Hungarian Press Survey, 1992. április (8233-8249. szám)
1992-04-08 / 8238. szám
Ring, 1992.ápr.1. as „A gyár egyik felét lopd el, a másik felét vedd meg!" Szabó Lukács debreceni MDF-es országgyűlési képviselővel Földesi József beszélget - II. rész- A magyar gazdaságnak a baromfifeldolgozó iparág hosszú éveken keresztül sikerágazata volt...- jgy van. A Bamevál több évtizeden keresztül nyereséggel zárt minden évet. Egyes köröknek kifejezett szándéka volt, hogy ilyen siralmas eredményt produkáljanak a Bameválnál, mint amiről most beszélünk. A vállalat piád értéke ugyanis .közben természetesen rohamosan zuhant, a Hajdúvidné! pedig extraprofitok halmozódnak fel. A Bamevál volt vezetőinek tehát sikerült leszorítani a vállalat értékét, a Hajdúvid pedig létrehozott egy konzorciumot. Ebben tag a nádudvari Vörös Csillag téesz, a Hajdúsági Agráripari Egyesület - ami döntő részben nádudvari tulajdon - és természetesen a Hajdúvid. Ez a konzordum egy meghatározott céllal létrehozott laza szövetség. Nem olyan, mint egy részvénytársaság: a cégek megtartják önállóságukat. A konzorcium vételi ajánlatot tett a Bame-Föideii Józstf j válra a Vagyonügynökségnek. A Vagyonügynökség ezt úgy fogadta, hogy ez is egy konkrét ajánlat. Én tiltakoztam: nézzék meg, hogy milyen forrásból származik ez a pénz, amiből most meg aka_rják vásárolni az állami vagyont! Hiába. Különböző konstrukdókat ajánlottak. Vagy ötvenmillióért bérbe vennék egy évre, vagy nyolcvanért kettőre, vagy háromszázmillióért örök áron. Egy milliárdon felüli értékű céget! Egy jó recept- Maga az állóeszköz-állomány ér egymilliárdot?- Igen. De itt van a piád érték is, és szerepet játszik az emberek szaktudása is. A Vagyonügynökség menedzsmentje be akarta vinni az ajánlatot az igazgatóság elé. Az igazgatói ülés napjának reggelén megkerestem az akkori igazgatóság elnökét, Mádl Ferenc minisztert. Hála az ő határozott kiállásának, a téma nem került napirendre, sőt, ígéretet kaptam arra is, hogy mindaddig nem is kerül, míg a bírósági szakasznak vége nincs. Há nem ez történne, egyszerű jenne a recept: lopd el az állami vállalat egyik felét, tegyél vételi ajánlatot a másik felére - az se zavarjon, ha közben rendőrségi vizsgálat indul, azt el kell húzni! -, és ha mér a tied a vállalat, vond vissza a feljelentést, mert magad ellen csak nem indítasz ejjárást... Sajnos, ez egy általános recept, sok helyen eszennt járnak el. Hogy meglegyen a cég ellopásának technikája, a vezetőknek kell alapítani egy magán-kft-l vagy egy magántársaságot, annak kooperálni kell az anyavállalattal, a káros, hátrányos üzleteket mindig az anyavállalatnak kell kötni. Mivel ezekbe a kártyákba más nem nagyon láthat bele, ezt meg is lehet tenni. Ezáltal egy csapásra két legye; lehet ütni: az új vállalat egyre hízik, míg a másiknak mind lejjebb megy az értéke. Gyakorlatilag tehát kétszeres gyorsasággal érhető el az ideiglenes cé!. vagyis az, hogy vételi szándékot lehessen bejelenteni az állami vagyonra. Após, anyós, feleség, sógor...- A mi esetünkben tehát adott volt a Barnevál, egy több évtizeden keresztül sikeresen működő állami vállalat. A vezetők egy része rájött arra, hogyan lehet privatizálni ezt a nagyvállalatot. Létrehoztak két magántársaságot, a kft-t és a bt-t. Párhuzamosan mind a két helyen működtek, minden sikeres tevékenységet átjátszottak a két magántarsaságba. Átvették a tevékenységi köröket, termelőberendezéseket, munkaerőt, szaktudást. Ha a helyzet úgy kívánta, még lopásra is vetemedtek, hogy ezt a két magánterületet megerősítsék. Amikor már kellő tőkével rendelkeztek, meg akarták venni a milliárdos értékű Bamevált, mondhatni „bagóért". Voltak családi összefonódások is: valaki vezető az egyik helyen, a feleség a tulajdonos a másikon: de após, anyós, sógor, testvér, fiú ugyancsak érdekelt voh az ügyben. Kik azok a vezetők, akik érdekeltek mind a két helyen?- A felelet nagyon egyszerű, mert három vezetője volt a Barneválnak: a vezérigazgató Fülóp Koméi. O hozzátartozóin keresztül társtulajdonos a Kelemen Fédernél és a Hajdúvidnél is. Ő, 1
