Hungarian Press Survey, 1992. április (8233-8249. szám)

1992-04-08 / 8238. szám

- Lehet-e beszélnünk a határok megváltoztatásáról?

i - A fő dolog, hogy mindenki benne legyen Európában, és akkor úgyis eltűnnek a határok maguktól. Alig száz , éve még Bajorország és Baden-Württenberg között államhatár volt, pár évtizede a városok előtt is volt vám. Én még emlékszem ilyen vámokra Franciaországban. Ez úgy eltűnt, » mintha nem is létezett volna.- Churchill még komolyan gondolt a háború végén arra, hogy Németországot több államra fogja osztani.

i - Roosevelt is erre gondolt. Nem voltak reálisak. A háború valami szörnyű, mert megtébolyodnak a politikusok, és azt gondolják, hogy mindent el tudnak érni, mert nincs kritika, háború alatt nem lehet kritizálni a saját kormányt. Éppen ez a szép demokratikus rendszerünkben, hogy kritizálni lehet. A politikus részéről semmi sem olyan értékes, mint a kritika.- Bár megfogadnák a mi politikusaink ezt a tanácsát.- Adja Isten, hogy megfogadják, de ők éppen borzasztóan rossz néven veszik, ha kritizálják őket...- Vajon miért?

í - Nézzék, csak három éve még, hogy alig volt kritika nálunk. Ezt is ■ meg kell szokni.- Gondolja, hogy van egyfajta allergia a magyar politikusok között a bírálattal- szemben?- Sajnos bizonyos mértékben igen. Biztos, hogy vannak, akiknek elegendő a humorérzékük. Másoknál ez teljes mértékben hiányzik. Nem fogok neveket mondani.

• - Ez a mi egyik bajunk, a humorérzék i hiánya...

i - De kérem, ez is helyre jön. Ha az

• ember elég régen van a politikában, ! megjön a humora is.

t - Hogyan érzékeli a saját népszerűségét a mai Magyarországon? Milyen személyes érzéseket támaszt ez önben?

| - Őszintén nagyon örülök ennek, s

i annak, hogy a honfitársaimmal ilyen i igazi személyes kapcsolatom van. Hiszen engem a legtöbb ember Ottó bácsinak nevez, főleg a falvakban. Őszintén mondom ez nagyon jólesik nekem.