Hungary Today Media News and Features Digest Press Survey, 1993. január (8400-8401. szám)

1993-01-22 / 8401. szám

12

És lám, meghonosodott a kereszténység, melyre már te is mint nemzeti alapjaink egyikére hivatkozol, és kialakult a feudalizmus, melyről, ugyebár, ma már mindnyájan tudjuk, nem bizonyult a legfejlettebb és legigazságosabb társadalmi rendszernek.

Most — nagyot ugorva a történelemben — nézzük meg ennek a klasszikus feudalizmusnak a felbomlását, 1848-at, illetve az azt előkészítő reformkort, majd a kiegyezés korát, írók, költők, művészek „lazítják fel” a hűbéri béklyókat, polgárjogot teremtve a szabadság, egyenlőség, testvériség nemes eszméinek «Jriagyarbonban. Felelős magyar ,kormány. 1 alakul, majd megkezdődik a szabadságharc. A Hátország a külső ellenséggel szemben még lelkes és egységes, de a keserűség már ott bujkál a szivekben, amikor észreveszik, hogy Petőfinek, Táncsicsnak és a márciusi ifjak többségének nemhogy a kormányban, de még az országgyűlésben sem jut hely. Ám a régi földbirtokos nagyúr, Batthyány gróf a miniszterelnök, és kormányában ott van gróf Széchenyi meg báró Eötvös. A magyar honvédsereg élén pedig volt „habsburgista” császári tisztek és főtisztek állnak. Az egyre keserűbb Hátország pedig szinte természetesnek veszi, hogy ezek egyike, Görgey Artúr „elárulja” a szabadságharcot: Világosnál leteszi a fegyvert. Hogy evvel sok ezer magyar fiatal életét menti meg a már akkorra mindenképp elbukásra Ítélt szabadságharc végén — kit érdekel? A még keserűbb Hátország arra pedig már csak legyint, hogy mikor 1867-ben megalakul a második felelős magyar kormány, annak az élén megint csak a régi „nómenklatúra” képviselőjét találja gróf Andrássy Gyula személyében.

Kedves Pista!

Rendkívül sajnálom, hogy a Keserű Hátországról írt „kisregényedben” az MDF hitelét avval próbálod megszilárdítani, hogy lényegét tekintve keményebb ellenzéki kritikával illeted a kormányt, a parlamenti koalíciót, mint maga az ellenzék. Hogy Antall Józsefet és kormányát a „nyugati" banktőke szálláscsinálójának nyilvánítod, még csak el lehet viselni nekünk, akik ebben a nemzet valódi érdekeiért folyó harcban frontszolgálatot vállaltunk, csak attól félek, minden erőfeszítésünk hiábavalónak fog bizonyulni. Mert a szállás, amit mi csinálunk, alighanem üresen marad, mivel a töke, a bankvilág nem szerei olt megszállni, ahol „persona non grata"-nak nyilvánítják. Ez a kérdés azonban már a

TERÁPIA

témakörébe vezet át.

A strucc bedugja a fejét a homokba, mert azt hiszi, hogy ha ő nem látja az ellenséget, az sem látja őt.

Az egyszeri megcsalt férj, miután in flagranti találta a feleségét, kidobatta a sezlont, s

úgy hitte, evvel helyreállította a becsületét, Ha te, kedves Pista, úgy érzed, hogy a csődtörvénnyel és a privatizációval „olyan keveredés állt elő, olyan bizonytalanság, amit most már nagyon nehéz feloldani", önmagában nem baj, mert ezt te nem is vagy köteles megérteni és követni. A baj ott kezdődik, hogy mivel te nem tudod átlátni a gazdaság objektív, öntörvényű mozgását, azt sugallód másnak is, hogy átláthatatlan.

G. B. Shaw megállapítása jut eszembe: ő azt írja a „Néger nő keresi az Istent” című művében, hogy ha a néger nő rádöbben arra, hogy a fából faragott bálvány, amit eladdig imádott, nem isten, abból nem az következik, hogy nincs Isten, csupán az, hogy nem fából van az Isten.

Ha tehát benned a csődökről, ipari termelésről, privatizációról, államadósságról, költségvetésről, kétkulcsos áfáróla kétségtelenül meglévő problémák láttán — a Keserű Hátország értetlensége folytán rossz képzetek keletkeznek, abból nem az következik, amit terápiád kiindulópontjának szántál, hogy „félre a közgazdászokkal!”, hanem mindössze annyi, hogy a gazdasági folyamatok az irodalmi műfaj keretében nem kezelhetők.

Egy esztendővel ezelőtt az MDF V. orszá gos gyűlésén hatásos beszédben fejtetted ki hogy hazánkban forráshiány van. Igazad volt! De akkor hogy kerül most a csizma az asztalra, hogy ne jöhessen még 40% külföldi tőke se a bankokba? A magyar falu, a vidék felvirágoztatását kívánod, ugyanakkor meg akarod tiltani a jelzáloghiteit vegyes bankok számára. Te kárhoztatod a külföldi üzleteket mert a magyar áruk kiszorításától félsz Hadd idézzek Kádár Béla miniszter úr cikké bői egy mondatot: „Szakorvosi vizsgálat nél .. kül is eldönthető,, hogy lehet?e..ép elmévé 23%-os magyar exportnövekedés és 4%-os im portcsökkenés esetén az EK-importáruk invá ziójáról beszélni.” (Világgazdaság, 1992. de cember 23.)

Kifogásolod továbbá a költségvetés deficitjét, másik mondatodban viszont többletkiadásokat igényelsz az oktatás, nevelés, kultúra területén.

A legnagyobb magyar, Széchenyi István csaknem másfél évszázada fogalmazta meg azt, amit te is követelsz: a kiművelt emberfők iránti igényt. De Széchenyire nem lehet féloldalasán hivatkozni, ő rendkívüli fontosságot tulajdonított a gazdasági folyamatoknak, mert tudta, hogy „az üres zsák hamarabb összerogy, mint a teli”. Széchenyi világosan megírta azt is, hogy az emberfők kiműveléséhez pénz kell. És hitel! A hitelügyletekhez pedig bankok, melyek akkor teszik a legnagyobb szolgálatot a nemzetnek, ha bankszerűen működnek. Nem ideológiai, sem társadalomfilozófiai, de még csak politikai motivációkra sem: ez a kommunista „bankrendszer” sajátja volt. Isszuk is a levét még jó tokáig.