Hungarian Press Survey, 1992. április (8233-8249. szám)
1992-04-01 / 8233. szám
Magyar törésvonalak Romániában Rendkívüli kongresszus előtt- az RMDSZ Heti Magyarország, 1992.márc.27. Y<? A Romániai Magyar Demokrata Szövetség Küldötteinek Országos Tanácsa legutóbbi ülését Nagyváradon tartotta. Sok szó esett az RMDSZ- en belüli válságról, a közelgő kongresszusról. Igaz, azt, hogy válságosnak érzik a helyzetüket, már a tavalyi marosvásárhelyi kongresszuson is kimondták, de a kezelését gyakorlatilag elnapolták. A problémák a szövetségen belüli többféle csoportok közti súrlódásokban és az örökös kompromisszumok és félmegoldások mögött keresendők. Érezhetően elkülönül a Domokos Géza köré csoportosuló, jórészt idősebb, kompromisszumot kereső generáció. Személyi ellentétek A nemzeti radikálisnak nevezhető csoport, Katona Ádám vezetésével, kizárólag nemzeti politikában tud gondolkodni. A szövetségen belüli liberális ellenzékhez főleg a M1SZSZ (Magyar Ifjúsági Szervezetek Szövetsége) vezetősége tartozik. Régóta szorgalmazzák, hogy kapcsolatot kell tartani a bukaresti román értelmiséggel és a román polgári ellenzékkel is. A felvázolt törésvonalak mentén nagy személyi ellentétek tapasztalhatók. Azt hangoztatták, és azóta is úgy gondolják, hogy egységes pártként kell fellépni az erős román többségű országban. „Még nem érett meg a helyzet a platformosodásra” — ez volt Domokos Gézának a fő érve. Toró T. Tibortól, a MISZSZ elnökétől megkérdeztük: szerinte is válság van-e az RMDSZ-en belül? — Igen, ám a válság többrétű az RMDSZ- ben, amely kihat a MISZSZ-re is. És tulajdonképpen a romániai magyarság minden szervezetére és szövetségére. Ez a válság strukturális válság. tehát szerkezeti gondok vannak. Ez természetszerű, mert új helyzetben kellett működőképes kereteket találni. Ehhez igazodni elég nehéz . dolog. Az a szerkezet, amelyet egy évvel ezelőtt létrehoztunk, nem felel meg a mai viszonyoknak. A vezetőség irányában megmutatkozó bizalmi válság a tagság részéről elég erős. — A két nap alatt sok szó esett az elnök szemé\ tyéről. — Azt hiszem, egy olyan vezetőre van szükség, aki viták, vonulatok és platformok felett áll. Akit tisztelet övez, aki képes az egység megteremtésére. Ugyanakkor nem aktív politikus. Belső pluralizmus Szöcs Gézától, az RMDSZ társelnökétől is megkérdeztük: hogyan látja a szövetség jelenlegi helyzetét? — Árról a vádról, hogy válság van-e az RMDSZ-en belül, nekem az jut eszembe, hogy egyesek szerint a színház, a művészet is 2000 éve haldoklik. Ha úgy tetszik, megszületésének napja óta válságban van, ha válságnak nevezhetjük azt a folyamatot, amely az egyes csoportérdekek és -ideológiák politikai törekvéseiből származik. Es amelyet ez határoz meg. Nem szeretem önmagamat ismételni, de most ' kénytelen vagyok utalni arra, amit a tavalyi marosvásárhelyi kongresszusunkon mondtam. Amikor egyebek között szóltam arról, hogy az egész keleti térségben — és azon túl is, Koszovótól Kamcsatkáig terjedően — az egyetlen stabil politikai erő az RMDSZ. Az a szervezet, amely nem hasad ketté, amelyen belül nem voltak olyan élességű frakció- és személyi küzdelmek, mint máshol a régióban. Ennek a csoportosulásnak az a fő erőssége, hogy a nézet-, a vélemény-, az érdekkülönbözőségek naponta megmérkőznek. Ez természetes folyamat, ez adja az RMDSZ belső tartalékait. Ezzel képes a válságosabb helyzetekben talpon