Hungarian Press Survey, 1992. április (8233-8249. szám)

1992-04-24 / 8246. szám

gány hajnalig húzta a jugó-magyar I fülébe, aki azt sem tudta, mit kezdjen magával. ,

Igen, így volt.

Magunknak éreztük a délszlávok büszkeségéi elnemkötelezetlségük miatt, kacérkodtunk a jugoszláv eszmével, és gondolni sem menünk arra, hogy hamarosan mi leszünk idegenek saját földünkön.

A magárahagyatottság, a sehova se tartozás érzés tragikumának végszava: egy Jugoszláviának nevezett ország, mely a területén élő magyar 4 nemzetiségnek évtizedeken át olyan- * amilyen otthont nyújtott (gazdasági * és földrajzi énelemben), máról hol- .< napra megszűnt létezni, és mintegy félmillió ember egyik napról a má- 1 síkra „gazdát cserélt", Szerbia má- a sodrendű állampolgára lelt, szerb s alattvaló, akit a hatalom ágyútölte- 4 léknek használ. Egy illúzió meg- i szűnt létezni, és nem lépett helyébe í másik. A mostani rendszer még a ti- * tói látszatvédelmet sem nyújtja, ha- j nem kivetkőzve mázából megmutat- f ta igazi, balkáni valódiságát. És az < elmúlt ötven év lassú, a nemzeti ön- » tudatot fokozatosan sorvasztó folya- j malában a gyökerét vesztett nép jj most egyedül maradt. Elég fájdalmas | volt a fölismerés. A Tito által elvetett j nemzetiségipolitika magva, a lassú j víz partot mos végre beért. A vajda- í sági magyarság védtelenné vált. Sebezhetővé. Még saját egyetlen érdekszervezete, a Vajdasági Magya, rok Demokratikus Közössége sem volt képes megvédeni a kisebbséget, melyet képvisel, hiszen nemrég még azokat a hatalmi párttól eredő vádakat is kénytelen volt elhárítani magától, hogy. bármi köze volna á magyar kisebbség tömeges katonai parancsmegtagadásához ahelyett, hogy azonnal az illegalitásba.menekülő ezrek mögé állt volna. Amit megtett ugyan, de későn és kevés eredménnyel, mert addigra már mintegy j húszezer vajdasági magyar elhagyta j szülőföldjét. A vajdasági magyarság így tényleg egyedül maradt, és a Pannónia-szerte heverő magyar falvak és mezővárosok teljes egészében ki lettek szolgáltatva a balkáni mentalitással párosuló nemzetiszocializv ‘ mus kényének-kedvének, az erőszakos mozgósításoknak, melyek arra kényszerítik őket, hogy számukra ellenséges érdekekért haljanak értelmetlen halált, nemegyszer fegyvertelenül küldve őket az aknamezőkre (lásd: Vukovár), és a tetejébe még • horvát oldalon Magyarországról i származó Kalasnyikovok néznek ve- • lük farkasszemet. És bár otthon, a i házakon a tévéantennák egytől egyig Budapest felé fordulnak, az anyaor- j szág túlontúl messze van már ahhoz, 1 hogy holmi ködös, fakuló történelmi emlékeken kívül egyebet is jelentsen, nem beszélve az oltalomról,! amit nem nyújthat — oltalmat csak az elmenekülök nyernek.