Hungarian Press Survey, 1992. április (8233-8249. szám)

1992-04-24 / 8246. szám

A népjóléti miniszter bizakodó Nem igaz, hogy a kórházak ___működésképtelenek A Kereszténydemokrata Nép­párt vendégeként a múltkoriban megyénkben járt dr. Surján László népjóléti miniszter, akit az egészségügy aktuális problé­máiról kérdeztünk.- Egyetért velem abban, hogy az egészségügy is a válságágaza­tok közé tartozik?- A forrongó, átalakuló terüle­tek közé tartozik. Ha úgy fogjuk meg, hogy a válság megoldhatat­lanságot, reménytelenséget je­lent, akkor nagyon remélem, hogy nem tartozik a válságága­"zatokkoz. Az biztos, hogy a la­kosság érdemben nem terhelhető újabb egészségügyi kiadásokkal. Es erkölcsi joga sincs az egész­ségügynek addig újabb és újabb áldozatvállalásra kérni a lakossá­got, amíg nem tudja világosan dokumentálni, hogy minden egyes forintot optimálisan hasz­nál fel. „Mindent jól csinálok?”- A pazarlás sokszor az elavult rendszerből is következik.- Ezért 1990 óta küldünk ki szakembereket nemzetközi okta­tási központokba tanulni, itthon pedig nemzetközi oktatókkal tanfolyamokat szervezünk. Ma­gyarországon ugyanis az úgyne­vezett kórházmenedzsment-kul­­túra még; nem született meg. Ezt a kultúratUétre kell hozni,' Van. egy, a kanadai kormány által fi­zetett szakértőnk, aki egy kórház menedzselését elvállalta - meg­lehetősen pozitív eredménnyel -, és előkészít egy folyamatos ok­tatási rendszert szakem­berképzésre. Ugyanakkor az -egészségügyben nem lehet a pénzügyi gazdaságosság az egyetlen kritérium, mert itt em­berekről van szó, akiket meg kell gyógyítani. És a gyógyítás nem függhet a hasznosságtól. Ember és ember között nem lehet válo­gatni; hogy a húszéves beteg fé­regnyúlványát kiveszem, a het­venévesét meg nem, mert már fölösleges. Szükség van a szak­ma betegcentrikus fejlődésére is. Az orvosok éveken keresztül ele­ve elutasítottak minden olyan gondolatot, amely valamiképpen a hatékonyságra utalt, mondván, hogy ez orvosi dolog, nem lehet beleszólni. Ma már a szakma is, ha őszinte önmagához, fölveti a kérdést; vajon mindent jól csiná­lok? Amikor tegnapról mára megismétlem a vizsgálatokat, és nem gondolkodom .eleget, és nem analizálom a helyzetet; ak­kor volt értelme ennek a vizsgái latnak? Vagy még gyorsan 16-3 rom tablettával többet adót?; hogy abszolút biztos legyek a do­logban. Ez a túladagolás. Többet ártunk vele a betegnek, mint használunk. Nem lopják az egész­ségügy pénzét- Az egészségügy nem azért van ilyen helyzetben, mert pazar­lásfolyik, hanem mert évtizedek óta alulfinanszírozott. És nekem mint állampolgárnak jogom van kérni, hogy azért a pénzért, ame­lyet levonnak tőlem, oldják meg a gondokat. —■ ——- Igen, azért a pénzért, és nem többért!- Azt a pénzt, amelyet befize­tünk, az egészségügyre fordít­­ják? -- Teljes mértékben. Én nem ta­láltam semmi nyomát annak, még az elődöm idejében se, hogy ezt a pénzt .lopták” volna.- De korábban előfordult, hogy a társadalombiztosítás pénzét lakáskötvényekbe fektették.- A társadalombiztosításnak volt maradéka, és abból valóban vettek lakáskötvényeket. Szerin­tem ez hibás akció volt. Hozzá kell tennem, hogy ha a társada­lombiztosításnak a becsületes költségvetés mellett van maradé­ka, azt köteles jól befektetni.