Hungarian Press Survey, 1992. március (8212-8232. szám)

1992-03-31 / 8231. (8232.) szám

Magyar Hírlap, 1992.márc.26.

romboló nyilatkozata, a kormány több politikai lépése is mérgezte a légkört. Ha a Duna-medence népeinek közeledéséről továbbra is csak ábrándozhatunk, ezért az Antall-kormányt is felelősség terheli.

Az Antall-kormány retorikájában előtérbe állította ugyan a határon túli magyar kisebbségek ügyét, a gyakorlatban azonban édeskeveset tett azért, hogy erősödjék kapcsolatuk az anyaországgal. A kormány nem támogatja, hogy határon túli magyar diákok jelentős számban tanuljanak hazai oktatási intézményekben. A kormány határrendészeti, idegenrendészeti intézkedései a szomszéd országokban élő magyarok utazásait, a válaszlépések pedig a hazai magyarok kiutazásait nehezítik. Két év után sem nyújtott be a kormány nemzetiségi törvényt, illetve visszavonta a korábban konszenzussal elfogadott kisebbségi törvénytervezetet.

11. Bármilyen nagy legyen is az .Antall-kormány felelőssége a gazdaságpolitikai tehetetlenségért, a szociális érzéketlenségért, az oktatás- és kultúrpolitikai dominanciatörekvésért, a külpolitikai hazárdjátszmákért, nem ezzel okozta a legnagyobb bajt az új Magyarországnak. A legnagyobb baj, hogy kétéves országiásával az Antall-kormány magát a politikai demokráciát járatta le.

A szabad választások előtt a magyar nép abban reménykedett, hogy a pártállami berendezkedést a Nyugatról ismert liberális demokrácia váltja majd fel: az évtizedek óta áhított többpártrendszer, az állampolgárok választási lehetősége a programjaikkal vetélkedő pártok között, a döntéseket a nép színe előtt hozó parlament, a parlamentnek felelős kormány, a hitelesen tájékoztató és a

politikát ellenőrző szabad sajtó, a törvényhozó és végrehajtó hatalomtól független bíróságok, a nem a kormánytól. hanem a lakosoktól függő helyi önkormányzatok. Az eltelt két év tapasztalatai azonban valami egészen mást mutatnak.

A többpárti parlament munkáját a televízióban nyomon követő állam- < polgároknak az érvek csatája, a meg- j fontolt vita helyett azt kellett tapasztalniuk, bogy a kormánypárti töbtv ség rendre visszaél helyzetével, s akadályozza az ellenzéket, szempontjainak előadásában, alternatív megoldásainak felmutatásában. A miniszterelnök megmutatta, hogy i ügyet sem vet a nyilvánosságra, s I megtartja leszerepelt minisztereit, kormánytisztviselőit. A sajtóból ér-' • kező kritikára az Antall-kormány egyetlen reakciója az a törekvés, hogy — élve az örökölt állami sajtótulajdonnal — minél több lapra tegye rá a kezét, minél több szerkesztőségbe ültesse a maga embereit, s megpróbálja teljesen a maga ellenőrzése alá helyezni a közszolgálati rádiót és televíziót. Az Antall-kormány a gyakorlatban nem szívesen ismeri el a modem demokrácia alapját, a hatalom megosztását, és a választásokon a kormányzásra szerzett mandátumát minél inkább igyekszik kiterjeszteni a többi hatalmi ágra: a jegybankra, az igazságszolgáltatásra, a sajtóra. Ezt szolgálja a kormánypárti politikus kinevezése a jegybank i élére, a bírósági elnöki kinevezések botrányos módja, a rádió és televízió megszerzésére tett egymást követő próbálkozások. A kormánykoalíció ■ lankadatlanul törekszik arra is, hogy 1 mind szűkebbre szorítsa a tőle független két közjogi intézmény: a köztársasági elnök és az Alkotmánybíróság hatalmát.

Az állami tulajdon kiterjedt szerepe folytán az Antall-kormány hatalmi politikája a gazdaságban és a művelődési intézményekben is érvényesül. Nagyvállalatok, bankok, országos kulturális intézmények vezető pozícióit töltik be pártpolitikai alapon.

A mindenkori kormánytól független intézmények közé tartoznának az önkormányzatok. Amióta a kormánykoalíció alulmaradt az önkormányzati választásokon, az Antallkormány minden tőle telhetőt meg- j tesz az önkormányzatok hatáskörének, önállóságának korlátozására, a kormányt képviselő köztársasági megbízottak hatáskörének kiterjesztésére.

Megállapítható: míg az Antallkormány kétéves tevékenysége nem járt értékelhető eredményekkel a gazdaság átalakításában, a szociális garanciák újjáépítésében, szabad oktatási rendszer kialakításában. Egy területen: a kormányzat hatalmi pozícióinak kiterjesztésében, az MDF klientúrájának építésében számottevő eredményeket értek el. A kormány hatalmi terjeszkedése súlyosan veszélyezteti a fiatal magyar demokráciát, hiszen aláássa az egymás mellett működő, egymást korlátozni hivatott intézmények függetlenségét, és a hierarchikus függőségi kapcsolatok továbbéléséhez vezet. Sok területen alakul ki ezáltal az egykori pártállamra emlékeztető helyzet, amikor a szakértelem helyett a kormánypárt iránti lojalitás válik fő erénnyé. Az állampolgárok nem alapozatlanul következtetnek arra, hogy a pártállami viszonyokhoz képest nem történt érdemi változás, csupán új urak ültek a régiek helyére, és más retorikával, más színekben, de a már jól ismert módon uralkodnak felettük.

12. A gazdasági eredmények elmaradása, a polgárok bizalmának gyorsuló eróziója arra kényszeríti az Antall-kormányt és a mögötte álló pártokat, hogy uszító kampányokkal mozgósítsa fogyatkozó híveit. A múlt lezárására a szabad választásokat követő hónapokban lehetett és kellett volna sort keríteni, de ezt az Arttall-kormány elmulasztotta. Az azóta periodikusan felmelegített igazságtételi kezdeményezések rendeltetése az, hogy eltereljék a figyelmet az ország valódi problémáiról és a kormány tehetetlenségéről, és izgalomban tartsák a kormánypártok támogatóit, nem törődve azzal, hogy folyamatosan mérgezik a társadalmi légkört.

Az Antall-koiminy országlása az elmúlt két év során nem vezetett gazdasági összeomláshoz, nem váltott ki erőszakba torkolló súlyos szociális konfliktusokat, nem engedte át az országot a nyíltan szélsőséges politikai erőknek, nem sodorta az országot nyílt konfliktusba valamelyik szomszédjával. Holott az ilyesmit sem lehet manapság kizárni. Az Antall-kormány tehát nem bizonyult rosszabbnak, mint a megelőző évtizedek kommunista kormányai.

De jobbnak sem. Átgondolt, eredményes gazdasági reformpolitikát, az állami túlhatalom leépítését, demokratikus szellemű politizálást, modem európai politikai kultúrát, emberi hangot az Antall-kormánytól és a mögötte álló pártkoalíciótól hiába várunk. A demokrácia becsületét csak a következő kormány adhatja vissza.