Hungarian Press Survey, 1992. március (8212-8232. szám)

1992-03-03 / 8213. (8214.) szám

Népszabadság, 1992. február 28. hogy a tagok mit döntenek a tulajdonáról. Mit ér egy ilyen horderejű törvény, ha úgy ér­telmezhetem, ahogy tetszik? Jó-e, hogy nagyon tág a határ, hogy a tag kilép-e vagy sem, miközben december 31-én le kell zárni a folyamatot? Azt hi­szem, praktikus lenne a va­­gyonnevesítő közgyűlésen kije­lölni, hogy mondjuk 75 napon belül döntse el mindenki, mit akar, akkor lehet arra töreked­ni, hogy ebből megállapodás legyen, ne háború. Megállapo­dásra kell jutni, nehogy a lici­tálási rendszer tébolydájába szoruljunk. Egy száz tagú kö­zösségben még csak el lehet a vitát kormányozni, de a mi szö­vetkezetünknek 1 milliárdos a vagyona, amire vagy kétezren leszünk. Nálunk egy közgyűlés az a sportcsarnok meg egy mil­lió forint. Tegyük fel. hajdanán 3 kis szövetkezet volt valahol, ezek egyesültek, majd egy éve szétváltak néggyé. Ön hol fog a vagyonáért jelentkezni? Ná­lunk7 Itt nincs. Vagy mind a négy helyen? És ha egyik gaz­daság sem tudja befogadni a jelentkezési lapját? Vagy tavaly kiváltak százan egy közösség­ből. s csináltak egy új szövet­kezetét. Akkor elszámoltunk egymással, de hol van a tör­vényben, hogy akivel egyszer elszámolták, annak semmi sem jár? Vagyont kell adni, ám egy másik paragrafus szerint ez nem haladhatja meg a tíz szá­zalékot. Úgy értelmezhetem te­hát, hogy maximum ennyi jut­hat a kívülállónak. Aki a tör­vényt írta. nem igy gondolta, de így írta le, talán mert fáradt volt.- Haragszik erre a törvényre?- Nézze, annak idején a nagybátyamék adótörvény-mó­­dositást csináltak. A tanszék elkészítette, a tudományos kör zsűrizte, az Akadémia megvizs­gálta, egy vármegye egy évig kipróbálta, majd három elem­zés után beküldték a parla­mentbe. Ez csak egy adómódo­sítás volt, nem az ország föld­területét és mezőgazdasági esz­közállományát érintő sorskér­dés.- Tehát perre magyar?- Miként a kárpótlás, ez a törvény is az ügyvédeknek ké­szült. Ezek a sok sebből vérző paragrafusok nem csak a tulaj­donon alapuló szabad szövet­kezést indítják el, hanem a vi­tát és a veszekedést is. Rette­gést az egyik oldalon, hogy jaj, mi lesz a munkahelyemmel, ha­talmas ambíciókat a másikon, hogy’ most lehet szerezni vala­mit. Ezt csak úgy lehet lecsilla­pítani: ha a többségi gombok birtokában lévő parlamenti csoportok félreteszik hatalmi gőgjüket, a szövetkezeti tagol pedig megpróbálnak racionáli­san gondolkodni. Száz fős fó­rumokon veszünk részt a jogal­' kotokkal és nem tudnak vála­szolni kérdésekre vagy azt mondják, értelmezzem a hely­színen. A felelősség az agrárér­telmiségé - bár mi kilencen 14 diplomával két napig nem ju­tottunk a törvény végére. A többség tisztességesen fog meg­birkózni ezzel is, de fölvonul­nak majd a gazemberek is. A hetvenéves mama, aki nem me­ri kinyitni az ajtót, mert me­gint pénzt kémek, kap egy fél­milliós kötvényt, s valaki meg­jelenik, hogy húsz százalékért megveszi. Birodalmakat lehet így vásárolni.- Ók farmergazdák lesznek vagy már valódi zöldbarök? • - Zöldgrófok! - és a polgárt ' megint becsapták. Pedig a sző- * vétkezés nagyszerű dolog, bűn a nevében másodszor is kitolni az emberekkel, hisz pont a vál­ság. kisember nyomora ellen találták ki. Van azért esélyünk rá, hogy' a szövetkezéssel meg­­védjük a kisegzisztenciákat. Csak a politikának és nekünk i is megfontoltan kell cseleked- i nünk. Ha a vezetők százával mondanak is le, a többség helytáll. Becsületből és virtus­ból, és mert nemigen van más lehetősége. Ott él faluban, ab­ban a kocsmában kell menni, abba a keresztelőbe, abba a templomba. Ha sokszor elhúz­ták is a szánkat, amíg a folya­matok normálisak, nem hagy­juk el a hajót.