- És most nincs ilyen akció? " - Nincs. Sajnos nincs maradék. Má, a nagy kárpótlások világá­ban képviselőtársaimmal együtt fölléptünk azzal az igénnyel, hogy a lakosságot is kárpótolni kell. Ezért hoztuk tavaly azt a törvénymódosítást, hogy az ál­lam három éven belül 300 milli­árdnyi vagyont adjon át a társa­dalombiztosításnak. Ez a két­­_ ezermilliárdra becsült állami va­gyon 15 százaléka! Ennek a ho­zamából rendbehozzuk a régi nyugdíjakat, meg az újakat is, ha lehet, és befektetünk az egész­ségügybe.- A pazarlásra visszatérve, azért van a kórházigazgató, azért vannak a vezetők, a főnö­kök, hogy ezt oldják meg!- Pontosan ez a reform lénye­ge, rákényszeríteni a kórházakat, hogy ezen gondolkozzanak. De ha például valakinek az a mániá­ja, hogy táppénzen akar kapálni a kiskertjében, akkor ez lopás. Előfordul?- Ma már nagyon kevésszer.- A kollégáim nem ezt mond­ják.- Ma már nem mernek az em­berek táppénzre menni.- Sajnos, a számok nem ezt mutatják, évek óta folyamatosan . emel kedikT a táppénzes napot-, száma. '< ■- Mert rossz a lakosság egész­ségi állapota. Hazugságdömping- A körzeti orvosok arról pa­naszkodnak, hogy kikényszerí­tik a táppénzt. Pedig a betegnek is mindent meg kell tennie a gyó­gyulása érdekében. Ha neki ágy­­nyugalomra van szüksége, és ka­pál - ma nincs igazi eszközrend­szer ennek a rendezésére, mert nincsenek megfogalmazva a be­teg jogai és kötelezettségei. Ez _egy készülő egészségügyi tör-, vényben benne lesz. Szóval a' táppénznél is sok pénz kifolyik, meg a gyógyszereknél is, mert van egy olyan embertípus, aki altatóval alszik, aztán kávéval ébred, és utána megint altatóval fekszik le.- Ebben nagy szerepe van a környezetének.- Mindegy, de ez árt az egész­ségének. Tehát el kellene mon­dani neki, hogy ez nem jó, az orvosnak is pótolni kell a tudás­hiányát. Ugyanakkor nem sze­retnénk egy olyan egész­ségügyet, amelyben az orvos ar­ra gondol receptírás közben, hogy ez mibe kerül a társada­lombiztosításnak. Mert ő arra gondoljon, hogy ezt a beteget a lehető legjobban, leggyorsabban meggyógyítsa.- Az alapellátást felhozzák, a kórházak viszont egyre jobban elszegényednek. Vesekőmütét közben elromlik a röntgengép, a beteg nyitott hasa fölött eltörik az egyetlenegy eszköz .. .- Ez előfordult?- Persze, hogy előfordult.- Hát ez pechsorozat. A helyzet azért messzemenően nem ennyi­re tragikus. Nem kétséges, hogy van egy lerobbant műszerpark. Az elmúlt két évben olyan sok röntgen- és ultrahangkészüléket hoztunk be az országba, amennyit korábban elképzelni nem lehetett. Tehát itt egy olyan fokú hazugságdömping van ...- Tehát ez nem igaz?-. . . hogy a kórházak műkö­désképtelenek, hogy egyáltalán nincs fejlődés! Ez az egész­ségügy az elmúlt időszakban azért megcsinálta a szívtransz­plantációt, és tömegével vezette be a kőzúzó készülékeket, az ult­rahangos vesekőműtéteket. Te­hát azt hazudni, hogy itt nincs előrehaladás - amikor az egész­ségügy költségvetése az eredeti 48 milliárdról 110 milliárdra ment föl, miközben az országos költségvetés lejjebb ment -, ez egy szerűen a tények nem ismerete'.* " ■ • - ■ , Paulina Éva

Next

/
Oldalképek
Tartalom