Hungarian Press Survey, 1992. április (8233-8249. szám)
1992-04-06 / 8236. szám
Magyar Nemzet, 1992.ápr.1. NMV-privatizálás: monopóliumból monopólium Ki csúszik el az olajon? Elkelt Kelef-Európa egyik legnagyobb növényolaj-reldolgozó vállalata, a magyar Növényolaj-ipari és Mosószergyártó Részvénytársaság; a vevő, az olasz Feruzzi-csoportboz tartozó Cereol Holding - hivatalosan meg nem erősített információ szerint - 100 millió dollárt fizetett. Az Állami Vagyonügynökség és a Földművelésügyi Minisztérium határozottan azt állítja: ez volt az élelmiszeripar privatizálásának legsikeresebb ügylete, a megkötött szerződés kedvező, szem előtt tartja a hazai termelők érdekeit is. Ennek pont az ellenkezőjét vallják a termelők képviselői, szerintük az üzlet elhibázott, a magyar tulajdon kiárusításával egyenlő. Hogy kinek van igaza? Erre nem lehet ma egyértelműen válaszolni, mert túl sok az üzletben a tisztázatlan - pontosabban nyilvánosságra nem került - pont és sok a ha... A hat gyáregységgel rendelkező, a hazai olajfeldolgozásban monopolhelyzetben lévő vállalat az elmúlt év december 31 -én alakult át, 6,9 milliárd forintos alaptőkével, állami többségű részvénytársasággá. A vállalatcsoport tavalyi forgalma elérte 21,5 milliárd forintot, ám e tekintélyes bevétel ellenére a cég pénzügyi stabilitása felborult, csak a napraforgóolaj exportja - az FM közigazgatási államtitkára, Raskó György szerint - 900 millió forint veszteséget hozott. (A sajtóban ennek kétszerese is olvasható volt) Tőkeinjekció a talpra állításhoz A vállalat talpra állítása, megerősítése, ezt jól látták az illetékes tárcánál, illetve az NMV-ben is, csak jelentős, gyorsan beadott tőkeinjekcióval képzelhető el; a privatizációs ajánlatokat tavaly októberben, az rt.-vé válás előtt, küldték ki 17 szóba jöhető hazai és külföldi befektetőnek. A pályázati határidő - december 3. - lejártáig az ÁVÜ szerint három értékelhető ajánlat futott be, s ezek között a legjobb, mind a vételárat, mind a fejlesztési terveket tekintve, a Feruzzi-csoporthoz tartozó Cereol Holdingé volt 1992. február 28-án felszállt a füst, vagy legalábbis e napon tájékoztatták az MTI-n keresztül a közvéleményt az eredményről az üzlet nyertesei, illetve a megállapodást aláíró ÁVÜ. Kiderült, hogy az NMV privatizálása egy kétlépcsős ügylet; a Feruzzi érdekeltségű Cereol az NMV részvényeinek 88,5 százalékát vásárolta meg (az önkormányzatok birtokában maradt 4 százalék, a dolgozók tulajdonában pedig a többi részvény). A második lépcső: az olajvertikum, vagyis a növényolaj kinyerése, finomítása, palackozása és értékesítése 100 százalékig a Cereol tulajdonába került, a margarin, a sziláid zsír, a szappan és a mosószer gyártására viszont egy külön vállalatot hoztak létre a holland-angol Unileverrel, melyben a Feruzzi 20, az Unilever 80 százalék tulajdonrészt jegyez. Az ügyletet üdvözölve Csépi Lajos, az AVÜ ügyvezető igazgatója kijelentette: a két nagy élelmiszerrel foglalkozó nemzetközi vállalat összefogása biztos jövőt garantál az NMV számára Magyarországon, s biztosítja a magyar olajosmag-iparág fejlődését, világpiaci jelenlétét. Becsaptak bennünket, állítja viszont Lipák László, az Iparinövénytermesztők Országos Választmányának elnöke. A kormány ugyanis azt ígérte - érvel -, hogy a mezőgazdasági termelők a kárpótlási jegyeikkel állami tulajdont vásárolhatnak, s fly módon is részt vehetnek a privatitációban. Ám még mielőtt erre sor kerülhetett volna, a viszonylag jól jövedelmező, stabil élelmiszer-ipari cégek már elkeltek, a növényolajipar volt talán az utolsó olyan ágazat, amelybe érdemes lett volna beszállni. De lecsúsztunk erről az üzletről is, részben azért, mert a kárpótlási jegyek továbbra sincsenek a birtokunkban. Ám Lipák László elkeseredettségének ez csak az egyik oka. A kor- i mány azt is fennhangon hirdette - ■ idézi fel a közelmúltat -, hogy harcba száll a monopóliumok ellen. És most mi történt? Egy hazai monopólium egy külföldi multinacionális monopólium kezébe került, az olasz konszern nem csak a hat gyárat vette meg, hanem - közvetve - megvásárolta a teljes ágazatot is: az e területen dolgozó 30 ezer embert, 400-500 ezer hektárt. ahol olajos növényeket termelünk és e térmékkör kereskedelmét. A kör bezárult, ezt követően a külföldi vállalkozás úgy játszik majd a magyar szereplőkkel, ahogy akar, ha azt mondja, hogy elég 200 ezer hektáron napraj forgót vetni, akkor az úgy is lesz. Ám hiába idézem az FM államtit- I kárának a termelők megnyugtatására szánt kijelentését: a vásárló kötelezett- i séget vállalt arca, ez alapfeltétele volt a szerződéskötésnek, hogy a: elmúlt három év átlagos területén termeszthetők ezek a növények, vagyis átvesznek évi 765 ezer tonna napraforgó-, len- és j repcemagot, Lipák László csak legyint, szerinte ugyanis erre nincs ga: randa, vagy betartják a szavukat, vagy i nem. De nemcsak a vetésterület nagyságáról dönthet a feldolgozó vállalat, hanem a felvásárlási árról is. Ez ügyben csak egy biztos: az idei napraforgótermést a tavalyi átlagos felvásárlási árnál 2000 forinttal, azaz 12 000 forintért tudjuk csak értékesíteni, ugyanis a szerződés, melyet a legtöbb gazdaság már megkötött, ezt az árajánlatot tartalmazta. Kétségtelen: ezt a megállapodást még a privatizálás élőn álló NMV küldte ki, de állítom, az alacsonyabb ár már az új gazda sugallatára született Ez az árcsökkentés pedig 1,4 milliárd forintot vesz ki a termelők zsebéből, és hadd ne mondjam, kit fog gyarapítani. De talán ennél is fontosabb: ez az új ár országos átlagban a napraforgó-természtés önköltségével azonos. (A felvásárlási árat azért is kellett az idén csökkenteni - szögezte le Raskó György -, mert az NMV súlyos likviditási gondokkal küzd, milliárdos a váltóállománya.) A termelők szerint arra sincs garancia, hogy az elkövetkező években nem fog bejönni az országba a hazainál olcsóbb keleü - ukrán, román - napraforgómag. Erre akkor ;s komoly esély van, mondják, ha az ÁVÜ szakértői állítják, hogy ilyen veszély nincs, ugyanis 200 kilométernél távolabbról már nem kifizetődő a szállítás, illetve az agrárpiaci rendtartás eszközeivel megvédhetők a magyar termelők. Lehet, hogy igazuk van, bár megjegyzendő: nem lehet tudni, hogy mekkora árcsökkentésre kényszeríti a túlélésért küzdő Margarin-csiki-csuki
