Hungarian Press Survey, 1992. április (8233-8249. szám)
1992-04-22 / 8244. szám
Népszava, 1992.ápr.16 nem is annyira az embert, mint inkább a beosztást. Gyakran szoktam mondani, hogy ha a miniszter azt mondja: négykézláb induljunk el Debrecenbe, akkor el kell indulni négykézláb. A katonának a honvédelmi miniszter parancsa szent és sérthetetlen. Ezek fényében a hivatásos tisztek hogyan fogadták Für Lajost, aki mégiscsak civilnek számít ebben a körben? — Eleinte én is azt hittem, hogy nehéz helyzetbe fog kerülni, mert a tisztikar és a tábornoki kar a maga módján kasztot alkot, s nehezen jogad be bárkit is, főleg civileket. Für Lajos becsületére legyen mondva, kezdettől fogva tudta, miként kell ezzel a kaszttal kapcsolatot létesíteni. Amikor átvette a tárcát, nem kezdett el vagdal kozni, nem osztogatott isteni ítéleteket, hanem türelmesen várt, tanácsokat kért, s így hamar elfogadtatta magát legközvetlenebb munkatársaival. Nem érték támadások a minisztert, hogy járatlan a katonai ügyekben? — Nagyon gyorsan megismerkedett a hadsereg belső dolgaival, ugyanis modern kori Mátyás királyként, igaz, nem álruhában, elkezdte sorra látogatni az alakulatokat. Sehol nem jelentkezett be előzetesen, hanem beült a sofőr mellé, és irány az egyik vidéki laktanya. Hallottam olyan helyről, ahol a kapus nem akarta beengedni, mert nem ismerte fel. Ezek a látogatások általában jól sikerültek, mert nem a parancsnoki irodákban ült le, hanem az emberek közé ment, felkereste a telephelyeket, saját szemével nézte meg a technikát, és azoknak a véleményét hallgatta meg, akik ezeket az eszközöket használták. Első kézből szerezhetett tapasztalatokat, hogy az alakulatoknál lévő tisztek miként vélekednek a fegyverzetről. Más dolog a minisztériumi vélemény ezekről a fegyverekről és egészen más a kezelő tiszté. : , . 00 ; . A rendszerváltozást megelőzően leváltja .minisztériumról a parancsnokság. Mi tette szükségessé ezt az intézkedést? — Az átszervezés 1989 nyarán teljes mértékben indokolt volt, hiszen lényegében azt a célt szolgálta, hogy a politikai vezetést leválasszák a katonai vezetésről. Az akkori körülmények között ez mindenképpen helyes döntés volt. Amikor Kárpáti Ferenc az átszervezésről beszélgetett Lőrincz Kálmán leendő hadseregparancsnokkal, akkor azt mondta neki: ön lesz a felelős azért, hogy ebben az országban egyetlen puskalövés se dördüljön el! Végeredményben ennek az átszervezésnek is köszönhető, hogy a rendszerváltozás zökkenőmentesen zajlott le. Mostanában kevés szó esik erről az átszervezésről, ami talán azzal is magyarázható, hogy vannak törekvések az akkori szétválasztás visszafordítására, azaz hogy ne legyen külön a minisztérium és a parancsnokság ... — Kétségtelenül megoszlanak a vélemények abban, hogy melyik a jobb megoldás. A megváltozott körülmények ezt a szakmai töprengést teljes mértékben indokolják is. Ugyanakkor 1989-ben ez helyes lépés volt, akkor is, ha a hadsereg egyébként sem tett volna semmit a rendszer-i változás ellen. A tárca és a “ parancsnokság szétválasztását, illetve egyesítését nem tartom központi kérdésnek, ahány ország, annyi megoldás. A döntő kérdés az alkotmány. Ha az alkotmány és az alkotmányos garanciák megakadályozzák a hadsereg felhasználását az ország szuverenitásának megvédésétől eltérő célokra, akkor nem tartom fontos kérdésnek, hogy az irányítás miként valósul meg. Már csak azért sem, mert az Alkotmánybíróság döntése egyértelműen tisztázta a köztársasági elnök, a miniszter, pontosabban a miniszter személyén keresztül a kormányzat jogkörét. Hogyan élte meg a tisztikar a rendszerváltozást? — A hivatásos állomány köztudomásúan elég nehezen fzerzett információkat az ellenzéki kezdeményezésekről. Ebben szerepet játszott az is, hogy a tisztek elkülönült lakótelepeken éltek, s ez elzárta őket a társadalomtól. Nyilván nem véletlenül építették ezeket a lakótömböket, ahol a tiszt csak tiszttel találkozott, talán a rokonság volt az egyetlen kapocs a külvilág felé. Ezen az elszigeteltségen Pozsgay Imre lakitelki szereplése, illetve a Magyar Nemzetben megjelent, vele készített interjú ütött rést. A hadseregben ezt követően hoztak néhány olyan intézkedést, amely a katonaságon belüli propagandát és agitációt érintette. Meghatározták például azt a kört, amely politikai tájékoztatót tarthatott a laktanyákban. Nyilván ki akarták szŐtoiníacífcéW éz előadókat, akiktől meglepetésre