maradni. A felsorolt értékek megerősítésére az RMDSZ rendkívüli kongresszusi hív össze. Egy olyan szervezetet szeretnénk kialakítani, amely lehetetlenné teszi a konfliktusok kibontakozását. Ennek a gyakorlati kivitelezését tervezik meg azok a munkacsoportok, amelyek a > belső pluralizmusra és toleranciára épülő mo• delit is kimunkálják. Az RMDSZ kongresszusának továbbá az lesz még a feladata, hogy egy olyan új parlamenti * csoportot állítson ki, amely akár évekig képes | hordozni a politika terhét. Hogy világos különbj séget tegyen az RMDSZ-en belül egyrészt a poli! tizáló — mondjuk úgy, a választási — párt és a i tömegmozgalom vagy tömegszervezet közölt, a I választási pátion belül pedig véglegesítse a koalí- i ciós elvet. Azokat az elveket, amelyek lehetsé/ gessé teszik, hogy mikor „csapatérdekről” van szó, akkor az RMDSZ megengedje és lehetségessé legye többféle nézet érvényesülését. De akkor, amikor egyértelműen kisebbségi érdekekről van szó, akkor ezeknek rendelje alá a csoportok érdekeit. A provokáció — Honnan és hová tart az RMDSZ? — kérdeztük Tőkés László püspöktől. — Az RMDSZ a nemlétből emelkedett fel. Eddig nem volt szalonképes Európában kisebbségi kérdésről beszélni. Azonban most létjogosultságot nyert a kisebbségi kérdés. Egyszerűen annak a valóságnak a felismerése révén, hogy a létezőt nem lehet letagadni. Az RMDSZ-nek van esélye a kitörésre, az elnyomott magyarságnak szintén van esélye önmaga érvényesítésére. — Ismerve a román polgári ellenzék köreit, van-e olyan csoportosulás, amellyel az RMDSZ össze tudna fogni? — Nagyon vérszegény a román ellenzék. De búvópatakszerűen létezik egy történelmi „transsylvaniai" ellenzék; ez a felvilágosult európai románság lehetséges szövetségesünk nekünk. Ezek érvényesülése ellen 70 éve folytat keresztes háborút a bukaresti központi hatalom. Ez most sincs másképpen. Nemhogy felemelnék a Regátot Erdélyhez, amely évszázados fejlettségével megelőzte a többi részfejlettségi szintjét, hanem lehúzzák. Most is előretört a konvenció Erdélyben, viszont sikerült a második fordulóra meglántorítani a demokratikus ellenzékre szavazók táborát. Néhány jól sikerült húzással. De hosszú ideig ez nem fog menni. Én úgy látom, hogy a mostani helyzetben van a demokráciának egy kis csapata. Habár mindenki zengi a demokráciát. A szélsőjobboldali nacionalista román pártok éppúgy esküsznek a nacionalizmusra, mint az igazi demokraták. De csak egy törpe kij sebbség az igazi híve és letéteményese a demok| ráciának. Egy. kijózanodott, kiábrándult, valós j helyzetére rádöbbent románság meglátja, hogy nem vagyunk az ellensége, sőt tényleg Híd vagyunk Európa felé az ő számukra. Amíg békésen mennek a dolgok, addig van visszaút. Mindig attól félek, ismerve a román nacionalista, soviniszta kormányt, ők is úgy gondolkodnak, mint én. csak más előjellel. Azt mondják, hogy ez az utolsó sanszuk, és bevetik a fegyvereket. Nem véletlenül mondta a kolozsvári polgármester, hogy „a I katonaság a Vatra meghosszabbított karja". Étj tői félek. Mert Marosvásárhelyen is egy komoly i országos ellenforradalmi provokáció történt. Később a Hargita—Kovászna-jclcntéssel is ugyanez volt a céljuk. Racionálisan látom, hogy amikor már nem marad ütőkártyájuk, akkor képesek ezekre a gátlástalanságokra, és Marosvásárhelyen — vagy másutt — olyan helyzet alakulhat ki, mint ezeiőtt két évvel. VARGA ANDREA (Nagyvárad)
