Hungarian Press Survey, 1992. március (8212-8232. szám)

1992-03-03 / 8213. (8214.) szám

/ Még egyszer Gálszécsy Andrással

..Én csak véletlenül lettem miniszter

Magyar Hírlap, 1992. február 27.

/r

Belefáradtam abba. hogy munkám során feszültséget okozott bennem a köztisztviselő és a politikus egymással ellentmondó szerepkörének összeegyeztetése — mondja lemondása okaként Gálszécsy András, a titkosszolgálatokat felügyelő tárca nélküli miniszter, hangsúlyozva: hivatástudata nem párosul a politikusoknál elengedhetetlen küldetéstudattal. Minisztersége 14 hónapjának tanulsága tehát, hogy olyan tisztséget, aminek politikai kockázata van. nem vállal többé.

— Ön gazdasági szakember, aki a közvélemény előtt ismeretlen hivatalnokként dolgozott, így szinte mindenkit meglepetésként ért a miniszteri kinevezése.

— Már többször elmondtam, s meg is mosolyogtak miatta: teljesen véletlenül kerültem kapcsolatba a titkosszolgálatokkal. Egy barátomnak panaszolta el Boross Péter — aki akkor még politikai államtitkárként felügyelte ezt a területet —, hogy nagy káderhiányban szenved.

Nem sikerült olyan szakembereket találnia, akik az előző rendszerben nem dolgoztak túlzottan exponált területen, ugvanakkor megfelelő végzettséggel és számottevő közigazgatási gyakorlattal rendelkeznének. így tehát egy balatoni nyaralóban vetődött fel először a nevem, s 1990 nyarán ki is neveztek titkárságvezetőnek. Amikor pedig Boross Péter átvette a belügyi tárcát, engem javasolt utódául, amit a miniszterelnök — anélkül, hogy ismert volna — el is fogadott.

— Csakhogy alig szerezhetett jártasságot a titkosszolgálatok munkájában. Nem volt ez kockázatos lépés?

— A korábbi vezetők ezeknél a szolgálatoknál olyannyira kompromittálódtak. hogy menniük kellett. Tehát a miniszterelnöknek tulaj-, donképpen annyi választása volt, hogy vagy az MDF általa ismert aktivistái közül állít valakit erre a posztra — bizonyára akadt volna jelentkező —, vagy vállalja a kockázatát egy pártonkívüli idegen kinevezésének. Szakmai szempontból pedig kúl nagy különbség nem

volt. hiszen ehhez a munkához a korábbi demokratikus ellenzék egyetlen tagja sem értett. Antall József bölcsességét dicséri. hog\ döntését pártpolitikai szempontoktól függetlenül hozta meg.

— De miként vélekedett erről az egykori gazdasági főigazgató-helyettes?

— Hályogkovács módjára vállaltam ezt a tisztet, bár abban bizonyos voltam: a hivatalnoki feladatok, illetve az ehhez kapcsolódó szervezési kérdések megoldása nem okozhat nehézségei, hiszen 1964 óta dolgoztam az igazgatásban. Ugyanakkor a titkárságvezetőként töltött négy hónap alatt bizonyos tájékozottágra szert tehettem: a hivatalok folyó ügyeiről éppen annyit tudtam, mint a miniszter. A kockázatot tehát nem ítéltem túl nagynak.

— És a szakismeret hiánya ?

— Kérem, ezt éppen olyan feladatnak tekintettem, mintha más tárca vezetésére kértek volna fel. amit — kellő tájékozódás után — esetleg szintén elfogadok. Itt pedig módom volt felmérni a helyzetei, s pontosan láttam: az óriási fejetlenség. az emberekben uralkodó félelmek ellenére van esély arra, hogy a szolgálatokat talpra állítsuk, ugyanis kitűnően képzett, jóra törekvő. hivatástudattal dolgozó munkatársakkal rendelkeztünk.

— Tulajdonképpen szerencsés pillanatban vette át a tárca vezetését, hiszen elődje a munka nehezebb részét már elvégezte.

— Ha a szükséges személyi változásokra gondol, igaza van. s ezé;, hálás is vagyok Boross Péternek. 0 ugyanis menesztette azt az