Hungary Today Media News and Features Digest Press Survey, 1993. január (8400-8401. szám)
1993-01-20 / 8400. szám
Pesti Hírlap, 1993.jan.16. 15 BESZÉLGETÉS MORVAY ISTVÁN POLITIKAI ÁLLAMTITKÁRRAL ■ Debrecen ne aggódjon! ■>itm i* Néhány esztendővel ezelőtt rnég kevesen gondoltak volna arra, hogy a *90-es évek egyik legnagyobb hazai problémáját a meneküllek jelentik majd. A külső és belső körülmények megváltozása viszont olyan égető gondokat vet fel napjainkban, amelyek rendezése korántsem nevezhető egyszeninek. Ki így, ki úgy látja a hazánkba érkező külföldiek aortának megoldását. Ilyen nézetkülönbségekből fakadt a debreceniek ellenállása is, amikor kiderült, a Belügyminisztérium menekülttábort kíván létesíteni a városban. Ezzel és a migrációval összefüggő más kérdésekkel kerestük fel Morvay Istvánt, a Belügyminisztérium politikai államtitkárát. tOMOfiri SÁSOK —Államtitkár úr! Információink türmt ön a köuli napokban Debrecenbe utazik. Ali a célja ennek a látogatásnak? K — Valóban lesz egy ilyen utunk, ám már must szeretnék egy félreértést eloszlatni. Debrecenben nem menekülttábor létesítése merül fel, hanem menekülteket befugadó állomást kívánunk létrehozni. A kettő között igen nagy a különbség. A belogadóállomás egy olyan rendezett, állandó intézmény, amelynek alapfunkciója, hogy konszolidált körülmények közölt, megfelelő higiéniai feltételek melleit gondoskodjon a befogadott menekültek ellátásáról, elhelyezéséről. A menekülttábor ehhez képest átmeneti. Sokszor laklanyai, kemping jellegű szálláshely. F. fogalmak tisztázása miatt is kell Debrecenbe utaznunk, hiszen a városban rengeteg a félreértés, félremagyarázás és aggodalom, éppen a tévhit és az információhiány miatt. — Az előzetes tervek szerint kikkel ül majd tárgyalóasztalhoz? — Mindenekelőtt a képviselő-testülettel, hiszen a megbeszélés előzménye az, hogy a szóban forgó problémával a debreceni polgármester küldöttség élén a belügyminiszter úrnál járt, ahol tartalmas eszmecserét folytattak. MegviytoűdÉ>cm. hogy -ijezdelt párbeszédet foiyutnr. tudjuk, hiszen az újságokban napvilágot látott rémliírek egyszerűen alaptalanok. Szó sincs például „Kerepeslarxxa” Debrecenbe telepítéséről, annál is inkább, mivel az egy ideiglenes befogadó intézet, ahol jogellenesen hazánkban tartózkodó külföldiek élnek, őrizet alatt. Úgy érzem, hogy Debrecenben — amelyhez a hazai menekülttörténetnek nagyon szép fejezetei kapcsolódnak — elosztanak majd az aggodalmak, amikor tisztán látja mindenki, mir/3 ic tun stä — Ne haragudjon, de a lakosság nem igazán tud különbléget tenni egy az utcán vele tzewiben jövő valóságos, t a maga nemében szerencsétlen menekült, és egy csencseló, félelmet keltó külföldi között. — Nézze, a klasszikus menekülteket, akiknek elhelyezését a menekülteket befogadó állomásokon igyekszünk megoldani, alig-alig látni az utcákon. Kéi-három évre visszamenőleg példák állnak a rendelkezésünkre, amelyek azt bizonyítják, hogy ezek a befogadóállomások egyetlen város közbiztonságára sincsenek hatással. Említhetném akár Bicskét, ahol már '88-óta ptűködik ilyen (intézmény, ákár Nagyatádot,' amelyet a jugoszláv események kapcsán nyitottunk meg ideiglenes jelleggel, pedig ott viszonylag nagyobb a mozgás, a fluktuáció. Ami pedig a kétes egzisztenciájú, „csencseló" külföldieket illeti, egy-másfél évvel ezelőtt határozott szigorító intézkedéseket hoztunk idegenrendészeti eszközökkel való kiszűrésük érdekében. A szabad utazás joga azonban mindenkinek megadatott, mi pedig nem zárhatjuk le a határainkat. Az ezzel járó negatív jelenségek pedig a világ valamennyi nagyvárosában fellelhetők. Megítélés kérdése, hogy ki kitől tart, ki nem tetszik neki. Mert, ha valaki jogszerűen tartózkodik