Hungarian Press Survey, 1992. április (8233-8249. szám)

1992-04-06 / 8236. szám

Népszava, 1992.írére.30 Áy Amerika leírta Magyarországot Völgjes Iván szerint Togo után következünk . .. Amerika leírta Magyarországot — állítja Völgyes Iván, az egyesült államokbeli Nebraska Egyetem politikatu­dományi tanszékének a professzora. A neves Kelet-Eu­­rópa-szakértő rövid magyarországi tartózkodását hasz­náltuk ki arra, hogy kérdéseinket feltegyük. jobban örülök, ha azt hallom Magyarországon sokan a saj­tót okolják, mondván, vész­harangokat kondit, amikor arról ír, bogy a gazdaság rossz állapotban van, s az ország az összeomlás felé ba­lad. Az amerikai szakértők közül azonban többen is azt állítják, bogy külföldi meg­ítélésünk pozitív, ön hogyan tapasztalta ezt az Egyesült Államokban? — Ez attól függ, hogy ép­pen ki mond véleményt Ma­gyarországról. Nagyon pozi­tív jelnek tartom a Magyar­­országra irányuló amerikai tőkeáramlást. Az elmúlt há­rom év alatt közel három­­milliárd dollár érkezett. A befektetők egy része a ma­gyar piac felvevőképességére összpontosít, míg másik fele az exporttevékenységet tart­ja szem előtt. A magas inf­lációs ráta azonban megne­hezíti az exporttevékenysé­get. A forint is .túlságosan erős, 20 százalékkal kellene leértékelni ahhoz, hogy a re­ális szintre kerüljön. A piac felvevőképességére összpon­tosító befektetések problémá­ját ón abban látom, hogy ezek a beruházások nem tő­keigényesek. Vagyis, az amerikai nagy befektetők nem tudnak mit kezdeni Magyarországon, mi­vel nem tudnak hatásosan exportálni. A kisvállalkozók viszont már eredményeseb­ben tudnak működni. Véle­ményük nyilván ettől is függ. Professzor úr, mit tapasz­talt külpolitikai téren? — Amerika leírta Kelet- Európát, senkit sem érdekel. Sem a kongresszust, sem a külügyminisztériumot, sem a Fehér Házat. Amit segély­ként ajánlanak fel, oly mi­nimális, hogy az már szé­gyen. Természetesen ezzel Amerika nagymértékben fel­adja a kelet-európai térség­re gyakorolt befolyását. Mikor történt a szemlélet­beli változás? — Körülbelül másfél év­vel ezelőtt, amikor a külön­böző kelet-európai országok­ban feltünedeztek az első krízisjelek. Megdőlt az a koncepció, hogy Kelet-Euró­­pában olyan demokrácia jött létre, amely a konszenzuson, a kompromisszum- és együtt­működéskészségen * alapul. Megdőlt a gyors átalakulás­ba vetett hit. Az más kérdés, hogy szerintem jogtalanul. A végső lépést a Független Államok Közösségének meg­alakulása jelentette. Utána nyilvánvalóvá vált, hogy Amerika szempontjából Ke­­let-Európa másodrendű. Milyen kép alakult ki Ma­gyarországról? — Rendkívül pozitív alap­ról indulhattunk, hiszen a magyar átalakulás vér nél­kül ment végbe, a választá­sok .tisztességesen zajlottak le, a kormányzat gyorsan felállt. De most már nem fog­lalkoznak velünk, nagyjából valahol Togo után követke­zünk. Elég végiglapozni a New York Times számait, hogy erről meggyőződjünk. A másik probléma, hogy kizárólag a negatívumokról adnak hirt. Én mindig ellene voltam annak, hogy Magyar­­országról csak az antiszemi­tizmus kapcsán lehessen hal-, land. Bár, ha megnézzük, hogy az elmúlt hetekben mi­lyen cikkek, támadások je­lentek meg Magyarországon, vagy elolvassuk a március 15-ei tüntetésekről szóló tu­dósításokat, nagyjából ez is érthető. Ebben az országban azonban rengeteg pozitívum van. De a negatívumok olyan súlyosak, hogy nem lehet el­lensúlyozni őket. Amerika a Független Ál­lamok Közösségének megse­gítésére összpontosít, de va­jon Van-e arra esély, hogy segíteni is tud rajtuk? — Egy országon csak ön­maga tud segíteni. A segély, kölcsön, támogatás kidobott pénz. Csak a befektetés a megoldás. Magyarország ese­tében sem az a fontos, hogy újabb segélyeket kapjunk. Én például, hogy egy ameri kan vállalat megvett egy magyar húskombinátot, felszereli, piacot 'keres a termékeiknek, beindítja a termelést, mint­ha újabb kölcsönt kapna Ma­­gyarortszág. A FÁK-ban máris kaotikus állapot alakult ki, átterjed­het-e ez az egész kelet-euró­pai térségre? — Ebben .nem hiszek, kao­tikus állapotból még nem lett világháború. Ha cinikus len­nék, azt mondanám, el van­nak foglalva egymással, egy­mást ölik. Menekültáradatot eredményezhet ez a helyzet, ezt viszont a .történelem jól tudja kezelni. Lezárt hatá­rokkal, elektromos zárral, aknazárral stb. Nem szeret­jük kimondani, de ez az igazság. Ámerikából érkezve mi­lyennek látja Magyarorszá­got? — Visszatérő problémánk, hogy Magyarországon hiány­zik a civil társadalom, az egy­mással való érintkezés civil módja. A demokrácia alapel­ve, hogy egymással civil mó­don beszéljünk. Egy civil tár­sadalomban nincs ellenség, csak ellenkező vélemény, el­lenzék. Az a másik, akivel beszélek, nem gazember, ha­nem a tárgyalópartnerem. Most nem a kormányt vagy az ellenzéket hibáztatom. Ez társadalmi tény. Elég kocsi­ba ülni, és délután végig­menni a Rákóczi úton, vágj’ beállni egy sorba. A türelem teljes hiányát tapasztalom. Az egymás iránti tisztelet­- ről már nem is beszélve. A legnagyobb probléma ma Magyarországon a másik fél tiszteletének a teljes hiánya.-Azt mondják, hogy az a má­sik kommunista, fasiszta, zsi­dó, keresztény, és — folytat­hatnám tetszés szerint. De az a másik is ember! Én nem- tudom elképzelni, hogy va­lakit meg kell vetni azért, mert másban hisz. Az euró­pai liberalizmus és konzer­vativizmus közös értékrendjé­be beletartozik a másik tisz­telete. S ha mi Európához akarunk tartozni, ezt meg kell adni a másik embernek. Décsi Katalin

Next

/
Oldalképek
Tartalom