Hungary Today Media News and Features Digest Press Survey, 1993. január (8400-8401. szám)

1993-01-22 / 8401. szám

Beszélő: Ezek szerintem demokráciapolitikai megfontolások, hogy mennyire semleges a rádió választások idején.- Én értem a te logikádat, de nekem némileg más logikával kell gondolkodnom. Én kénytelen vagyok tudomásul venni, hogy a politikai erőviszonyokban változás állott be, ennek a változásnak ilyen következményei lettek, s ezekre a fejleményekre, hogy tudniillik visszafelé gurul az a folyamat, amelynek az előrevitelére én vállalkoztam, nekem reagálnom kell, és én másképp reagálni és tiltakozni nem tudok. "Szóban tiltakoztak elég sokan, nem volt semmi súlya. Mit tehetek én még, amikor koalíciós politikusok azt mondják, és bizonyára úgy is gondolják, hogy most már akkor nem is kell a médiatörvénnyel foglalkozni a választásokig. A rádió elnökének a szerepe az adott körülmények között már egészen más szerep, mint amire én vállalkoztam, s ez a másik szerep számomra elfogadhatatlan. Egyszerűen erről van szó.

Beszélő: Egy barátom, amikor a történtekről beszélgettünk, azt mondta, hogy a végvári harcok logikája szerint egy várat akkor is érdemes a végsőkig védeni, ha már minden védenivaló elpusztult benne, mert ha a várat föladják, akkor jöhet a következő vár, akkor a következő várra nehezedik a nyomás. Nem gondolod-e, hogy a ti lemondásotok abban erősíti meg a koalíciót, hogy más független vezetőkkel is érdemes végigcsinálni azt, amit veletek, mások idegeire is érdemes rámenni? Nem tartasz-e attól, hogy a rátok nehezedett nyomás most majd átirányul a következő várkapitányra. Mondjuk Kosáry Domokosra vagy mondjuk Göncz Árpádra?- Többféle interpretáció lehetséges, többek között olyan is, amely szerint más független vezetők helyzete ettől éppenséggel meg könnyebbed ik. De nekem egyébként messzemenően elegem van abból, hogy politikusok és újságírók az első és a második világháború összes avatag katonai kifejezését a lövészároktól kezdve a totális háborúig a rádió és a televízió ügyeire alkalmazzák Neked most sikerült még avatagabb kifejezést előhozni, a végvári harcokat, de ismét csak azt mondhatom, hogy én nem egy háborúban való részvételre vállalkoztam. Én nem azt vállaltam, hogy hadat vezessek hogy végvárakat védjek Ezek az egymásnak feszülő politikai erőcsoportok szempontjai. Ezekkel a -háborús hasonlatokkal egy fordított Cla use witz-szindrómát állítanak elő, hogy tudniillik a politika nem más, mint a háború folytatása más eszközökkel.

Beszélő: Ha igazad van abban, hogy itt eg)’ olyan ponthoz jutottunk, amelyen túl a független tájékoztatás védelme illúzió, akkor a te logikád szerint le kellene mondani minden érintettnek, aki ezt a helyzetet elvileg elfogadhatatlannak tartja, a független riportertől Göncz Árpádig.- A független riporter esete sem a miénk.

és Göncz Árpád esete sem a miénk. Mi nem vagyunk politikusok, mi -nem politikai funkciót kaptunk, mi nem a választópolgártól és nem a parlamenttől kaptunk meghatalmazást, nekünk nincs politikai erőnk, minket, nem tudom, hányadszor ismétlem, egy’ meghatározott feladat végrehajtására kértek fel, sez a feladat immáron nem teljesíthető. A rádiósoknak sincs miért lemondaniuk, mert őket sem arra a feladatra szerződtették, mint minket, nekik egyszerűen az a hivatásuk, a szakmájuk, amit csinálnak, s csinálják azt a saját tehetségük, erkölcsük és egyéniségek szerint úgy, ahogy a körülmények engedik. Nem a politizálás vált értelmetlenné, nem a rádiózás vált értelmetlenné, hanem az, amit mi vállaltunk.

