Hungarian Press Survey, 1992. április (8233-8249. szám)

1992-04-15 / 8242. szám

Népszava, 1992.áor.13 Bukaresti ígéretek és kifogások 3íeddig marad sárra a kolozsvári főkonzulátusunk¥ A kolozsvári magyar főkonzulátus újramegnyitása körül már több éve tart a huzavona. Csáti György (MDF) képviselő, a külügyi bizottság alelnöke kezdettől fogva figyelemmel kísérte a főkonzulátus sorsát Volt-e olyan pont, amikor úgy látszott, közel a megol­dás? — Igen. A romániai forra­dalom után, 1990 januárjában úgy tűnt, rendeződik a kül­képviselet sorsa, hiszen a magyar Külügyminisztérium kérdésére a román illetéke­sek úgy válaszoltak: semmi akadálya a jőkonzulátus új­­ramegnyitásának. Egy-két hónap után azon­ban nyivánvalóvá vált, hogy nem ilyen egyszerű a hely­zet. A magyar kormány több­szöri kérésére a választ el­odázták. Először az időpont­ról volt vita, majd további kifogások merültek fel. Ha­marosan nyilvánvalóvá vált, mennyire „komoly” a román fél ígérete, szándéka. Azóta ön több ízben tárgyalt e kérdésről a román politi-' kusokkal. Idézzen fel néhány emlékezetes találkozót! — 1991 júniusában egy nemzetközi összejövetelen ta­lálkoztam Petre Románnál, Románia akkori miniszterel­nökével. ö arra hivatkozott, hogy a helybeli lakosság til­takozik a kolozsvári főkonzu­látus megnyitása ellen. Attól tartanak, hogy a képviselet egy Románia-ellenes hadjá­rat kiindulópontja, a magyar sovinizmus hirdetője lesz. ö ugyan személy szerint nem hisz ebben, és mindent meg­tesz, hogy a félelmek ellenke­zőjéről meggyőzze a helyi la­kosságot — mondta —, de sok időre lesz szükség, míg a helyzet rendeződik. A múlt év decemberében a külügyi 'bizottság delegáció­jával Romániában jártam. Ekkor nyílt alkalmam arra, hogy egy újabb magyarázat­tal ismerkedjem meg. Ezúttal Adrian Nastase variációját hallottam. Szerinte sokan at­tól tartanak, hogy Magyaror­szág azért akar főkonzulátust nyitni Kolozsvárott, hogy egy önállóvá vált Erdélyben azonnal megnyithassa nagy­­követségét. Csak hozzáteszem, hogy ezután megkérdezte a külügyminiszter úr, nem tud­ja, kinek higgyen, az Ameri­kában élő magyar emigráció­nak (?) vagy Antall József miniszterelnöknek. Siettünk megnyugtatni, hogy a felelős miniszterelnöknek. A román parlament kül­ügyi bizottságával tavaly két­szer is találkoztunk. Buda­pesti látogatásukkor Timis alelnök úr azt mondta a fő­konzulátus megnyitását fir­tató kérdésemre: nincs tör­vényi rendelkezés arról, hogy az elnök engedélyt adhasson a megnyitásra. Nos, gondoltam, amikor Bukarestben jártunk, leg­alább lehetőség lesz Iliescu elnököt megkérdezni. Meg is tettem. A találkozó már ma­ga nagy élmény volt szá­momra, mivel az elnök úr fél órán keresztül vázolta előt­tünk a dákoromán elmélet megalapozottságát, valamint azt, hogyan szenvedtek a ro­mánok az elmúlt századok­ban a magyar elnyomás alatt. A kérdésemre pedig azt válaszolta, hogy belpolitikai­­lag nem érett meg a helyzet Romániában ahhoz, hogy megnyissák újra a magyar főkonzulátust. Ez különben is •felesleges lenne, hiszen nincs a 'két ország iközt vízumkény­szer. Különben pedig, ha 1990 februárjában azonnal megnyitjuk a debreceni ro­mán főkonzulátust, akkor most nem ikelLene erről tár­gyalnunk. Hogyan értékeli ezeket a megnyilatkozásokat? — Azt hiszem, különösebb kommentárt nem igényelnek. Főképpen az utolsó érv, hi­szen köztudott, hogy a min­denkori magyar kormányok soha nem gördítettek aka­dályt a román főkonzulátus megnyitása elé. Olyan vélemény is elhang­zott, hogy az alapszerződésbe kellene beépíteni. De itt is problémák vannak, mivel a román fél nem elégszik meg azzal, hogy belevesszük a do­kumentumba : a két ország tiszteletben tartja a helsinki alapelveket. Külön le akar­ják szögezni, hogy az európai határokat semmilyen módon nem lehet megváltoztatni. Azt már csak mellékesen jegyzem meg, hogy amikor Ukrajna ugyanezt kérte Ro­mániától, ilyen deklarációra nem voltak hajlandóak. Olyan hangok is elhangza­nak, hogy Romániának egye­sülnie kellene Moldáviával. Kérdem én, mi ez, ha nem az európai határok megváltoz­tatása? Décsi Katalin

Next

/
Oldalképek
Tartalom