Hungarian Press Survey, 1992. április (8233-8249. szám)

1992-04-21 / 8243. szám

Hűségadó és magyarázkodás Az MSZP „guruló dollárokkal" kapcsolatos ápr. 21-> sajtótájé­koztatójának vélemériyem sze­rinti két leglényegesebb monda­nivalója a kővetkező volt: az MSZP nem érez és nem vállal semmiféle felelősséget az MSZMP által Moszkvának adott dollárok ügyében, valamint, hogy Kádár János nem önszántá­ból juttatta a valutát a Szovjetu­niónak - s ezzel védelmükbe vet­ték a volt pártfótitkárt. Az első mondanivaló termé­szetesen egyáltalán nem megle­pő, hiszen a rendszerváltozás óta jelenlegi vagy volt MSZMP- vezetővel még soha nem fordult elő, hogy a nyilvánosság előtt felelősnek érezte volna magát az MSZMP által a magyar nép ellen elkövetett valamely cselek­ményben. Még akkor sem érezte magát felelősnek, ha nyilvánva­lóan felelős, hiszen az MSZMP politikájának alakításában aktí­van, mint vezető vett részt. De hát ne is várjuk el, hogy felelős­séget vállaljanak, hiszen a fe­lelősségvállalás bátor erkölcsi tettet jelent, s ez csak olyan po­litikusok esetében várható el, akiket erkölcsi motivációk is ve­zetnek, ahol a hatalom nem ön­cél, hanem csupán eszköz egy jó ügy szolgálatára. Még ennél is figyelemremél­tóbb az MSZP-sajtóértekezlet másik mondanivalója, amellyel megvédik Kádár Jánost, mond­ván, hogy kénytelen volt a dol­lárt Moszkvába küldeni, hiszen a Szovjetunió ezt igényelte tőle. Nos, ha a Szovjetunió ezt igé­nyelte tőle, akkor valóban kény­telen volt. Csakhogy az az ő bű­nösségén és azoknak a bűnössé­gén, akik ebben közreműköd­tek, semmit sem változtat. Nem változtat, mert akik fel­ajánlották magukat egy idegen, elnyomó hatalomnak, hogy - a magyar néppel szemben - ezen elnyomó hatalom érdekeit kép viselik Magyarországon, azok­nak mindig számítani kellett ar­ra, hogy Moszkvából olyan uta­sításokat kapnak, amelyek a ma­gyarság érdekeivel ellentétesek. Nem volt kötelező továbbá az MSZMP vezetői közé tartozni, s ezáltal - a magyar nép felhatal­mazása nélkül - hatalmat, eg­zisztenciális előnyöket és egyéb privilégiumokat élvezni, egy idegen hatalom kegyéből. Nyil­vánvaló tehát, hogy a Kádár Já­nos és a saját védelmükben megszólaló MSZP-vezetők - Horn Gyula, Balogh Sándor, Tóth András és Szűrös Mátyás - gondolkodásmódja, logikája és nézőpontja lényegileg változat­lanul kommunista gondolko­dásmód. És ugyancsak gyökeréig ha­mis az a „historizáló" beállítás is, amely - szintén felmenteni akar­ván az érintetteket - azt mondja, hogy az egész ügy olyan, mint az Erdély által a törököknek fi­zetendő „hűségadó". A történelmi párhuzam azért hamis, mert a belpolitikában független Erdély nagy fejedel­meinek szívében a magyarság szolgálata, szemük előtt pedig a három részre szakított ország egyesítése, az egységes, függet­len Magyarország ideálja lebe­gett, ezzel szemben a belpoliti­­kailag sem független kommu­nista Magyarországon az MSZMP vezetőinek - érzelmeik­ben és szellemiségükben - szük­ségszerűen a Szovjetunió s az úgynevezett proletár internacio­nalizmus mellett kellett elkötele­zettnek lenniük, különben soha­sem lehettek volna vezetők. És nem elhanyagolható különbség az sem, hogy az erdélyi fejedel­mek hűségadót nyilvánosan ad­ták, míg az MSZMP vezetői ezt még a saját elvtársaik előtt is el­titkolták. Végül ugyancsak figyelemre méltó az a fogadtatás, amelyben az MSZP az ügyben benyújtott interpellációmat részesítette. Többek között roppant felelőt­lennek, rossz emlékű korokat idéző politikai machinációnak és feleslegesnek minősítették. Véleményem szerint az inter­pelláció egyáltalán nem volt fe­lesleges, hiszen a benyújtás nap­ján, II. 17-én a Legfőbb Ügyész* ség még semmilyen vizsgálatot nem indított el. Az ügyben ko­rábban benyújtott állampolgári bejelentés sem tette feleslegessé az interpellációt, mivel a nyilvá­nosság ereje, újabb információk ismertetése hangsúlyt adott a kérdésnek, elősegítve annak mi­előbbi, remélhetően részletes tisztázását. Ez az első komo­lyabb eset, hogy az elmúlt rend­szerben elkövetett bűncselek­mény alapos gyanúja miatt nyo­mozás folyik. Meggyőződésem, hogy az in­terpelláció benyújtása és az azt követően megindított ügyészsé­gi nyomozás nélkül az MSZP az ügyet titokban tartotta volna és sohasem végzett volna belső vizsgálatot. Ami pedig a felelőtlenséget és a rossz emlékű korokat idéző politikai machinációt illeti, az va­lóban megtalálható ebben az ügyben, de nem az én interpel­lációmban, hanem a törvényte­len dollárkivitel tényében és módjában, valamint az MSZP- nek ebben a kérdőben tett nyi­latkozataiban, amelyek még ma is megpróbálják félrevezetni a közvéleményt. Mint az MSZP sajtótájékoztatóján elhangzott, az illegális dollárátadás három alkalommal is Szűrös Mátyás je­lenlétében történt, aki elnézést kért az újságíróktól, hogy eddig erről nem beszélhetett Állítása szerint azért, mert az erre vonat­kozó dokumentumok titkossá­gát csak most oldotta fel Horn Gyula pártelnök. Vajon mikor kémek elnézését az érintettek nemcsak az újságíróktól, hanem a magyar néptől is? Vajon meddig tölthetnek be felelős közéleti funkciót azok, akik csak akkor tárják föl az igaz­ságot, ha Horn Gyula erre enge­délyt ad? És vajon Horn Gyula milyen jogon tartotta eddig ti­tokban a nyilvánosság előtt az ügyre vonatkozó dokumentu­mokat? Dr. Gáspár Miklós omziggyulési képviseld Kereszténydemokrata Néppárt Vo w Új Magyarország, 1992.ápr.14.

Next

/
Oldalképek
Tartalom