Hungarian Press Survey, 1992. április (8233-8249. szám)
1992-04-27 / 8247. szám
Új Magyarország, 1992.ápr.22. V . Csáti - Iliescu párbeszéd A revíziós vádak ellen Csóti György, a parlament külügyi bizottságának alelnöke április 8- 12. között a görög kormány vendégeként részt vett Athénban a Mediterrán Országok és Európa című nemzetközi konferencián. Itt találkozott Ion Iliescu román elnökkel. A két politikus eszmecseréje élénk sajtóvisszhangot váltott ki, csöppet sem egységesen tudósítva viszont az elhangzottakról. Lapunk a legilletékesebbtól, Csóti Györgytől kérdezte:- Alelnök úr, tulajdonképpen miről is beszélgetett Ön Iliescuval?- Azért kértem a találkozót, hogy megismerjem a román elnöknek az erdélyi magyarság helyzetére, a kolozsvári főkonzulátus újbóli megnyitásának lehetőségére vonatkozó álláspontját, s hogy tisztázzuk azokat a vádakat, amelyek román részről hangzottak el Magyarország határrevíziós törekvéseiről. Mint bizonyára ismeretes, Iliescu több alkalommal is olyan kijelentéseket tett, hogy míg egynémely magyar politikus, a kormány, illetve egyes pártok a megbékélést keresik Romániával, addig más politikusok, például Jeszenszky Géza egyenesen támadják Romániát azzal, hogy örökösen a trianoni békéről, az igazságtalan diktátumról bt '/élnek, s ezáltal Romániában _t. a félelmet keltik, hogy Magyarország területi revízióra törekszik. Megképeztem Iliescu elnököt, mit tehet Magyarország az erdélyi magyarság helyzetének jobbítása érdekében? - Semmit, válaszolta, mondván, hogy a kisebbségi kérdés Románia belügye. Ez az álláspont számunkra, természetesen, elfogadhatatlan. Közöltem az elnökkel: a kisebbségek kérdését Európában már senki nem tekinti belügynek, minden szervezet egyértelműen ezen az állásponton van, s hogy 1991 óta szerte Európában ez elsőrangú biztonságpolitikai kérdéssé lépett elő.-Mi volt érre a román válasz?- Az, hogy ő ezt nem fogadja el, mégpedig azért - s ezt hangoztatják szerte a világban mert Románia oldotta meg a földgolyón a legjobban a kisebbségi kérdést Ezt hirdetni, szerintem a legjobb esetben is szégyellni való. Azt mondta, a romániai magyar kisebbség több jogot élvez, mint bármelyik kisebbség Európában.- Mi volt erről az Ón véleménye?- Megmondtam, hogy mi lennénk a legboldogabbak, ha ezt a kérdést Románia házon belül meg tudná oldani, ha politikai vezetésük az RMDSZ-szel rendezni tudná ezt de míg erre képtelenek, addig a mi kötdességünk ezzel foglakozni Erről aztán többet nem is lehetett beszélni, mert a kérdés egyetlen pontjai sem o: _rtuk egymás véleményét- Volt-e egyáltalán valami, amiben egvetértdtek?- Hogyne, hogy a párbeszédre minden ellenvélemény dacára törekedni kelL Nekünk az a reményünk, hogy a következő választásokon a demokratizálódási folyamat Romániában elkezdődik, s a szótértés esélye is megnő. Bizonyos területeken - lásd a Nyitott égbolt megállapodást a kulturális egyezményt az alakuló gazdaság kapcsolatokat - értünk is el eredményt-ön bizonyára visszautasította azt a vádat, amely szerint Magyarországnak reviziorusta törekvései lennének. Sikerült meggyőznie Iliescut ennek megalapozatlanságáról?- E tekintetben sem jártam eredménnyel Azonnal Jeszenszky Gézé* említette, aki Rióban, az ottani magyarság előtt Trianonról mint arról a békediktátumról beszélt, amely igazságtalan és elfogadhatatlan volt Azt mondtam neki: erről igenis beszélni kell, nem annak szellemében persze, hogy a határokat erőszakos módon megváltoztassuk, hiszen erről Magyarországon értelmes ember, értelmes párt soha nem szólt A következményeiről viszont feltétlen beszélni kelL Negyvenöt év hallgatás után ezt a kérdést valóban meg kell tárgyalni, mert sem a belföldi, sem a külföldi közvélemény nem ismeri kellőképp. Itt szeretnék rámutatni egy nagyon súlyos problémára. A román propaganda hosszú évtizedek óta komoly és sikeres erőfeszítéseket tesz, hogy megalapozatlan dákóromán elméletéről, amit napjainkig vezet le, meggyőzze a világot. Megbocsáthatatlan mulasztás rés-linkről, hogy mi viszt rt semmit r teszünk azért, hogy a magunk igazát ismertessük minden elhallgatás és ferdítés nélkül- Talán e mulasztás eredménye, hogy valahány nagy endklopédia mint a románság őshazájáról beszß ErdűyrőL- Ezen a helyzeten halaszthatatlanul változtatnunk kell Iliescu soha nem mulasztja el, hogy a dákóromán elméi ettől ne szóljon, s arról, hogy a román nép Erdélyben többet szenvedett a magyar elnyomás alatt, mint török hódoltságuk idején. Azt mondtam neki, elnök úr, ez hipotézis, amit az európai történészek nagy része nem fogad el, erről tehát ne beszéljünk! Javasoltam neki, hozzunk létre egy történészbizottságot, s derítsük ki, hogy valóban voltak-e a 10. században románok Erdélyben. Mert ismereteim szerint a 13. századig itt egyetlen román régészeti leletet sem találtak. Ez a történészek dolga, mi politikusok a jelenről beszéljünk. Ekkor a csodálatos alkotmányukkal hozakodott elő. Mondom: ugye, erre a csodálatos alkotmányra hivatkozik a kolozsvári polgármester is, aki tagadja a magyarok jogát az anyanyelvi! oktatáshoz, aki nem túri a magyar nyelvű feliratokat az utcákon. Erre - nagy’ meglepetésemre - elhatárolta magát ettől az embertől azzal, hogy ez eg” gyeái eset, ne foglalkozzunk vele. Úgy látszik, ez még Iliescunak is sok. Visszatérve a revíziós vádra, s amit Iliescu sem értett meg: mi a Helsinki Alapokmányból indulunk ki Magyarország nem törekszik a határok erőszakos megváltoztatására, de ez nem zárja ki azt, hogy adott esetben valahol, az adott térség népeinek akaratából ne következhessen be hatáimódosítás. Ennek ismeretében a mi célunk mégsem a határok újrarendezése, hanem ezek lebontása. Nekik - mondta Iliescu - erről más a véleményük, ők a határok sérthetetlensége elvén állnak. Ugyanakkor, mint tudjuk, mást beszélnek Ukrajna felé.-Milyen síkénél járt kísérlete a főkonzulátus újranyitísát illetően?- Azt mondtam neki, most bebizonyíthatja, hogy valóban európai gondolkodású demokrata. Nyissa meg a konzulátust, s ez bizonyság arra, hogy nem befolyásolják a szélsőséges magyarellenes körök. Ezzel a gesztussal azt tenné, amit joggal elvár öntől egész Európa. Erre érdemben, persze, nem válaszolt, mosolygott, s azt mondta, előbb rendezzük a két ország közötti egyéb dolgainkat, erre a konzulátusra egyébként sincs nagy szükség. Paizs Tibor