Magyarországon, akkor a hatóság csak akkor léphet fel vele szemben, ha törvénybe ütköző cselekedetet folytat. Az utóbbi évek szűrőintézkedéseinek lényeges eleme egyéb►ém* hogy vizsgáljuk az ittlartózkodáshoz <• szükséges anyagi eszközök meglétét. Amennyiben ezek megvannak, általában kisebb a veszélye, hogy a beutazó jogellenesen próbálja egzisztenciáját megteremteni. — t/p> gondolja áUamiitkár úr, kogy a lakosság aggodalma alaptalan ? — Nem azt mondom, hogy teljesen alaptalan, de még egyszer hangsúlyozom, hogy a hatóság csak a jogellenes tevékenység miatt léphet fel azokkal szemben, akiknek, egyébként, az iu-tartózkodása jogszerű. Pontosan ezért lenne fontos, hogy az idegenek itt tartózkodását, Magyarországra való beutazását, bevándorlását szabályozó idegenrendészeti törvény tervezetét mielőbb elfogadja a parlament. Fizd ugyanis tisztázni lehetne a mai joghézagokat, szűkíteni lehetne azok körét, akik a társadalom számára nem kívánatosak. — Ali a véleménye azokról a nézetekről, amelyek szerint — látva az fbbéli magyarországi tehetetlenséget, tétovaságot — a nyugati országok doruólgetA a kezeiket, mondván, legalább nekik notes annyi gondjuk? , • — F.zeket az állításokat cáfolnom kell. Egyrészt azért, £jnactjw-**in'a<menek ültekek * sem a. gazdasági migránsokál pem fogjuk fel, hiszen épper a szűrőtntézkedésekkel tudjuk visszatartani ezt a réteget A potenciális veszélyhez képest az itt lévők száma rendkívül csekély. Másfelől pedig úgy látom, hogy a nyugati or szágok belátták, hogy a sajá gondjaik elkerülése miatt tá mogatni kell minket a kedve Zöllen folyamatok fékezési érdekében is. Ezt szolgálta i bécsi, majd a berlini találkozt is, amelyeken a migrációvá foglalkozó európai miniszte rek fogalmazták meg a közös elveket. Epebek között kirajzolódott, hogy a szabad utazáshoz való jog nem idenű egyben a lakhely szabad megválasztását is. — A jó tanácsokon kivül várható-e, hogy hazánk anyagi támogatást is kap majd? — Nagyon bízom benne, hogy kétoldalú megállapodások keretdten támogatást is kapunk, annál is inkább, mivel a nemzetközi migrációs szervezet javaslatára egy európai migráció-információs központ létrehozása van kialakulóban, amelynek reményeink szerint Budapest lesz a székhelye. Ha ez megvalósul, akkor itt leszünk az információk forrásánál, ami nagy segítséget jeleni a migrációs veszélyek, tendenciák, mozgási irányok, nagyságrendek előrejelzéséhez. Amennyiben az intézmény valóban Budapestre kerül, remélem, hogy nemcsak a nemzetközi szervezettől és azon keresztül a donorországoktól. hanem a kétoldalú kapcsolatokon keresztül közvetlenül is segítséget kapunk. — Államtitkár úr! Gondolom, felesleges lenne azon vitatkozni, kogy nőtt-e a külföldiek által hazánkban elkövetett bűncselekmények száma. Ezzel egyidejűleg pedig tovább erősödött a hazai bűnüldözők leterheltsége, akinek egyébként is komoly próbatétel az itthoni bűnözők megfékezése. Aliként vélekedik erről? — F.z a tény is annak a következménye, hogy kinyílt az ország. Hogy ez mennyire törvényszerű, arra éppen egy tavalyi ausztriai szemináriumon világítottak rá. Ausztriában is az történt, hogy egy időszakban cmdkedni kezdett a kill földiek bűnözése. Elért egy bizonyos szintet, amdyen megállt, s nem nőtt tovább. Valószí. (pnúleg ms még a -növekedés fá zisában vagyunk, amely remélhetőleg a közdjövőben beál' • egy adott szinten. — Alulfizetett, végsőkig ki csigeréit rendőreink xiszom alig-alig bírják ezt a terhelést. — F.gy ilyen átmeneti idő szakban kétségtelen, hogy a . rendőrség is áldozatot vállal csakúgy, mint a társadalom más rétegei, a pedagógusok az újságírók vagy a vállalko zók. Hihetetlenül nehéz kihf vások ezek, amelyektől ebber az időszakban senki serr mentesülhet.