lehetett számítani. Akkoriban azonban már a tisztikaron belül is megjelent a reformkommunista mozgalom, amelynek több szárnya is létezett a hadseregben. Az egyik a nemzeti jelleget hangsúlyozta, s így bizonyos értelemben szovjetellenesnek volt tekinthető. Meg akarták változtatni az egyenruhát és a rangjelzéseket, a magyar katonai hagyományokhoz ragaszkodtak — ennyiben voltak szovjetellenesek. Egy másik szárny pedig az MSZMP vezetési stílusát, a kialakított irányítási rendszert bírálta. Hol helyezhető el ebben a képletben Sebők János vezérőrnagy szereplése a rendszerváltozás előtti parlamentben, illetve Bokor Imre leleplező könyve a hadseregen belüli kiskirályokról? — Sebők János vezérőrnagy azt a szárnyat képviselte, amelynek viszonylag kevés követője volt, de bátorságban talán a legmesszebb ment. Radikalizmusával Sebők időnként még az akkori ellenzéket is meglepte. Elkezdte feszegetni a hadseregen belüli pártirányítás kérdését, és a Varsói Szerződéssel kapcsolatban is merész kijelentéseket tett. Ez akkor sokakat megdöbbentett. Ami Bokor Imrét és a nevével fémjelezhető vonulatot illeti, ez kevésbé politikai jellegű kritika volt, inkább a vezetésen belüli visszaélésekre hívta fel a figyelmet. Politikai következtetést azonban nem vont le. Amikor 1989. október 23-án kikiáltották a köztársaságot, a hivatalos állománynak tiszti fogadalmat kellett tenni. Ekkor közel ezer tiszt kivált a hadseregből. Politikai okok ■ miatt? j — Egyáltalán nem. Szinte « kivétel nélkül így .találtak lehetőséget a pályamódosításra. ' Többségükben fiatal tisztek, friss diplomások voltak, akik az élet más területein is érvényesülni tudnak. Alapvetően egzisztenciális okok miatt távoztak, s ezen nincs csodálkoznivaló, hiszen a tisztek jelentős része a hivatalos létminimum alatt vagy akörül él. Egyébként a tisztikar átlagéletkora 36 év, ami arra is újabb bizonyíték, hogy ez a korosztály nyitott i a változásokra, és érdekelt az ország átalakításában. « On a távozása előtti napokban szép kis bombát robbantott a HM-ben. A miniszterhez eljuttatott egy bejelentést, amely lényegében megkérdőjelezi a hivatásos katonák nyugdí jkiszámitásának helyességét 1982-től visszamenőlegesen. Ezért a politikusi körök egy része támadja, mások, az érintettek áldják és drukkolnak, mi lesz a végeredménye a vizsgálatnak. Csak a saját pénze miatt aggódik? — Először is nem aggódom. Másodszor a jogsértés eldöntése nem az .én dolgom. & akik most élcelődve mondogatják, mi az, a tábornokok j nyugdíját akarod felemeltet - 1 ni, a legfontosabbról elfeled - köznek. Mert nem az 50 vagy a 100 tábornok érdekes itt, hanem az a tízezer, csapatnál dolgozó tiszt és tiszthelyettes, aki szolgálata során végig! költözködte az országot, cipelve magával a családját; akinek a statisztikák szerint az átlagéletkora 59 év; akinek még ahhoz is engedélyt kellett kérnie, hogy elvehesse szíve választottját; akinek az utóbbi évek számításai szerint a gyakorlatok idejére 2 forint T0 fillér órabér jutott, s akit ugyanúgy az elmúlt rendszer károsított meg, bár kétségtelenül más módon, mint az ’56-osokat, a politikai üldözötteket. Nyilván felkészült rá, hogy épp amiatt éri majd a legnagyobb támadás, hogy a volt kommunista hadsereg volt kommunista tisztjeinek a pénzéért emel szót akkor, amikor a politika kárvallottjainak anyagi rehabilitálása még nem történt meg. — A két dolgot nem szabad összekeverni, és a szembeállítás ellen is tiltakozom. Egyetértve a politikai üldözöttek anyagi kárpótlásával» kijelentem, akikről én beszélek, azoknál a leírt jogokat csorbították meg. Többször nyilatkozott már arról, hogy miért kellett távoznia a minisztériumból. A rendszerváltozás áldozatának érzi magát? — A rendszerváltozást 1990- ben elfogadtam, és ma is egyetértek azzal, hogy ennek így kellett lennie, tehát nem érzem magam a rendszerváltozás áldozatának. De ha már mindenképpen áldozatnak akarnak nevezni, akkor pontosabb úgy fogalmazni, hogy az alakulófélben lévő demokrácia áldozata vagyok, de igazából ezt is túlzásnak tartom. Az én munkám sok támadási felületet adott, voltak, akik megirigyelték a népszerűségemet, illetve túlzottnak találták a hatáskörömet. Mivel Für Lajossal jó kapcsolatot alakítottam ki, talán attól is tartattak, hogy ez még szorosabbá válhat. Távozásom tehát nem a rendszerváltozással, hanem sokkal inkább az emberi gyarlóságokkal függ össze. Kőszegi Ferenc—Szabó Iréné
