Hungary Today Media News and Features Digest Press Survey, 1993. január (8400-8401. szám)
1993-01-20 / 8400. szám
I Tolnay László, a HM szakértője Meciar szándékairól Pozsonynak nem érdeke a tartós viszály A magyar biztonságpolitika középpontjában a következő években is a szomszédos országokkal kialakítandó kapcsolatok állnak. Szlovákia január elsején kezdte meg önálló állami életét, s Meciar kormányfő egyik első megnyilatkozásában a hadsereg korszerűsítését sürgette. Vajon e megjegyzése fenyegetést jelent-e és összecseng-e azokkal a magvar vélekedésekkel, hogy védelmi célokból korszerűsíteni kell a haderőt? Erről kérdeztük Tolnay Lászlót, a Honvédelmi Minisztérium biztonságpolitikai szakértőjét.- Szlovákiában még csak most kezdődött a biztonságpolitika és a katonai doktrína kidolgozása. A következtetések levonása korai volna. Ha a szlovák kollégákkal folytatott beszélgetések során megismert tételeket az ember figyelembe veszi, akkor mindenképpen érdemes foglalkozni azzal, hogy bár a szlovák és a magyar biztonságpolitikai koncepció és katonai doktrína alaptételei hasonlók, van egy olyan kitétel, amely sem a korábbi csehszlovák biztonságpolitikai és katonai fölfogásban nem szerepelt, és jelenleg nálunk sincs ilyen, nevezetesen az, hogy rögzíti a tervezet: ha Szlovákiában olyan belső zavargások lömének ki, amelyek során az etnikumok valamely más állammal lojális magatartást tanúsítanának, ebben az esetben megengedhetőnek tartják a hadsereg bevetését. Ez, hangsúlyozom, mindenképpen figyelmeztető jelzés a tervezetben, mert utal annak a külpolitikai gyakorlatnak a biztonságpolitikában és katonai doktrínában való továbbélésére, amelyet a Meciar-kormány folytat. Ami a hadsereget illeti, a szétválás folyamata szintén nem fejeződött be, általában azt mondják, hogy egy a kettő arányban osztják szét a csehszlovák haderőt. Figyelemre méltó, hogy Szlovákiának a légiereje és a nehézfegyverzete, éppen azért, mert korábban hazai hadiipari bázisra támaszkodhatott, bizonyos esetekben modernebb, mint amivel jelenleg a Magyar Honvédség rendelkezik. Például MlG-29-csek is rendelkezésre állhatnak. Ugyanakkor azt is le kell szögezni, hogy a hadsereg fenntartása és átszervezése nagyon sok pénzbe fog kerülni, és egyelőre nehezen dönthető cl Meciar ismert kijelentése ellenére is, hogy az önálló szlovák állam milyen mértékben lesz képes az általa tervbe vett, elrettentő feladatokat képviselő hadsereg felállítására.- Térjünk most át a kisebbségekre, mert ez fc kérdés nyilván ütközőpont lehet a kétoldalú viszonyban. A kisebbségekkel kapcsolatos magyar politika vajon mikor célravezetőbb, ha a szomszéd ország kormányzatán keresztül próbálja érvényesíteni elképzeléseit, vagy ha a kisebbségeken át kívánja befolyásolni azt?- Ez komoly probléma, annál is inkább, mert Szlovákiában az önálló állam kialakításának gazdasági hatásai nagyon könnyen azzal járhatnak együtt, hogy a belső feszültségeket a nemzetiségekkel, kisebbségekkel szemben alkalmazott politikával igyekeznek ellensúlyozni, ami elkerülhetetlenül befolyásolja majd a Magyarországgal kapcsolatos magatartást is. A tervbe vett szlovák alkotmány a kisebbségeket illetően még az. 1968- as szövetségi alkotmányhoz, képest is visszalépést jelent. A kisebbségeket korlátozni kívánják törekvésében a kulturális autonómia megvalósítására. Ebben nem a kisebbség azonosulásának és önfenntartásának igenlését látják, hanem azt a veszélyt, hogy ez a kisebbség kapcsolódni kíván a tulajdonképpeni anyaországhoz, és ezzel nyilvánvalóan annak a struktúrának a fölülvizsgálatát igényelné, amelyet a békeszerződések alakítottak ki.