Hungarian Press Survey, 1992. április (8233-8249. szám)

1992-04-23 / 8245. szám

Magyar Hírlap, 1992.ápr.17.

Vl

vett fel a TIB, akiket Kádárék „igazságszolgáltatása” elítélt: nem nekik kellett volna megmondaniok, ki tartozik közénk. De a türelmetlenséggel sem érthetek egyet. Bár azt megértem, nagyon is megértem, hogy messze a létminimum alatti életnívón élő emberek, akik annyit áldoztak ezért az országért, elégedetlenek és hevesek. Tehát a személyi kártérítés kiharcolását én a TIB programjának előterébe helyezem. S ebben a vezetőségen belül egyetértés mutatkozik. Amikor elvállaltam ezt az elnöki funkciót, akkor éppen a toleranciát szeretném érvényre juttatni.

— A jelenlegi vezetőségben nem mindenki toleráns. Féltem önt, mert igazuk lehet az édesapja egykori köréhez tartozóknak, hogy türelmet hirdető gondolkodásmódjával kisebbségbe kényszerül, sőt egyedül marad. Sajnos, elég idős vagyok ahhoz, hogy emlékezzek: milyen erőfeszítéseket tettek a sztálinisták 1955-ben és Sóban, hogy az ön édesapját elválasszák az őt követő értelmiségiek táborától. Nem sikerült...

— Nagyon remélem, hogy a TIB-bel szembefordulok jó része be fogja látni egy idő után, hogy vissza kell térnie. Ezt a megtisztelő, de nem hálás feladatot én azért nem utasítottam vissza, mert úgy érzem, nem lehet olyan helyzet, hogy ne lenne súlyos felelőtlenség a lovak közé hajítani a gyeplőt; felállni sértődötten a nehéz pillanatokban. Akkor sem indokolt az effajta magatartás, ha vannak az embernek elvi fenntartásai, s akkor sem, ha az embert személyes sérelmek érik. Egyébként úgy vélem, hogy a forradalom — akárkivel is rokonszenvezzek elvi kérdésekben — nem egy csoporté, nem az értelmiségé, hanem az egész magyar nemzeté.

— E forradalom emlékéből éppen ezt a forradalmat előkészítő és a megtorlást oly nagy mértékben megszenvedő értelmiséget akarnák egyes hangadók kibillenteni.

—A mérleg billeg. Bízom benne, hogy helyre fog állni az egyensúly.

— Nagy Erzsébet Nagy Imre emlékét vajon meg fogja tudni védeni azokkal

szemben, akik a rádióban azt harsogják, hogy a forradalmat egyedül a fegyveres fiúk csinálták, és Nagy Imre meg társai csak hátramozdítók voltak és fékezni próbálták? Ezek az emberek most hangadók.

— Ugyanezek az emberek máskor egészen másfajta szempontokat hangoztatnak. Amiből én nem azt a véleményt szűröm le, hogy ezek a nem értelmiségi egykori harcosok állhatatlanok lennének, hiszen ők alapelveikben nagyon is határozottak, állhatatosak és eszméikhez hűségesek, hanem azt jelenti, hogy elkeseredettek, s nincs megfelelő történelmi áttekintésük, a forradalom jelenlegi rajzát pedig egyoldalúnak tartják. Ők maguk így könnyen válnak igazságtalanul egyoldalúakká. Ráadásul az ilyen nyilatkozók a siralomház és sok évi börtön által megviselt férfiak, akik szintén rászorulnak a türelemre.

— Viszont éppen ők lehetnek azok, akik bedőlnek — noha a politikai színkép ellenkező oldalán helyezkednek el — akár a szélsőbal legotrombább rágalmainak. A szélsőbal Nagy Imre háborús és háború

előtti éveivel, állítólagos KGB-kapcsolataival példálózik. Hogyan tudja ön megvédeni édesapja emlékét?

— Ezek az állítások közönséges rágalmak, és aki akár felületesen tisztában van azzal, hogy milyen egyenes jellemű ember volt Nagy Imre, milyen következetes és milyen emberséges, nem dőlhet be ilyesfajta „tényeknek”. Ön mint olyan em-I bér, aki írt egyet s mást a KGB cselszövé- I seiről, bizonyára szintén tudna mesélni arról, milyen furfangos módon hamisítottak a szovjet elhárítószervek, hogyan manipulálták az embereket. S ha valaki saját szemével látott ilyen értelmű terhelő dokumentmokat, ilyen esetben jobb, ha a saját szemének sem hisz, mert szemenszedett hazugságokat mutatnak neki. E kétes értékű „dokumentumokhoz” nagyon átlátszó moszkvai érdek fűződött akkor, mégpedig az, hogy a kivégzett miniszterelnököt saját népe előtt — mielőtt még saját népe rehabilitálná — leleplezzék mint „ügynököt”. Ugyebár nagyon átlátszó ravaszkodás ez. Annyira, hogy nem is szorul cáfolatra. Ősi bolsevik alapelv, hogy a volt kommunisták, a revizionisták tekinthetők az ő I szemükben a hatalom legveszedelmesebb | ellenségeinek. Őket kell akár holtukban is meggyalázni, mert még a sírban is veszedelmesek. Ha tisztességesek voltak.

— Tehát felkészült arra, hogy permanens igazságtételre kényszerül: szembenézésre a történelemmel?

— De legalábbis a tévedések kiigazítására időnként. Nem nagyon tetszett a nemrég a tévében bemutatott dokumentumfilm sem Snagovról. Olyan hanglatot sugallt, hogy — noha bizonytalanságban, de egyáltalán nem rabként töltöttük a romániai éveket. Ez hamis, vagy legalábbis nagyon felületes kép. Mert a férfiak letartóztatása után a hozzátartozókat a lehető legmegalázóbb helyzetbe és szigorú fogságba vetették. Több kutyás őr volt, mint amennyi fogoly. Továbbá a családtagok elkülönítettsége s a három vezető személyiség izoláltsága pszichológiai stresszt okozott valamennyiünknek. Ennek kellett megtörnie Nagy Imrét, Losonczy Gézát, Donáth Ferencet s a többieket is, köztük akkori férjemet, néhai Jánosi Ferencet. Tudjuk, apám a legreménytelenebb helyzetben, a társaival való érintkezés lehetőségétől megfosztva sem parírozott, nem dőlt be a hatalomnak, és nem lehetett megtéveszteni. Viselkedése példa az örökös számára...

N. Sándor László