Hungarian Press Survey, 1992. április (8233-8249. szám)
1992-04-24 / 8246. szám
Magyar Hírlap, 1992.ápr.21. 5 szakmai számításokat úgy végezték a pénzügyes szakemberek, hogy a lakosság ne járjon rosszabbul, vagyis teljes körű kompenzáció lenne a bevezetéssel egy időben. A költségvetési intézményi szférát azonban szerintem nem kellene kompenzálni, s ez esetben maradna még némi pénz a költségvetésnek is, már ha egyáltalán az ez évi bevezetés mellett döntenek. — Több olyan lépést is elmondott most, amely alapján szükséges lenne módosítani a költségvetést. Továbbra is elzárkóznak egy ilyen lépéstől? — A költségvetési törvényben már most is szerepel, hogy amennyiben bizonyos kiadási és bevételi előirányzatok teljesítésében mutatkozó eltérések rontják a költségvetési egyensúlyt, akkor a kormány kiadásmérsékléssel vagy saját hatáskörben megvalósítható bevételi többlettel azt ellensúlyozni köteles. S ha ezt nem tudja megvalósítani, akkor pótköltségvetési javaslatot kell benyújtani. Amennyiben pedig április végére elérjük az egész éves deficitet, akkor kétségtelenül jelentős egyensúlytalanság van a költségvetésben. Ez pedig feltehetőleg egyet jelent majd a költségvetés módosításával', ha úgy tetszik; pótköltségvetés készítésével. —Mindez egy nagyobb hiány elfogadásával egyenlő, vagy pedig a kiadási oldal csökkentését jelenti? _ — A kiadásokat nem tudjuk lényegesen csökkenteni. Az igazgatási kiadások mostani 1,2 milliárdos kurtítása sem egyszerű feladat, hát még ha több tízmilliárdról lenne szó. A bevételi oldalon viszont komoly hiányok mutatkoznak, s bár intézkedéseket teszünk a szigorúbb behajtásra, a gazdaság teljesítménye miatt nincs reális esélye annak, hogy ezek radikálisan emelkedjenek. így a módosítás a nagyobb hiány elfogadását jelentené. — Mit szól ehhez majd az IMF? — A valutaalap a gazdaságpolitikát vizsgálja. Nálunk működik a gazdaság, az inflációs mutató tendenciája jó, a fizetési mérleg kedvező pozícióban van, a munkanélküliség ugyan ugrásszerűen nőtt, de nem ért el akkora szintet, ami társadalmi megrázkódtatásokkal járna, így bár nehéz megbeszélések elé nézünk az IMF-fel, azt hiszem, tárgyalóképesek maradunk. — Mennyire tartja az ez évre tervezett optimista várakozásokat most végrehajthatónak, vagyis, hogy nő a GDP és a fogyasztás? — A GDP tavaly a keleti piacok összeomlása miatt csökkent radikálisan, idén ilyenre már nem számíthatunk. Az export 24 százalékkal nőtt az első három hónapban, az import pedig a tavalyi időarányos bázishoz képest csökkent, úgy 90 százalékon áll. Az infláció a tervezett szerint alakul. Az év második felében, új piacok birtokában, amikor talán véget ér a csődhullám, létrejönnek a vállalati megegyezések, a gazdaság és a fogyasztás is növekedésnek indulhat, őszre tisztább képet mutathat a gazdaság, és mi is tisztábban láthatunk. Ezért kellene egyébként a pótköltségvetést is ősszel beterjeszteni, egy részleteiben is újra átgondolt gazdaságpolitikai koncepcióval. — Ma már látható, hogy a költségvetésben alapvető problémák vannak. Dolgoznak már az államháztartás reformján? — A refomban a Pénzügyminisztériumnak aktív szerepet kell játszania, de több főszereplő is van. Ezeket azok a nagy elosztási rendszerek átalakítását vállaló és végrehajtó társfőhatóságok játsszák, akik a lakás, az oktatás, az egészségügy, a nyugdíj reformját végzik. Mi csak velük együtt tudjuk végrehajtani á költségvetés illetve az államháztar: tás kiadási oldalának átalakítását. A törvények szakmai megalapozása és elfogadtatása az ő feladatuk, nekünk azonban éberen kell vigyáznunk a költségvetési hatásokra és folyamatokra. Egyébkén úgy látom, hogy a Pénzügyminisztérium szakembereinek a mai koncepciók kialakításában is — bár kényszerűségből — aktív szerepet kell vállalniuk. Most nagyon sok pénzt költünk a felsorolt feladatokra, miközben mindenki elégedetlen a szolgáltatások színvonalával. Az állami szerepvállalás drasztikus csökkentésével az államra testált feladató-1 kát magas színvonalon kell majd teljesíteni. Megjegyzem, a jelenlegi i koncepciók a kiadások növelésével ' számolnak. Ezt irreálisnak tartom. í Az új struktúra és az új szemlélet- j mód nem kell hogy többe kerüljön az adófizetőnek. — MDF-tagként mennyire tud t azonosulni a balatonfüredi MDF 1 gazdasági konferencián elhangzott gazdaságélénkítő programmal? — Szeretnék arra emlékeztetni, j hogy áz 1992-es költségvetés mö- I gött lévő gazdaságpolitikai elgon- j dolás szerint az év során a gazda- j ság szűkülése megáll, némely terű- ] leteken elkezdődik a növekedés. Az sem volt vitatott, hogy az állam szerepvállalása sem kerülhető meg. Például az infrastrukturális beruhá-' zások területén, amint tisztán kirajzolódnak az elképzelések, rögtön el kell kezdeni a fejlesztéseket. Ezt az elérhető közelségbe került expó még inkább nyomatékosítja. A fiskális politikának továbbra is tartnia kell magát a szigorhoz, emellett a monetáris politikával együtt meg kell oldania a kamatszint jelentős csökkentését. Ha nincs más megoldás, akár a betéti kamatplafonok bevezetése útján is. — Végül, mit szól az MNB azon véleményéhez, hogy a devizabetétekre is ki kellene vetni a kamatadót? Szerintük ilyen saját valuta ellen irányuló diszkrimináció sehol a világon nincs. — A devizabetétekre kivetett kamatadó kérdése a kormány, illetve a parlament hatásköre. Nem tervezzük a devizabetétek megadóztatását. S bár szívesen vesszük a szakmai tanácsokat a független jegybank vezetőitől, jobban örülnénk annak, ha ezek a viták például a Gazdasági Kabineten belül maradnának. Minden ilyen, a sajtó által nyilvánosságra hozott, akár jó szán-' dékú tanács ugyanis komoly gondokat okozhat. A valutamegtakantás máris csökkent, s ez az MNB- nek sem lehet érdeke. • Kamasz Melinda
