Hungary Today Media News and Features Digest Press Survey, 1993. január (8400-8401. szám)
1993-01-20 / 8400. szám
Népszabadság, 1993.jan.16. ^ ____________________________ Tájkép médiacsata után > * A médiatörvény totális csődjét im' már minden demokratikus poli'-áA-tikai tényező kudarcként könyveli el A saját kudarcaként. Az MDF liberálisai számára az első pillanatban • világos volt, hogy megsemmisítő vere' séget szenvedtek. A kormánynak is tudnia kell: a békés rendezés reménye nélkül folytatódó permanens háborúba kényszerült, ahol legfeljebb pirro- 1 szí győzelmeket arathat. Hankiss és ' Gombár lemondott, az ellenzék pedig szánalmas kapkodásba kezdett. Saját "törvénytervezetet akar benyújtani, és kétségbeesésében Göncz Árpádhoz szalad segítségért. Ebben a helyzetben természetesen folyik az egymásra mutogatás: a kormánypártok az ellenzéket, az ellenzék a kormánypártokat teszi felelőssé a kudarcért. A helyzet tisztázása szinte reménytelen, hisz a több mint két esztendeje dúló harc során mindkét fél fölös számú okot, indokot, érvet, sérelmet gyűjtött már össze, amivel a másik kompromisszumképtelenségét és rossz szándékát bizonyíthatja. Fogadjuk el, hogy mind a kettő egyformán hibás, egyformám felelős a csődért, hogy nem lehet közöttük igazságot tenni? Van azért néhány tény és körülmény, amelyek ismerete a kívülálló számára is támpontot adhat a helyzet megítéléséhez. Az egyik a csúnyán elvetélt törvényjavaslat kihordási folyamata. A törvényalkotás normális parlamenti menetrendje ugyanis a következő. Az illetékes minisztérium elkészíti a tervezet szövegét, majd a kormány elé terjeszti, amely azt megtárgyalja, s benyújtja a parlamentnek. Az arra hivatott bizottság(ok), illetve a plenáris ülés lefolytatják a maguk vitáit, majd a ház szavaz. A médiatörvény megalkotása egészen más úton indult el. A kormány felkérésére még 1990 őszén létrejött a Magyar Televízió és a Magyar Rádió munkatársainak részvételével az a Hankiss Elemér vezette munkabizottság, amely a leendő törvény elvi koncepcióját megalkotta. E tisztán szakmai alapvetés volt a további munka kiindulópontja. A tévés szakértői csoport frontemberéhez társult az Igazságügyi Minisztérium jogásza, akik a tervezet fő irányait meghatározandó kérdéssorokat tettek fel a kulturális bizottság sajtóalbizottságában helyet foglaló pártok képviselőinek. Az e kérdésekre adott közös válaszok nyomán született meg a törvénytervezet 1. számú alapszövege, amely újra az albizottság elé került, ahol tovább fohl az egyeztetés, a finomítás Ennek nyomán készítették el a kodifikátorok a 2. számú szövegváltozatot, amit újabb albizottság! menet követett, majd ennek eredményeként megszületett a 3.. végül ugyanilyen módszerrel a 4. számú változat. Ez került a kormány elé, majd az általa elfogadott szöveg vissza a bizottsághoz. Ezt követte a parlamenti általános vita és a módosító indítványok áradata, aztán egy kéthetes feszített ütemű hatpárti egyeztetés, majd a kulturális és alkotmányügyi bizottság vitája, a házbeli részletes vita, végül a szavazás. A médiatörvény tehát a lehető legszélesebb alapokon, a konszenzusteremtés szándékával indult, s a munka mindvégig ebben a mederben haladt. A kormány az utolsó előtti stádiumban természetesen bekapcsolódott a folyamatba, de azt mondani, hogy az ellenzék a szavazás során végül egy „diktátumot" utasított vissza fVitányi Iván: Egér sem született. Népszabadság, 1993. 01. 08.), ez komolytalan és inkorrekt állítás. Kijelenthető továbbá az is: ha ilyen alapos egyeztetés, ennyi tárgyalási forduló után sem született semmi eredmény, akkor legalább az egyik fél ellenérdekelt a megegyezésben, s minden további tárgyalási szándéknyilatkozat csupán szemfényvesztés. A kormány és az alkotmányügyi bizottsági módositó indítványok a döntő pontokon fölrúgták a már megkötött konszenzust - hangoztatja az ellenzék Részletekbe menő tartalmi érvelésre nincs lehetőség e cikk keretei között, de néhány számadat jelezheti az arányokat. A kulturális és az alkotmány-