-Nem kell attól tartani, hogy Szlovákia-és Románia is - Igyekezni fog a Nyugathoz való kapcsolódásában tapasztalható lemaradását úgy behozni, hogy Magyarország európai csatlakozását próbálja majd hátráltatni, fölemlegetve a trianoni revízióra irányuló állítólagos magyar törekvéseket?- Érzékelek ilyen irányzatot mind a szlovák, mind a román politikában. Mindkét országban látják azt, hogy amennyiben Magyarország a magasabb fokú polgáriasodása, gazdaságának viszonylagos fejlettsége miatt közelebb kerülne az EK-felvételhez, mint közvetlen környezete, az visszahatna nemcsak az országuk területén lévő kisebbségre, mindenekelőtt a magyar kisebbségre, hanem az adott ország közvéleményére is, mert ebből azt a következtetést vonná le, hogy íme a magyarok politikája célravezetőbb, mint az előbb említett Szlovákia és Románia kormánya által követett felzárkózási stratégia. Ez problémaként jelentkezhet, következésképpen ők elkövetnek mindent annak érdekében, hogy a versailles-i rendszer fölülvizsgálatára irányuló magyar akaratnak a bemutatásán keresztül képesek legyenek lefékezni azt a folyamatot, amely Magyarországnak a Nyugathoz való közeledését eredményezhetné.- A Nyugat vajon hogyan látja ezt a térséget, ugyanúgy-e, mint két évvel ezelőtt?- A Nyugat ezt a térséget abból a szempontból vizsgálja, hogy érdekei itt milyen beavatkozást, vagy milyen megoldást követelnek meg. A Nyugat előtt világos az, hogy ennek a térségnek az ingatagsága közvetve befolyásolhatja az. ő biztonságát is. Ugyanakkor ez az. egész nemzetiségi, kisebbségi probléma, az. ebből keletkező ellentétek a Nyugat számára irritálóak, mert érzékelik azt, hogy ez az, ami labilissá teszi ezt a térséget, s az előbb említett okoknál fogva számukra ez hátrányos. Viszont a Nyugat részéről sok esetben teljes értetlenség tapasztalható az iránt, ami itt történik. Az átlagember és az általa sokszor kikényszerített politikai gyakorlat is úgy nyúl ezekhez a kérdésekhez, hogy itt olyan problémák adódnak, amelyeknek a megértése, levezetése, politikai síkra való áthelyezése a Nyugat számára az adott körülmények között rendkívül nagy nehézséggel járna, és ezért lesöprendő az asztalról a megoldandó kérdések közül.- Vajon Klaus cseh miniszterelnök nyilatkozata nem jelzi a visegrádi erőviszonyok átrendeződését?- Számomra nem volt meglepetésszerű Klaus nyilatkozata, hiszen már a múlt év közepétől kezdve erősen fogalmazott a visegrádi együttműködéssel kapcsolatban. Most meglehetősen durván rejtette ki azt a véleményét, hogy nem látja a visegrádi együttműködésnek azt az előnyét, amely a Nyugathoz való kapcsolódás szempontjából értékes lenne Csehország számára. Prága most nagyon erőteljes német politikát kezd érvényesíteni és Csehországnak valóban megvannak az adottságai, amelyek gyorsabb ütemű kapcsolódást tesznek lehetővé számára.- Elképzelhető, hogy úgy rendeződik át a Nyugat szemében ez a térség, hogy Csehország lesz a kedvenc?- Nem hiszem, hogy a Nyugat ezt ilyen értelemben kifejezésre juttatná. Azt érzékelem inkább, hogy a Nyugat ugyan a visegrádi csoportot egységként kezeli, de ez nem jelenti azt, hogy az egységen belül nem lesznek olyanok, akik kedvezményezettebb helyzetet fognak a nyugati nézetrendszerben elfoglalni, és Csehországnak ebből a szempontból kiemelkedő szerepe lehet.- A Magyarországon tapasztalható szélsőséges jelenségek vajon nem játszanak-e a szomszéd országok nacionalista vezetőinek kezére? CO i I Magyar Nemzet, 1993.jan.16.
