Hungarian Press Survey, 1992. április (8233-8249. szám)
1992-04-07 / 8237. szám
Népszabadság, 1992.ápr.2. /3 MAGYAR ENERGIAPOLITIKA Csökkenteni a függőséget A földgáz a legkedveltebb energiaforrás: kényelmes, tiszta, s ha nem is olcsó, de legalább viszonylag bőven van. Ugyanakkor ebben a legnagyobb a függőségünk. Ezért az energiapolitika legfontosabb célja e függőség csökkentese. Magyarország energiaellátásában mind nagyobb szerepet játszik a földgáz - részesedése ma már eléri a 30 százalékot. Az évi felhasználás körülbelül 11 milliárd köbméter. Ebből körülbelül kétmilliárd köbmétert a lakosság hasznai fel; négyszáznegyven településen több mint 1 millió 600 ezer háztartás van bekapcsolva a gázellátásba. Ez azt jelenti, hogy a vidéki háztartásoknak mintegy harmadrésze, a fővárosiaknak pedig 90 százaléka jut vezetékes gázhoz. Az éves földgázfelhasználásnak körülbelül a felét adják a hazai gázmezők, azaz 5-6 milliárd köbmétert évente. A szakemberek arra számítanak, hogy ezt a mennyiséget még néhány évig tartani tudják, 2000-re azonban már csak körülbelül egymilliárd köbméterrel kevesebbre képesek a hazai gázmezők. Miután azonban a földgáz igen kedvelt energiahordozó, az igények fokozatosan nőnek. Ezért igen nagy szerepe van az importnak, ami ma a fogyasztásnak ugyancsak körülbelül a felét teszi ki. A gond az, hogy ez az import egyetlen forrásból, a szovjet utódállamok területéről származik, ez az egyoldalú függőség pedig igen sebezhetővé teszi a gazdaságot. Hozzátartozik az igazsághoz, hogy egyelőre ez a kiszolgáltatottság semmiféle hátránnyal nem járt. Mig az olajszállítások időnként elakadtak, s előfordultak műszaki zavarok az áramszolgáltatásban is, a földgáz mind ez ideig zavartalanul érkezett, sőt legtöbbször többet is szállítottak volna partnereink, mint amennyire szerződtek. A függőség mindamellett veszélyes, ezért a kormány energiakoncepciójának együk fontos eleme az energiaellátás diverzifikációja. ami ez esetben azt jelenti, hogy egy ú] gázvezetéket kívánunk építeni, amelynek révén csatlakozhatunk a nyugateurópai gázvezetékrendszerhez. Többféle elképzelés is megfogalmazódott már e tekintetben. Egyebek között kiépíthetjük a kapcsolatot a norvég gázmezők irányába, Olaszországon keresztül csatlakozhatunk valamelyik mediterrán gázforráshoz, felvetődött az algériai gáz cseppfolyósítása is. De bármelyik megoldást választjuk is, mindegyük tetemes befektetést kíván, a mai tőkehiányos helyzetben pedig erre nincs sok lehetőség. Ezért az energiaellátásért felelős Ipari és Kereskedelmi Minisztérium úgy véli, hogy célszerű a gázellátás bővítését összekötni a gázszolgáltató vállalatok privatizációjával. Nemrégiben Bakay Árpád helyettes államtitkár nyilatkozta lapunknak, hogy a nemsokára kiírandó versenytárgyalásokon azoknak a befektetőknek kívánnak a privatizációra lehetőséget adni, akik vállalják, hogy közreműködnek a hazánkat a nyugat-európai vezetékrendszerrel összekötő gázvezeték létesítésében. Hogy a leendő befektetők hogyan fogadják ezt a kívánságot, azt egyelőre nem lehet tudni, az mindenesetre bizonyos, hogy az öt magyar gázszolgáltató vállalat iránt igen nagy az érdeklődés. Persze nem a vezetéképítési kívánalom az egyetlen gond - nehezíthetik a privatizációt a mai árviszonyok is. Pillanatnyilag ugyanis keresztfinanszírozás érvényesül az árakban: a lakossági ár alacsonyabb, a termelők által felhasznált gáz ára pedig magasabb a Nvugat- Európában szokásosnál. Ahhoz, hogy a befektetők megtalálják a számításukat, ezeken az árarányokon változtatni kell. Hogy ez mikor és milyen ütemben történhet meg. az persze még távolabbi kérdés, s figyelemmel az inflációs hatásokra, nemcsak gazdasági, de politikai kérdés is. Hosszabb távon azonban aligha kerülhető meg a fogyasztói árak emelése. Kozma Judit
