Hungarian Press Survey, 1992. április (8233-8249. szám)
1992-04-07 / 8237. szám
’szabadság, 1992.ápr.2, (9 Fodor Gábor Megőrizni a természetességet A Fidesz legfőbb jellemzője a pragmatizmus Történelemformáló időszakokban a fiatalabb nemzedékek mindig meghatározó szerepet játszanak. Amikor az elavult, rogyadozó régi politikai rendszer békésen, vagy erőszakkal megdől, akkor az új rendeződés kialakításán fáradozók között többnyire az első sorban haladnak a huszonévesek, vagy alig harmincasok. Akar-1 va-akaratlanul olyan vezető szerepet vállalnak, amelyet konszolidáltabb, békésebb korokban általában az idősebbek töltenek be. Az elmúlt évek magyar sorsfordulójában is meghatározó szerepet játszottak a fiatalabb nemzedékek képviselői, mi több, a radikális politikai változások befejeztével is megőrizték lendületüket és közülük többen is fontos pozíciókba kerültek. Fodor Gábor is, aki 30 évesen országgyűlési képviselő, az emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottság elnöke és nem utolsósorban a jövő pártjának, a Fidesznek egyik vezető személyisége. A közvélemény-kutatási felmérések szerint az ország egyik legnépszerűbb politikusa a gyöngyösi születésű fiatalember. Néhány évvel ezelőtt még nagyon távol állt a hatalomtól, illetve az akkori politikai elittől. Két-három év alatt nagyot változott a világ, s most ön az új elit egyik meghatározó egyénisége. Ez a hirtelen változás más emberré tette? — kérdeztük Fodor Gábort. — Nehéz erre válaszolni, hiszen egyrészről él bennem egy kép önmagámról, másrészről a megítélésemhez az is hozzátartozik, hogy a kö- -I rülöttem lévők miként lát- j ják a korábbi és a mostani Fodor Gábort. Természetesen én csak a magam véleményéről tudok beszélni, Azért is nehéz válaszolni, mert én is gyakran találkozom hasonló helyzetben lévő emberekkel, akik közül többen is becsapják magukat, s nem tudnak igazából szembenézni önmagukkal. Bízom abban, hogy nem tartozom ehhez a csoporthoz, bár azért fenntartásaim is vannak az ilyen önértékelésekkel kapcsolatban. Kezdettől lógva arra törekedtem, hogy a körülöttem zajló történéseket természetesnek vegyem. Olyan értelemben, -hogy az én emberi értékem semmit sem változik, mert én egy politikai párt vezető testületében vagyok, vagy mert parlamenti képviselő lettem. Milyen eszközök vannak arra, hogy ilyen jelentős változások közepette se torzuljon az eredeti személyiség? — Sohasem szabad azt i hinni, hogy körülöttem forog 1 a világ, nem kell mindig a középpontban lenni. Olyan helyzeteket is lehet teremteni, amikor éppen olyan kis pont vagyok, mint bárki más. Teljes életet kell élni, hogy ne szigetelődnek el az élet más területeitől. Legyenek olyan magánéletbeli területek, amelyek ugyanúgy működnek, mint akármelyik másik embernél. Azt pedig különösen, fontosnak tartom, hogy legyenek körülöttem olyan régebbi barátok és is- ; merösök, akiket pozíciójukban egyáltalán nem érintettek a változások, semmi közük a politikához, tehát nem i érdekeik kötik őket hozzám, | s így őszinte kritikusaim tud- i nak lenni. Nem újsütetű barátok, nem azért szeretnek, mert híres lettem. Az igazi barátok 'kíméletlen bírálók, szerencsére nekem jó néhány ilyen van. Egyetemista korában és később, amikor tanár volt a Bibó István Szakkollégiumban, akkor nyilvánvalóan élt önben egy kép a hatalomról, annak működési mechanizmusáról. Vezető ellenzéki politikusként most belülről is megismerhette ezt a gépe- I ■etet. Nagyon más, mint azt ' évekkel ezelőtt gondolta? | — Egyetemista koromban, majd a Bibó István Szakkollégiumban is igen rossz 1 véleménnyel voltam a hazai politikai rendszerről és azokról a személyekről is, akik ebben szerepet vállaltak. Egyáltalán a hatalomról nem volt jó véleményem. Ez nem jelentette azt, hogy a hatalmat eleve rossznak tartottam volna, de mindenképpen ve-'! szélyesnek éreztem, mert korrumpál, rossz irányba befolyásolhatja az embert, az önértékelését is. Mindez az utóbbi években váHozóoan van Magyarországon. A