Hungary Today Media News and Features Digest Press Survey, 1993. január (8400-8401. szám)

1993-01-22 / 8401. szám

gyessyvel előbb az alkotmányt, aztán a paktumot, leírja, hogyan küzdött meg Tölgyessy megnyerésével Kis Jánossal és Pető Ivánnal Göncz Árpád köztársa­sági elnökké való kinevezése érdekében. Tölgyessy Kiséket idézve azt mondta: nem mehetnek bele Göncz kinevezésé; be, mert Göncz közelebb áll az MDF- hez, mint az SZDSZ-hez. És mégis Göncz Árpád lett a köztársasági elnök. Göncz elnökké való megválasztásá­nak idején teljesen hiteles lehetett Kis és Pető érzése, hogy Göncz közelebb áll az MDF-hez, noha SZDSZ-ügyvivő, mint az MDF-hez. Csak Göncz nem tudott semmit erről az érzésről, legalábbis ön­magában nem fedezte fel, mert feltehe­tő, hogy amilyen nyílt ember — valóban tail -S» akkor •«z MPÍ’-be Göncz Árpád érdekes módon az író­­szövetség elnöke lett, mielőtt szóba ke­rülhetett volna. Közvetlenül a rendszer­­változási folyamat előtt az írószövetség elnöksége volt a politikai központja a változást kívánó erőknek. Cseres Tibor volt az elnök, és Csoóri, Fekete Gyula és Csurka játszották a főszerepet, őket vi­gyázta a hatalom, őket tiltogatták el, ró­luk beszélt az ország. Göncz Árpád ak­kor a Műfordítói Szakosztály elnöke volt. Cseres, illetve Hubay alatt jutott szerephez, lélegzethez, Dobozi alatt öt­venhatos múltja miatt csak nagy tisztelet övezte, de lábujjhegyen kellett járnia. Lényegében ez az akkor még egységes népi erő nyitott utat Göncz Árpádnak, a kitűnő barátnak, ezért lehetett az az ér­zése az SZDSZ kemény magjának, hogy Göncz ide húz. Aztán az említett szemé­lyek belemerültek a politikába, lapokat alapítottak, pártot szerveztek és elha­nyagolták az írószövetséget. Cseres TL bor után Göncz Árpád lett az elnök. Az egész ország megismerte a nevét. Mind­annyian támogattuk, örültünk a megvá­lasztásának, fogalmunk sem volt róla, hogy ezzel tulajdonképpen köztársasági elnökké választását készítjük elő. Mire a „négy igen”-es SZDSZ népszavazási győzelem megszületett, Göncz Árpád volt az írószövetség elnöke. Ismert em­berré vált. Antall József tehát jól emlékszik a második felvonásra, amikor Göncz már mint az írószövetség elnöke járt nála, a jó barátnál az Apród utcában. Antall József így ír levelében: „Több tényező alapján megerősíthetem, hogy nem tartoztál pártod ajánlatában az elsők közé. Talán az sem árt, ha rögzítem, hogy a szerencsétlen népszavazási kísérlet (Ki­rály, Pozsgay, Horn) után a köztársasági elnökké történi egyhangú megválasztáso­dat a teljes kormánykoalíciónál egyértel­műen bevetett személyi befolyásommal ér­tem el. Hiszen akkor már a kormánypárti és ellenzéki feszültségek, a paktummal szembeni ellenérzések más megoldást is sugalltak." (Kiemelés tőlem: Cs. 1.) Ezt most ki lehet egészíteni a követke­zőkkel: Antall József „egyértelműen be­vetett személyi befolyásá”-\al ezenkívül még a paktumot fogadtatta el az MDF Elnökségével és az akkor még teljesen tapasztalatlan képviselőcsoporttal, aztán azt a menetrendet, hogy a Tanács VB- ket hagyjuk életben az önkormányzati választásokig, aztán azt, hogy a vállalati tanácsok megkapják a fennmaradási en­gedélyüket,‘és később azt, hogy a kor­mánytöbbség fogadja el a köztársasági elnök által a taxisblokád után beterjesz­tett amnesztiatörvényt. Ugyancsak személyes befolyás ered­ménye volt a 91-es, a 92-es és Kupával megosztva a 93-as költségvetés és a mé­diatörvény is, Kulinnal megosztva. Ezek a törvények és politikai lépések, lépéssorozatok mind a működőképesség fenntartásának ugyancsak antalli eszmé­jét szolgálták, ám hogyha egy szenvedő, hátországi MDF-tag, egy kormánypárti populista elkezdi a rendszerváltás elma­radásának általa vélt okait keresni, ak­kor mindig ezeknél a törvényeknél, a paktumnál és a paktumoknál köt ki, igaz, sohasem említi ezt á személyes be­­* folyást? Nem is említheti, mert minded­­\dig nem tudott róla:"’; ' •' Most azonban Benc$ik fellebbentette a fátylat az elorzott levéllel. Kissé orrfel­húzva várjuk, szimatoljuk, mi lesz a kö­vetkezménye az elorzásnak. Ki fog tilta: kozni? A küldő, a birtokos, akinek szól, netán a miniszterelnöki titkárság, ahon­nan esetleg kiadták? Lehet, hogy még­sem biztonságos ennyi kommunistával körülpakolva vezetni az országot? És hát az országnak talán még rosszabb. Hiszen nemcsak ilyen leveleket szivá­rogtathatnak ki, hanem államtitkokat is, a befelé áramló információkat pedig el­­rekeszthetik, és ottmarad a személyes befolyás nagy magányban. Ezj ml nem akarjuk — mi, populisták —, sajnáljuk is, de nincs mit tennünk. Tudomásul kell vennünk, hogy az Or­szágos Gyűlés most arról szól, hogy ez a személyes befolyás tud-e még egyszer érvényesülni, elérheti-e, hogy a szemé­lyes befolyás szócsöveit és kieszközlőit válasszák meg a vezető testületekbe, el­érheti-e, hogy a Keserű Hátország, azaz az MDF széles tagsága tudomásul ve­gye, hogy ő itt már nem számit, de szol­gáljon tovább és várja sorsát, amely Kis János akarata szerint teljesedik be rajta. Bencsik tehát rossz mottót választott. A francia irodalomból kellett volna me­ríteni, csak sokkal korábbi nagyságtól. Villontól, és akkor azt a címet adhatta volna dolgozatának: óda a bőkezű kabi­netirodához! (Különösen ezek a monda­tok lehetnek az idézetteken kívül anya­gilag alátámasztva: „Az antalli pallópoli-

Next

/
Oldalképek
Tartalom