- És ha tovább süllyed?- Nagyok a különbségek. Borsod megye szövetkezeteinek a fele egyszerűen bezárt: itt há­rom zsemléért lehet venni egy téeszt. Mosolyognak rajta, hogy a földet oda kell adni. Kinek? Nálunk fegyelmezett munka folyik. Igaz, minden termelő­egység kft., ahol semmiféle ki­vásárlási vagy egyéb trükk nem volt. Szeretnénk szövetkezeti holdinggá alakulni, ahol a ter­melés kft.-ben, a szociálpolit­ika a szövetkezeti szektorban fog folyni. Téved, aki azt hiszi, hogy a tulajdon és a nagyüzem nem fér meg egymással. Sőt, a sorsukért felelni nem tudó em­berek megélhetését is garantál­ni kívánjuk és a nyugdíjasok­, nak az osztalékot. Nem töröl-i jük el a háztájit, a tagsági pót-I lékot sem | - Nem áldozzák fel önöket az eu­rópai csatlakozás oltárán?- Ez reakciós állítás, amire sok társunkkal együtt mi is rá-, jöttünk. Ha a beosonásnak ez a feltétele, az a jobb, mert lega­lább koncepció van a dologban. Gyanús volt számunkra, hogy' a brüsszeli aláírást nem lehet napvilágra hozni, amíg min­denki be nem szenteli, ám több ország parasztszövetsége meg­mondta nekünk, hogy ötödik fordulóban tárgyalnak kormá­nyukkal az ügyről és tiltakoz­nak a beengedésünk ellen. A termelők sejtik, mivel jár a tár­sult tagság, de érdemben nem készülünk rá. mondhatni, azt sem tudjuk, jéghokizni fogunk­­e vagy’ röplabdázni. A magyar mezőgazdaság szemmel látha­tóan súlyos áldozatokat hoz, s csak remélni lehet, hogy tud­juk. miért tesszük. A krízis azért szerintem sem az Antall­­kormány mezőgazdaság ellenes magatartásának a következmé­nye; összeomlott körülöttünk minden, pedig ez a szektor döntően a keleti pályákra ké­szült. Ezzel együtt elvártam volna, hogy- a közös piaci ügye­inket legalább olyan mélyen megvitatják velünk, ahogy tet­ték ezt a francia parasztokkal, a németekkel stb. Lehet erre azt mondani, hogy mi múlt re­zsimből itt maradt érdekképvi­selet vagyunk, de akkor vitas­sák meg az Akadémiával, az egyetemmel, a kutatókkal. Az agrárfórumon minden jelentős érdekképviselt ott van, s az el­lenérdekű felek is ugyanazt mondják az EK-ügyekben. a szövetkezeti törvénnyel kap­csolatban, amit mi: áz agrár­­szektor képviselői egy gyéké­nyen árulnak.- Önök kérik a friss átalakulási törvény módosítását!- Ha sor kerülne rá, az ne­kem a bocsánatkérés perce len­ne; azt mutatná, nincs igazam abban, hogy a politikai gőg erősebb, mint a szakmai érte­lem. Itt van például csak a szö­vetkezeti munkanélküliek ügye, akiknek ez a törvény egy vasat sem ad. Hogy miért, azt magyarázzák meg az urak Sza-i bolcsban, Borsodban, rám ne számítsanak!- Van sikerélményük is?- Ki emlékszik az első kár­pótlási törvényre - amit egyéb­í ként az FM munkásőr-parancs­­í noka irt s amiben 31 hektár­nál több föld nem maradhatott volna a szövetkezetek birtoká­ban7 S milyen törvény született sok baja ellenére? A szövetke­­* zeti tagok kapnak 350 milliár­­dot és egy szabad szövetkezeti törvényt. Ekkora győzelemről i nem álmodott senki. Volt erőnk és bátorságunk az Alkotmány­­bírósághoz fordulni, verekedni akkor is, amikor minden sze­métnek elmondtak bennünket. Nem léptünk le, nem azért, mert elnökök vagy „agromóku­­sok” akarunk lenni! (Remélem is, hogy- a Volgás, titkámós elv­társak el is tűnnek és mene­dzserek meg tulajdonosok ve­szik át a helyüket.) Nem vonul­tunk vissza, mert nem lehet fe­ladni százezrek hadállásait.

Next

/
Oldalképek
Tartalom