Hungarian Press Survey, 1992. április (8233-8249. szám)
1992-04-15 / 8242. szám
Magyar Hírlap, 1992.ápr.13. V Visszatérésünk a hágai bírósághoz Ma kezdődik a Friedrich Naumann Alapítvány Gorkij fasori termeiben az a konferencia, amely a nemzetközi szerződéseknek a magyar jogba integrálásával foglalkozik. Az MTA Állam- és Jogtudományi Intézetének igazgatója alábbi cikkében az ezt magvalósító egyik lépésről, a Hágai Nemzetközi Bíróság kötelező hatósági rendszeréhez történő csatlakozásról ír. Néhány nappal ezelőtt a Magyar Köztársaság Parlamentje a kormánypárti és az ellenzéki képviselők egyetértésével úgy döntött, hogy Magyarország is csatlakozik a Hágai Nemzetközi Bíróság ún. kötelező hatósági rendszeréhez. Ez a lépés mindenképpen közelebb hozza majd hazánkat azon demokratikus államok közösségéhez, amelyek mindig is bíztak abban, hogy egy állam igaza és érdekei — s különösen vonatkozik ez a kis államokra — a jog eszközeivel sok- í kai jobban megvédhetők, mint fegyverrel és erőszakkal. A nemzetközi bíróság a két világháború között működő Állandó Nemzetközi Bíróság utódaként 1945-ben jött létre, s a 15 tagú testület az ENSZ legfőbb bírói szerve. Feladata: az államok közötti viták eldöntése, illetve az ENSZ és egyéb nemzetközi szervezetek részére a tevékenységük körében felmerülő jogi kérdésekben tanácsadó vélemény nyújtása. A bírósághoz egyének nem fordulhatnak; ennek ellenére évente több száz személy nyújt be keresetet a bírósághoz, amelyeket az — a panaszosok nagy bánatára — azonnal elutasít. A hágai bíróság egyik legfőbb jellegzetessége, hogy — eltérően az államok belső bíróságaitól — csak a vitában álló államok kifejezett hozzájárulása alapján járhat el, s akarata ellenére egyetlen állam sem kényszeríthető a bíróság elé. Vagyis az ENSZ tagállamai nem kötelesek vitáikkal a hágai fórumhoz fordulni. A nemzetközi bíróság statútuma értelmében az államok a bíróság eljárásához való hozzájárulásukat megadhatják a vita felmerülése után az érintett államokkal megkötött ún. kompromisszum útján, továbbá valamely nemzetközi szerződésben előre vállalhatják, bogy az adott szerződéssel összefüggő vitákkal a bírósághoz fordulnak, s végül a nemzetközi bíróság statútuma 36. cikkének 2. bek. — az ún. fakultatív klauzula — alapján tett egyoldalú nyilatkozattal csatlakoznak a bíróság kötelező joghatósági rendszeréhez, ahogyan ezt haj marosan a magyar kormány is í megteszi. A kötelező joghatósági nyilatkozatot tevő államok közötti viszonylatban sajátos rendszer jön létre, amelynek lényege, hogy az államok a nyilatkozatukban megjelölt viták valamelyikének esetén — amennyiben a vitában érdekelt másik állam is tett hasonló nyilatkozatot — az ellenérdekű fél előzetes beleegyezése nélkül a közöttük keletkezett vitát egyoldalú keresettel a nemzetközi bíróság elé terjesztheti. A két nemzetközi bíróság több s mint hét évtizedes fennállása alatt kialakult az a gyakorlat, hogy az i államok — politikai, gazdasági érs dekeikre tekintettel — nem minden korlátozás nélkül ismerik el a nemzetközi bíróság kötelező joghatósági rendszerét, s nyilatkozataikhoz sokféle fenntartást fűznek. Vagyis a kötelező joghatósági körből kizárnak bizonyos vitákat, így a legtöbb esetben a korábbi tényekből és helyzetekből eredő konfliktusokat, bizonyos belső joghatóságba tartozó kérdéseket, az állam területi szuverenitásával összefüggő vitákat és még sok más egyebet. A nemzetközi bíróság kötelező joghatósági rendszerének legfontosabb jellemzői a következők: 1. Az egész rendszer csak hasonló nyilatkozatot tevő államok között érvényesül, tehát a kötelező joghatósági nyilatkozatot tevő állam nem minden állammal szemben ismeri el a bíróság joghatóságát, hanem csak a hasonló nyilatkozatot tévő államok vonatkozásában. Éppen ezért a rendszerhez csatlakozó minden egyes állam számára különös fontosságra tesz szert az, hogy mely államok részesei a rendszernek, mely újabbak csatlakoztak ahhoz, illetve melyek váltak ki abból. 2. A kötelező joghatósági nyilatkozatot tevő államok az ügyeknek korántsem ugyanakkora terjedelmére ismerik el a bíróság joghatóságát, ugyanis az államok a nyilatkozatukhoz csatolt fenntartások útján a bíróság kötelező joghatósága alól kivonhatják a nemzetközi viták különféle csoportjait. 3. A kötelező joghatósági nyilatkozatokra a legteljesebb mértékben érvényesül a viszonosság elve, ami azt eredményezi, hogy a bíróság joghatósága két kötelező joghatósági nyilatkozatot tett állam viszonylatában a vitáknak csak arra a körére terjed ki, amely mindkét állam nyilatkozatában benne foglaltatik. Tehát egy állam nem fordulhat a bírósághoz egy olyan vitával, amelyet maga kizárt a kötelező joghatósági körből, azonban az ellenérdekű fél ilyen vitákra nézve is kötelezőnek ismerte el a bíróság . joghatóságát. " A nemzetközi bíróság kötelező Joghatósági rendszerének ma több mint ötven állam a részese, köztük találhatjuk az európai demokráciák többségét, így Ausztriát. Belgiumot, Dániát, Finnországot, Hollandiát, Nagy-Britanniát, Norvégiát, Portugáliát, Svédországot, Svájcot; a tengerentúli államok közül pedig Ausztráliát, Japánt. Kanadát, stb. A két világháború között egyébként Magyarország is csatlakozott az Állandó Nemzetközi Bíróság kötelező joghatósági rendszeréhez. A hajdani szocialista országok mindig is ellenséges szemmel néztek a nemzetközi bíróságra, s annak idején egyetlenegy sem tett a bíróság kötelező joghatóságát elfogadó nyilatkozatai. A hágai Békepalotában működő bíróság döntései véglegesek és megfellebbezhetetlenek. A bíróság 1945 óra mintegy 80 ügyet tárgyalt. Annak ellenére, hogy e nagy tekintélyű bírói testület kezében tulajdonképpen semmiféle, az ítéle| tek végrehajtását biztosító eszköz nincs — a felek csak a Biztonsági Tanácstól kérhetik, hogy az ítélet végrehajtása érdekében tegyen intézkedéseket —, mégis az esetek | többségében a bBíróság döntéseit az államok tiszteletben tartják és végrehajtják. • Lamm Vanda