politikai rendszer működésével kapcsolatban 1989—90 tájékán romantikus illúziók voltak, mára ezek alábbhagytak és úgy látom: lassan beáll a normális kerékvágásba. Ez mit jelent? — Kialakulnak a demokrácia és a hatalom azon vonásai, amelyek általában jellemzőek a parlamentáris rendszerekre. A hatalom arculata, ize, hétköznapi megjelenése egyre inkább technokrata jelleget ölt és ebbe az irányba löki a politikai rendszert is. Helyenként ez nem szimpatikus nekem, mert nem túl érdekes. Olyan szerepeket próbál rákényszeríteni az emberekre, mint például: meg kell felelni a köz ízlésének, a köz elvárásának. Ez pedig nehéz, hiszen egy szerepnek kell megfelelni, s az ember kevésbé az egyéniségére vagy a természetes belső sajátosságaira hagyatkozik. Az elmúlt években sok olyan embert láttam magam körül, akikre hatottak ezek az elvárások, s megváltoztak — nem feltétlenül jó értelemben. A fideszesek között is? — Nem vágj-ok benne biztos, hogy mi ki tudjuk vonni magunkat ennek hatása alól, jóllehet, életkorunknál fogva szerencsésebb helyzetben vagyunk. Egyébként ezek az elvárások és átalakulások nemcsak Magyarországon, de a világon mindenütt jelentkeznek. Nem hiszem, hogy függetleníthetnénk magunkat tőlük, mindenkire hatnak. Ahhoz, hogy valaki politikussá váljon, olyan tulajdonságokkal kell rendelkeznie, amelyek más emberekben nincsenek meg? — Nem hiszem, hogy a politikában vagy a hatalomban csak bizonyos típusú emberek érvényesülhetnek, mások pedig nem. Mostanában például elég gyakran hallom azt a közhelyt, hogy az értelmiség és a politika két különböző dolog, nem értervek hozzá, s egyáltalán nem nekik való. A politikában való részvételnek vannak olyan szabályai, amelyek bizonyos szerepeket kényszerítenek az egyénre, s az értelmiségiek önálló gondolkodása, individuális fellépése sokak szerint kizárja a szabályoknak való alárendelődést. Szerintem helytelen az a következtetés, hogy az ilyen típusú embereknek nem kellene részt venniük a politikában. Tapasztalataim szerint szerte a világban különböző indíttatású, típusú emberek dolgoznak a közéletben, j nagyon jól kiegészítik egymást. Milyen meghatározó politikai élményei voltak a közéleti pályafutását megelőzően? Mennyire volt tudatos a választás, hogy politikus lesz? — Sok történés erősen befolyásolt ebben, de hazudnék, ha azt mondanám, hogy tudatosan készültem erre a pályára. Az előző rendszerben biztos voltam abban, hogy mereven távol fogom tartani magam a politikától. Pedig már gyerekkoromtól kezdve nagyon érdekelt a történelem. A családunkban ez állandó téma volt, gyakorlatilag velünk élt a történelem: szüleim átélték a II. világháborút és sokat meséltek 1956-ról is, nagvszüleim pedig az I. világháborúról. Ebben a közegben szinte megr jelentek előttem az elmúlt évtizedek, a század eseményeinek képei, hiszen családom tagjai rendszeresen felidézték a múlt történéseit. Gyermekkoromban sokat olvastam, ennek is nagy hagyományai voltak a családomban. Általános iskolában több tárgyat is szerettem, de leginkább • a történelmet. Több történelemversenyen indultam, volt amelyiket meg is nyertem. A gimnáziumban is megmaradt ez az érdeklődés és szívesen részt vettem politikai vetélkedőkön, amelyek a világban zajló történésekkel foglalkoztak. Az elméleti érdeklődés nem párosult gyakorlati politikai tevékenységgel? — Az elmúlt rendszer által jegyzett politikai munka sohasem vonzott. Jó tanuló voltam, de mindig erős kritika ért, hogy nem voltam hajlandó részt venni az úttörő-, majd a KlSZ-mozgalomban. Úttörő voltam, meg KISZ-tag is, de mindvégig passzív maradtam, nem érdekelt, nem akartam benne részt venni. A jogi karra is azért jelentkeztem, mert érdekelt a történelem, sokáig vívódtam is, hogy- inkább a bölcsészkarra felvételizek. - Végül is a jog mellett döntöttem, mert úgy éreztem, ennek több köze van a jelenkori eseményekhez. A Bibó István Szakkollégiumban kerültem komolyabb kapcsolatba az akkori alternatív politikai mozgalmak-
