Hungarian Press Survey, 1992. március (8212-8232. szám)
1992-03-16 / 8221. szám
J. X Ring, 1992.márc.3. /s' A románok térhódítása Erdélyben sas? Széles körű kutatások immár cétolhatatianul bizonyítják: alaptalan minden olyan állítás, amely szerint a románság .a kezdetektől fogva" a magyar, a székely és a szász nemzethez képest, mindenkor többségben, számbeli fölényben éh Erdélyben. Történelmi és egyéb dokumentumok sokasága alapján nyomon követhető, hogy a vlachok (oláhok), a mai románság őse, mely okoknál fogva, mikor, hogyan és milyen számban vándoroltak el a balkáni tájakról a Duna déli, majd ezeken átkelve az északi partján elterülő síkságra, hogy kis idő múlva mire Dél. mind Kelet felöl átlépve a Kárpátok koszorúját, már a XIII. században, közelebbről annak első harmadában, megjelenjenek, Erdélyben is; hogy juhnyéjaikat legeltetve senkitől és semmitől sem zavartatva, ugyanebben az évszázadban elérjenek j Észak felé a Kárpátok morvaországi oldaláig is. Az első időpont, amikortól magyar területen, Erdélyben vlachokról oklevélben említés történik, 1210. A tatárjáráskor (1241—1242) néptelenné lett királyi és püspöki birtokokra harcosokat és földművelőket keleti hozni. Ezek a Balkánró] Északnak haladó vlachok közül kerültek ki. A vlachoknak a behozottakon és betelepítetteken kívüli eg1 része csendben, szinte észrevétlenül - követve a már letelepedetteket - szivárgott ét a határokon. Benépesítette a DéE- és a Keleti-Kárpátok hegyeit és völgyeit, s áthúzódott a Tisza máramarosi mellékfolyóinak a völgyeibe is. A tatárjárás után eheh két évtized alatt, a békés Erdély valósággal vonzotta a betelepülni kívánó idegeneket. A királyi és a püspöki birtokok mellett, magánbirtokosok is kaptak engedélyt - főleg Biharban - vlach népesség telepítésére. III. Endre király (1290-1301) 1293-ban úgy rendelkezett, hogy .valamennyi erdélyi vlach" költözzön a Székes nevű királyi birtokra. A birtokra 3600 családot telepítettek. Ez IS 000 léleknek felelt meg. Erdélynek a XIII. század végén tehát mindössze 18 000 vlach lakosa lehetett. A vlachok a" magyar honfoglaláskor (895), azaz négy évszázaddal előbb tehát nem lehetlek jelen, nem szerepelhettek az Erdélyben leigázott népek között. Az 1332. és 1337. évi pápai tk zedszedő lajstrom adatai szerint az Árpádok uralkodásánál, vége (1301) és az Anjou-ház trónra jutásénak a kezdete idején, az er-; délyi püspökség területér., tehát egész Erdélyben, 510 000 magyar és székely katolikus, 21 000 : szász katolikus és mindössze 18 000 ortodox vlach élt. Luxemburgi Zsigmond (1387- ! 1427) és 1. Ulászló (1440-1444) j uralkodása, de a Hunyadiak idején is, az egyre jobban erősödő | török veszedelem nyomása elöl i folytatódott a vlachok Erdélybe ! való beszivárgása és letelepedése. Mátyás király (1458-1490. 1487- | ben elrendelte, hogy egy .úionnan települt" »vlach falut* rontsa; nak le". i A kedvezőtlen adórendszer miatt. már a XIV. század végér, Erdélyben is megindult a jobbágytek i kék elnéptelenedése és pusztulá; sa. A XIV. és XV. századi okieve- 1 lek igazolják, hogy a kisebb-na- I gvobb csoportokba verődön vla| chok mindig találtak üres telkeket I és így letelepedési lehetőséget, menedéket Erdélyben. 11. Ulászló (1490-1516) és 11. Lajos (1516-1526) királyaink ideién az Erdélyben az 1332. és 1337. évi pápai tizedszedő lajstrom alapján bemutatott vallási megoszlás szerinti népesséc-öszszetétel közel két évszázad alatt nagymértékben megváltozott: a magyar-székely elem 100 000 fővel csökkent, a szász 79 000, a vlach 82 000 fővel gyarapodott, • mivel a vlach elem természetes szaporulását semmi sem akadá-lyozta-. a kezdeti időkben nem katonáskodott, háborúban nem vett részt, adóként csak a juh ötvenedet fizette. Az önálló Erdélyi Fejedelemség szervezésekor (Í542). a létrejöttél közvetlenül megelőző időben Verancsics Antal esztergomi érsek szerint Erdélyben a vlachok száma akkora, mint bármelyiké a másik három (magyar, székely, szász) nemzet közül. Erdélynek a XVI., de különösképpen a XVII. századi (Bocskai István. Bethlen Gábor, a két Rákóczi György. Apafi Mihály fejedelmek ideién) minden irányú fejlettsége olyan szintet ért el az akkor Erdélynek közel a fele lakosságát kitevő ortodox vlachok száméra is, hogy vonzerőt jelentett nemcsak a viachok, hanem, általában a területére betelepülni vágyó minden idegen száméra. A magyar királyok és az erdélyi fejedelmek, valamint a két szomszédos vlach tartomány vajdái között, mér a Xlli. században, úgynevezett hűbéri (hűbéres!) viszony alakult ki, amely a XVII. század eleiéig tartott. E viszony alapján a hűbéres vlach vajda (vajdák) urától, a magyar királytól, vagy az erdélyi (ejedeiemtö! Érdék területén úgynevezett hübérbinokot kapott. Ez a hűbéri viszony is elősegítette - az említett századokban - a vlach elem bevándorlását, megtelepedését Erdélyben. Amikor az önálló Erdély Fejedelemséghez hozzátartoztak a magyarországi részek is, Erdély lakossága 700 000 fóré volt tehető. Ebből a wach elem 45 százalékot let; ki. Meg kell állapítanunk és külön hangsúlyoznunk is, hogy 1700, tehát a XV111. század előtti időkben, Erdély magyar-székely lakossága mindenkor abszolút többségű volt. Becs a Diploma Leopoldinum (1691) útján korlátozni kényszerült a jobbégykizsékmányoiést. Következményeként a két szomszédos vlach vajdaságból a viachok Erdélybe való beszivárgásának mérté n tovább erősödött az aiatfa tol mint 100 év alatt is (fanarióta borszak), amely Havasalfölden 1714-töl 1821-ig (107 év), Moldvában 1709-tö! 1821-ig (112 év) tartott. Mária Terézia uralkodása (1740-1780; a.at; az 1718. évi pozsaraváci békében visszaszerj 2ett Temesi Bánságban 1723-ban 25 000 főnyi vlach és S2erb lakost találtak. Mária Terézia ide ek sösorban németeket telepitett.
