Hungarian Press Survey, 1992. április (8233-8249. szám)

1992-04-07 / 8237. szám

Magyar Fórum, 1992.áor.2.

^Csurka István

ÚJRA CSŐCSELÉK VAGYUNK

EGYKORON, A BŰZÖS

emlékezetű Csermanek-időkben az volt a szokásuk a párt fővezéreknek, hogy ki-kiszaladlak Moszkvába egymást följelenteni, ha a szovjet követségen tett sűrű látogatás már nem bizonyult elegendőnek a vetélytárs megfúrására. A kommunista mozgalom fővárosába persze nem lehetett üres kézzel menni. Nemcsak aktatáskát illett vinni teli dollárral, hanem olyan ajándékokat is, aminek örül a keleties pompához szokott pártfogó. Ma más a módi. Ma Nyugatra, sőt az Óceánon túlra járnak följelenteni a kormányt a volt állampártiak, meg a magukat liberálisnak mondó ellenzékiek. Mert a cél akkor is az wlt, ami ma: kúlsegitséggel kiütni a hatalomM a másikat. Akkor azt súgták fullv Aliíaduu/wii az illetékes elvtársnak, hogy a másik revizionista, nem igazán szovjetbarát, gyanús kapcsolatai vannak a néppel, reformer, valamivel, amiben mibcnnevngyunk, szemben áll, azaz anti... Ma mást kell világgá kürtölni a haza kormányáról, a kormányt alkotó pártról, annak egyes tüzelőiről, mert annak a közegnek, amelyiknek a fülébe muzsikálják a feljelentést, más muzsika kell. A fő szólamok: nem demokratikus, nem liberális, kirekesztő, nacionalista, soviniszta, és végül antiszemita.

EZEK A VÁDAK a második világháború iszonyatán és a nácizmus sokkolásán átesett Európtíban, különösen a megigazuláslun és_ megtisztulásban elöljáró Németországban, valamint a világ legnagyobb és legbefolyásosabb zsidó közösségével bíró Egyesült Álhvnoklxin megrökönyödést okoznak és sokakat eltántorítanak a magyar kormány támogatásától, a magyar rendszerváltoztatási értékek elismerésétől, voltaképpen a magyar ügy méltányos támogatásától. Van mihez kötni ezt a vádat. A Szálasi banda tobzódásának jóvoltából megbélyegezve kerültünk ki a második világháborúból és a legvadabb moszkovita hóhéraink gondoskodtak róla, hogy a nemzet még évtizedek múlva is magán érezze a szégyenbélyeget. Nem kell tehát túlságosan nagy erőfeszítés, vagy anyagi áldozat ahhoz, hogy valaki butazzék valahova Nyugatra és ott tört vagy folyékony angolsággal, németséggel ilyennek-olyannak ne nyilvánítsa a magyar közélet egyes szereplőit, a nép első választott kormányát.

Mas lehetőségek is vannak ezenfelül. Hozzá lehet jutni ösztöndíjakhoz, kiküldetésekhez és egyetemi katedrákhoz, s számos kapcsolat felhasználásával lehet kampányokat folytatni a hazai ellenfelek ellen. Berend T. Iván példának okáért, évek óta folytat aktív ártó kampányt a kormány ellen Amerikában. Ő, aki Aczél György egyik famulusa volt, az Akadémia elnöke, az MSZMP Központi Bizottságának a tagja, aki, mint még emlékszünk, gólyavári előadássorozatában, amit a tévé-véletlenül-rendszeresen közvetített, a Kádár korszakot a magyar történelem fénykorának nevezte, ma az egyik legfőbb ügyvivője ennek a rágalomhadjáratnak. Amerikai vágj Soros-pénzen, egyre megy, ugyanazt csinálja, mint annak idején itthon, kábé-tag korában.

. : HOGY JylIT, 1$ CSINÁLT a kommunista kábé? Abban a «fénykorban"? Tönkretette az országút, elárulta a hazát. Dehát,

ezért ma már nem lehet felelősségre vonni senkit. Az Alkotmánybíróság megtiltotta. Sajnos, azt elfelejtette megtiltani, hogy ilyen bújtatott jutalmazásban se lehessen részesíteni a hazaárulás különböző fajtáit. Enné a fene a büntetést, ha ezek a privilégiumok megszűnnének.

Különös élességgel láttam meg mindezt most, március 15-e táján, amikor tíz napot az Egyesült Államokban töltöttem. Itthon zajlott - sajnos, szó szerint - a március 15-i politikai kavalkád, magam pedig New Yorklvn beszéltem magyaroknak az ünnepről, az ünnep új tartalmairól, különösen bensőséges kapcsolatáról a másik nagy magyar ünneppel, az őszivel, október huszonharmadikával és közben jött a hír, szállt az Óceánon, hogy láttak Pesten a Szabadság téren, a TV előtti tüntetésen.

Bagatell dolog volna, rá lehetne legyinteni, ha nem állana szoros oki-okozati összefüggésben a fentebb taglalt jelenséggel. A tüntetést a TV és a Rádió vezetőségének a leváltásáért, ezen intézmények nemzeti szellemű megújulásáért az 56-os Szövetség, a Politikai Foglyok Szövetsége és más szervezetek szervezték. A tüntetés célszerűsége, Március Idusához méltó vagy nem méltó volta körül, a problémának úgymond az utcán való eldöntése és a demokratikus jogállamisiig közötti ellentmondás kérdése körül máraz ünnep előtt vita Umtakozott ki. A tüntetéstől először nagyon félt a médiavezetőség és a hozzájuk tartozó lil>erális kör, de tartót f tőle a kormányzat is, hiszen egy meglehetősen felindult tömeget néhány tucat ügyes provokátor is rossz irányba képes for-