Beszélő: De ha te azt gondolod, hogy a független rádiózás lehetősége elúszott, továbbá azt, KSgy csak egy független rádiónál lehet méltó munkát végezni, akkor miért ne gondolja ezt, és miért ne kövessen téged a rádiós, ha akármennyire is a szakmájáról van szó?- Sokan sokfélét gondolhatnak természetesen. Akikre te utalsz, azok zenei műsorokat szerkesztenek, hírműsorokat szerkesztenek, kommentárokat imák, és ezt továbbra is lehet csinálni, miért ne. Rám az tartozott, hogy tiltakozzam az ellen, amit a politika malmaiban őröltek, tehát, hogy valaki nyert, és valaki veszített. Nekem figyelmeztetnem kellett, hogy olyan pontot lépünk át, amelyen túl a független rádiózás lehetőségei elpárologni látszanak, de nem biztos, hogy d is párolognak, mert lehetséges, hogy az egymásnak feszülő politikai erők ebből mást tudnak kihozni Te mindenáron az általam vitatott katonai terminusokban adod elő a dolgot, és oda akarsz kilyukadni, hogy mi defetisták vagyunk. De én semmit nem. akartam győzdemre vinni. Azt persze tudom, hogy a kormánytényezők talán mindegyike az erejét akarta bizonyítani a rádión, de ezen nincs mit bizonyítani. Kezdettől fogva írásba adtam volna a kormánynak, hogy politikailag ők az erősek, nem pedig a Magyar Rádió. Az erőpróba értelmetlen, itt nincs győzelem vagy vereség ebben az összefüggésben, nincs tehát háború, amelyben én lehetnék a defetista.

Beszélő: Mindeddig úgy tettünk, mintha befejezett tény volna az, ami miatt lemondták De'íni van akkor, ha az Alkotmánybíróság-jogérzéke is azt diktálja, amit a tiéd, és visszaállítja a rádió és televízió költségvetési önállóságát Akkor a régi feltételek mellett, az eddigi eszközökkel vezethetnéd tovább a rádiót, ha le nem mondtál volna. Miért nem vártad meg az Alkotmánybíróság döntését? ’- - Ha egy ilyen alkotmánybírósági döntés megszületik, akkor én azt üdvözölni fogom, akkor egy helyesebb és jogszerűbb állapot jön létre, deka tudja, hogy ez mikor következik be, ha táekövetkezik Az Alkotmánybíróságnak eddig nem volt ideje még a kérdés napirendre tűzésével sem foglalkozni. Az alkotmánysértő 1974-es kormányhatározat megsemmisítési eljárását novemberi határidővel függesztették föl. A minden bizonnyal igen elfoglalt Alkotmánybíróságnak azóta sem volt ideje, hogy erre a kérdésre visszatérjen, s már a határidő lejárta után ez az eleve alkotmányellenes kormány fel ügyelet még ki is bővült Egyszóval, én azt nem tudom kiszámítani, hogy ősben az ügyben mikor dönt az Alkotmánybíróság, mindenesetre remélem, hogy a döntésünkkel elő tudjuk segíteni az Alkotmánybíróság pozitív döntését.

Beszélő: Most már aztán hiába dönt az Alkotmánybíróság pozitívan, ha már olyasvalaki ül a helyeden, akin keresztül egyébként is bele lehet nyúlni a rádió ügyeibe.- Igen, ez lehetséges, a dolgok sohasem tiszták és egyértelműek, de hát megette a fene azt a rendszert, ahol már csak személyi biztosítékok vannak, ahol már csak a személyes bátorságra lehet számítani. Az már a dögvész.

Beszélő: Az, hogy a költségvetés kormány alá vetését lemondási oknak tekinted, nem lehet esetleg pusztán a racionalizálása annak, hogy a személyes tűrőképességed, az idegi megterhelhetőséged jutott el valamilyen határpontra?- Nem tudom, hogy mennyire érdekesek ezek a személyes vonatkozások, de erre azt válaszolhatom, hogy nekem már két evvel ezelőtt is elegem volt ebből az egészből. Ez egy fölöttébb kínos és kényelmetlen dolog, hogy nekem itt hivatali körülmények között kell dolgoznom. De vállaltam, és most is csinálnám tovább, a türelmem és az erőm nem fogyott el, de itt egyszerűen egy lenyelhetetlen, elfogadhatatlan változás történt, amelynek a jelentőségét, kardinális voltát a politizáló közvélemény, úgy érzem, nem mérte fel eléggé.

Beszélő: A televízióban, ha jól emlékszem te mondtad, ha nem jól emlékszem, akkor Hankiss Elemér, hogy a történtekért nagyobb részben a koalíciót, kisebb részben az ellenzékei terheli a felelősség. Te miben látod az ellenzék felelősségét?- Úgy vélem, hogy az elmúlt esztendőben voltak olyan pillanatok, amikor az ellenzéknek lehetősége lett volna az adott helyzetnél jobb megállapodást kicsikarni. Tavaly tavasz óta mindig, amikor politikusokkal, ellenzéki politikusokkal beszéltem, unos-untalan azt hajtogattam, hogy a törvény előkészítése mellett a rádió és a televízió új vezető garnitúrájáról legyenek elképzeléseik - első, második, harmadik, negyedik helyen. Sok emberben gondolkozzanak. Ez a figyelmeztetésem hosszú hónapokon keresztül teljesen süket fülekre talált. Az ellenzék rendkívül későn, a legutolsó utáni pillanatban jutott csak el oda, hogy partner legyen egy ilyen személyekről folyó tárgyaláson. Bizonyára nem ez volt az egyetlen fo-