Hungary Today Media News and Features Digest Press Survey, 1993. január (8400-8401. szám)
1993-01-22 / 8401. szám
immár nemcsak hallgatólagos szövetségesek, hanem benne vannak a Chartában, együtt tüntetgettek velük az SZDSZ-esek. Marad az MDF mint ellenség. Igen ám, de megint baj van: nagy. Mármint az MDF. Még mindig nagy. Együtt van vele az egész keresztény nemzeti tábor, éppen az az ország is, h^jmfist;nem.szavaz,fá a helyi választásokon —, amelyben a születettek kilencven százalékát megke. resztelik és egyházilag temetik el. Az országgal nem jó nyíltan szembeszállni, mert erre csak ráfizetni lehet. Mi hát a teendő? Ellenséget úgy kell csinálni, hogy le kell választani róla egyik részét, s azt ki kell nevezni valaminek, ami püfölhető, és azt aztán addig kell püfölni, amíg leválik. Ezáltal az egész meggyengül, és következhet a „kegyelmi időszak". Aztán jön a következő rész, a populista után. a klerikális, és így tovább. Isten kegyelmezzen — nekünk. Kiknek is? Nekünk, kormánypárti „populistáknak", akik mellesleg keresztények vagyunk, és erős nemzeti érzés bujkál bennünk. Kis János apja, anyja még burzsoá nacionalistaként üldözött bennünket, neki magának már az Aczél-féle „a mi nacionalistáink” is kényelmetlen, éppen azért, mert elei használták, ezért ránk ragasztja a populista címkét, és még ezt is lelakkozza a „kormánypártival”, de éppen úgy kiküszöbölendőnek tart bennünket a magyar életből, mint elvtárs ősei a reakciósokat, a Horthy-fasisztákat, az 56-os csőcseléket. Ám még így is marad valami felismerhetően bal-tröszti a Kis János-i gondolatban, ezért megalkotja a filozófus a kormányellenes populizmus feldobott palacsinta fogalmát, és ide azokat teszi, akiket Thürmer és Horn helyett akar „elkapni”, illetve akiket nehezen fog elkapni, ez egy félig sült palacsinta, ezzel egy baloldalit sosem kap el. Ide kerülnek az éhségsztrájkolók, a hangos munkásvezérek, akik kilapultak az MSZOSZ—MSZP-prés alól, akik úgy, olyan módon elvtársak, ahogy most nem szabad a liberális illemkódex szerint elvtársnak lenni. Miért nem várják meg ezek az elvtársak a „kegyelmi pillanatot”? ., A fő veszély természetesen a kormánypárti populizmus, élén Csurkával és követőivel. Ezek jobbra sodorják az MDF-et. Márpedig ezt nem szabadi Kis János azonnal be is nyújtja a számlát Antall Józsefnek, mondván, hogy „Antall József és köre meghódítani próbálja Csurka híveit, nem pedig elszigetelni és marginalizálni". Ez a követelés 1989 óta változatlan. A népszavazás utáni mámoros állapotban, az SZDSZ sokadik amerikai útjáról hazatérve Kis megfogalmazta már ezt a követelést: az MDF és Antall határolódjék el Csurkától, és akkor lehetséges az együttműködés. Azóta állandóan felbukkan ez az emlékeztető, mi lesz már? Most is van ajánlat: ha Antall elszigeteli a kormánypárti populizmust, akkor tőlük „cserébe megkaphatná azt a támogatást a'felelős ellenzéki pártoktól, amelyre szüksége volna ahhoz, hogy a kormányellenes populizmus erősödésével szemben biztonságban legyen". Kis János a módszert is megajánlja: „De ne higgyük, hogy a kormánypárti populizmust semmi más nem közömbösítheti, csak maguk a kormánypártok. Mivel a szélsőjobb jelentős tömegeket mozgósítani nem tud, döntő csapást csak az államgépezet igénybevételével mérhet a demokráciára. Nagyon sok múlik tehát azon, hogyan fog viselkedni a hátralévő másfél évben a hadsereg, a rendőrség, az ügyészség, a bírói kar és a közhivatalnoki apparátus". Mintha csak magát a világforradalom atyját, Trockijt látnók a Szmolnijban, amint szövi a hálót a Téli Palota ellen: rendőrség, Ohrana, hadsereg, bíróság, ügyészség, és megeszem a cárt. Van persze valami érthetetlen is a vágyakozásban. Hiszen az ügyészség éppen ezen az őszön tagadta meg a nyomozást a mosonmagyaróvári népirtás ügyében, a rendőrség még egyetlenegy komoly gazdasági bűncselekményt, melynek politikai vonzata is van, fel nem tárt. Marosán „ágyban, párnák közt” fújta ki a lisztport utolszor, nincs, nem is lehet tehát panasza Kisnek ezen intézményekre, ne$v yélheti iúgy^ogy,^; „jelentős tömegeket mozgósítani nem tudó" kormánypárti populizmy$ egyszerű-, en ráteszi a kezét ezekre a hatalmi ágakra, tehát szükségképpen másként kell számítania . vagy követelnie. Igen, persze, valójában csak a demokratikus viselkedést várja el tőlük: tiltsák be a Magyar Fórumot demokratikusan, lapogassák meg a bőrfejűeket gumibottal, és Így tovább. Mindezt lehetőleg Antall parancsára. Ha ő marginalizálja, méghozzá rendőrileg, a kormánypárti populizmust, lehetőleg most, az Országos Gyűlés előtt, akkor ők szerteágazó összeköttetéseikkel közömbösítik a kormányellenes tömegeket, kimennek a hidakra, mint annak idején, a taxisblokádkor, de most nem a kormány ellen, hanem a kormány mellett agitálnak majd, amitől megtorpannak az éhezők, és inkább a Dunába vetik magukat. Nem kár értük, ők is csak populista töltelék-csőcselék. * Bencsik András cikkének proustos címe stíluszavar: nincs benne annyi időjáték és az emlékezés tengeréből elevenen felbukkanó élet, eltűnt élet, mint amenynyi a Proustra hivatkozást igazolhatná. Bencsik csak az idén lépett be az MDF- be, nincsenek tehát romantikus MDF- emlékei, ellenben lapjának frissülő hangja, az ellenzékkel szembeszegülő írásai éppen akkor váltottak ki tetszést
