elen­gedhetetlen a közéletben. Ezeknek az embereknek a menedzselése rendkívül fontos lesz az elkövetkező másfél év­ben. Tapasztalataim szerint akad jó néhány olyan település, város, ahol 3-4 ember csodákat tud művelni. Különösen olyan körülmények között, amikor az emberek jó része elfordul a po­litikától. Ha hiteles ember jele­nik meg egy városban és képes újszerűén, a mai politikai stílus­nak, igényeknek megfelelően dolgozni, az nagyon sokat len­díthet a saját pártja helyzetén. Ez az egyik nagy kihívás. A másik, hogy sajnos az el­lenzék meglehetősen erőtlen, korlátozottak a parlamenti lehe­tőségei. Lehet, hogy majd készí­tenek egy olyan kimutatást, hogy hány el­lenzéki javaslat fogalmazódott meg a par­lamentben és azoknak hány százalékát fo­gadták el. A mi becsléseink szerint ez nem éri el a 3,4-4 százalékot. Szinte hihetetlen tömegű módosító javaslatot, indítványt a többségével élve egyszerűen elsöpört a ko­alíció. Ebben persze nincs semmi rendkí­vüli, hiszen ez demokratikus parlament, de az már bizonyos mértékig magyar sajátos­ság, hogy olyan alapvető kérdésekben, amelyekben konszenzus lenne szükséges, ott sem alakul ki az egyetértés lehetősége. Én nagyon komoly fordulatnak, változás­nak tartom azt, ami ’91 júniusában bekö­vetkezett, amikor az MDF fölállt a hatpárti tárgyalásokról, és nem volt hajlandó to­vább érdemi párbeszédet folytatni az ellen­zékkel. Meggyőződésem szerint ez súlyo­san ártott a kormánynak is. KÖZTÁRSASÁG: Néhány nyugati ország gyakorlatából ismeretesek az előzetes koalíciós megállapodások, el­­képzelhetőek-e ilyenek Magyarorszá­gon a ’94-es választást megelőzően? így a szavazó előre tudhatná, milyen össze­tételű koalícióra voksol. Vagy ez a mai politikai paletta ismeretében kizárha­tó? HORN: A nyugati gyakorlat lehet a számunkra példa, de aligha hiszek abban, hogy ez adekvát módon megjelenne a ma­gyar politikai közéletben. Megítélésem szerint Magyarországon a ki fonott politi­kai erőviszonyok még nem jöttek létre. Lehet, hogy még két-három választási ciklus kell ezek kialakulásához. Éne utal az is, hogy természetes, szükséges igény lenne a parlamenti ellenzéki pártok össze­fogására. Ösztönösen, nem szervezett, nem tudatos módon létezik a közös fellé­pés, de azért mind a három ellenzéki pán - hogy úgy mondjam -, a saját pecsenyé­jét sütögeti. Kínosan ügyel az önállóságra, a szuverenitásra, nehogy úgymond hírbe hozzák a másik kettővel, vagy még in­kább a szocialistákkal. Ennyire őszintének kell lenni. Én nem hiszem azt, hogy a ’94- es választások előtt itt kialakulhat bármi­féle előzetes koalíció. Azt tartom reálisan elképzelhetőnek, hogy ’94-ben ez a mos­tani hat parlamenti párt alkotja majd az Országgyűlést. KÖZTÁRSASÁG: Nem ad esélyt az új pártoknak? HORN: Az új pártok közül legfeljebb egynek adok esélyt, a Köztársaság Párt­nak, kedvező anyagi és egyéb feltételei miatt. De nem hiszem, hogy a többi párt vagy mozgalom bekerülhetne a parla­mentbe. Mint ahogy abban sem hiszek, hogy az MDF vagy az SZDSZ eltűnik, ugyanis mindegyiknek megvan a maga bázisa. Abban megintcsak biztos vagyok, hogy e két párt közül egyik sem fog olyan eredményt elérni '94-ben, mint a legutób­bi választásokon. Ebből az következik, hogy hat-hét párt lesz a parlamentben, melyeknek a szavazási, a választási ered­ménye nem sokban fog különbözni egy­mástól. KÖZTÁRSASÁG: Hiszen nincsenek kiforrott koalíciós játékszabályok. HORN: Nincsenek. Tudniillik in egy-két százalékos különbség is szerepet játszhat. Ennél sokkal fontosabbnak tartom, hogy csak olyan koalíció jöhet létre, amely­ben a részt vevő pártok ismerte­tik és rögzítik a maguk koncep­cióját. És erre feltehetően nem­csak a választási kampány során 1 nyílik lehetőség, hanem a '94-es választások második fordulója 1 után. Megítélésem szerint ez 1990-ben elmaradt. De 1994- ben, amikor nem lesz 42 százalé­kos párt ebben a parlamentben, elképzelhetetlen, hogy a koalíci­ós szándékot mutató pártok ne egyeztessék nézeteiket az alap­vető dolgokban. Például a priva­tizáció további sorsát illetően, az állam szerepével kapcsolatban, az alapvető, az átalakulással kap- i csolatos gazdasági-szociális kér­désekben, a választójogi törvény és egyáltalán, a parlament továb­bi működése dolgában. Ha nem is progra­mokat fognak egyeztetni, de a saját prog-. rammal összefüggő néhány alapvető té­zist, kérdést valamiféle koalíciós szerző­désbe kell majd foglalni. KÖZTÁRSASÁG: Megfogalmazha­tó-e ma, hogy az MSZP számára milyen koalíciós partnerek kínálkoznak, vagy megfordítva, kinek tűnnek elfogadható­nak a szocialisták? Meddig marad még fenn az a veszély, hogy valakit „hírbe hoznak" a párttal? Vagyis, magyarán szólva, kijött-e már az MSZP a karan­ténból? Ezzel összefüggésben értelmez­­hető-e a Fidesznek tett ajánlat? HORN: Az ideális az lenne Magyaror­szág számára, ha egy szociál-liberális kor­mányzat alakulna, ennek nagy nemzetközi háttere van, s főleg európai tapasztalatai. Én nem hiszek egy pusztán liberális kor­mányzatnak az életképességében. Nem azért, mert ez valami elvont kategória, egyszerűen ebben a térségben Magyaror­szág gazdasági átalakulása nem viselne el egy liberális politikái.

Next

/
Oldalképek
Tartalom