Hungarian Press Survey, 1992. április (8233-8249. szám)
1992-04-01 / 8233. szám
Magyar Nemzet, 1992.márc.28. Lépéskényszer Budapesten ti ártalmak már-már katasztrofális következményeire utalnunk. Általában is igaz, hogy a fővárosi infrastruktúra ma már alkalmatlan azoknak az igényeknek a kielégítésére, amit az új társadalom és az ideáramló külföldi kihívások egyaránt megkövetelnének. És in nemcsak az utak állapotáról, a parkolási helyzetről, hanem például a telefonról, a távközlésről is szó van, megannyi más ellentmondás meEeti, ami mind megoldásén kiált.- A városfejlesztés alapvető kérdése természetesen, hogy miből, hogyan szerezhetnek a szegény önkormányzatok minderre pénzt. És itt nyilvánvaló, az expónak szerepe van, ám azt is látni kell: egyrészt nagy lehetőség a főváros számára, másrészt azonban veszélyforrás is. Nem szabad megengednünk, hogy az infrastruktúrafejlesztést rendeljük alá az expónak, éppen ellenkezőleg. Még a szőkébb körű, kifejezetten expoberuházásokat is úgy' kell megtervezni, hogy azok távlatilag az egész várost szolgálják. Ez is és a BIE által megszabott, októberi határidő is az általános rendezési terv minél gyorsabb elkészítésre serkent.- A pozitívumok között kell viszont megállapítanunk, hogy a világkiállítás hozzájárult a kormány és a főváros kapcsolatainak jobbításához. ■Azáltal, hogy a kormány rendezi az expót, több beruházáshoz - például a lágymányosi híd, a Hungária körút, a bevezető útszakaszok megépítésének felgyorsításához - a megszavazott 17 milliárdon felül nyújt hatékony anyagi segítséget.- Gondolom, a főváros és a kerületek kapcsolatának is szükségszerűen javulnia kellett és kell az összfóvárosi feladatok csakis közös erővel elképzelhető megoldására. S mindez a kormányzat ebbeli támogatását is megkívánja. Hogyan ítéli meg a kormánypolitika ilyen irányú alakulását innen, a főpolgármesteri székből?- A helyhatósági választások után a legfőbb gond a törvényi szabály ozatlanság volt. A törvények megszületése után a gondok egészen más szintre tevődtek át, mégpedig ezeknek ű: alapvető jogi kereteknek a belső tisztázatlanságai miatt. Valódi politikai sikert jelent így számunkra, hogy pontról pontra megvalósítjuk mindazt, amit az összefogás - három párt frakcióvezetője által március 4-én aláírt - programja, az a bizonyos sokat emlegetett papírlap tartalmaz. A közgyűlés életében piros-sárga-kék betűs ünnep volt a csütörtöki, a példásan előkészített és nagy többséggel elfogadott költségvetés és a szervezeti-működési szabályzat. Gazdasági szempontból nagyon jelentős lépés a fővárosi vagyonkezelő központ létrejötte. Éttől remélhető, hogy forrásainkkal jól sáfárkodva, a városfejlesztésben egyre kevésbé leszünk a költségvetésre utalva.- Ugyanekkor nem hallgathatjuk el, hogy - szintén a kerületekkel egyetértve - több vonatkozásban törvénymódosítás kezdeményezésére kényszerülünk. Nemrégiben nagy sajtónyilvánosságot kapott például, hogy kormányrendeletekkel próbálnak az önkormányzatok amúgy is meglehetősen ellentmondásos -hatásköreiből mind többet lefaragni. Rendkívül hiányzik - és ezt is a kerületekkel kialakuló egyre nagyobb összefogással sürgetjük - az új lakáskoncepció, a társadalombiztosítási, az egészségügyi törvény, a szociális kérdések rendezése.- Fel kell rá hívni a figyelmet, hogy az egész lakosság közérzetét, az életkörülményeinek javításához úgyszintén nélkülözhetetlen külföldi tőkebeáramlást meghatározóan befolyásolja a Budapestről alkotott kép. Mondhatnánk az egész országot, de még a kormány munkáját is elsősorban a főváros állapotából kiindulva ítélik meg. Ezért kimondható: van egy politikai-gazdasági következményekkel járó felelőssége is a kormánynak abban, hogy Budapesten mi történik. Szeretnénk, ha nemcsak az expóra függesztené tekintetét, hanem figyelme az eddiginél jobban kiterjedne a fővárosi élet minden területére, az itt élők egyre súlyosbodó gazdasági-szociális gondjainak megoldására is. Komor Vilma
