Hungarian Press Survey, 1992. március (8212-8232. szám)

1992-03-03 / 8213. szám

Magyar Hírlap, 1992.fébr.29

IV

i ( Tamás Gáspár Miklós

Magatartási kódex magyar intézményeknek

„A szabaddemokraták a külföldön már ijesztő méretű és nálunk is mocorgó idegengyűlölő hisztéria láttán egyezséget kínálnak a magyar politikai erőknek, de legalábbis a parlamenti pártoknak: vonjuk ki a menekülők, a migrációs politika kérdéseit a kampányretorikából, ne csöndüljenek föl az idegengyűlölet hangzatai a demokratikus versenyben, ne keressen senki fekete vagy sárga bőrű bűnbakokat a nehezedő gazdasági állapotokért.”

Leszögezzük, hogy engesztelhetetlenül szemben állunk minden olyan politikai erővel, amely enged a fajgyűlölő, idegengyűlölő, ultranacionalista koráramlatoknak, amelyek veszélyessége nem látszik csekélyebbnek, mint a második világháború előestéjén volt.

A szabaddemokraták magától értetődőnek tekintik, hogy az emberi jogok tekintetében nincs különbség a magyar állampolgárok és a bármilyen okból és módon hazánk területére került külföldiek között.

A szabaddemokraták szükségesnek tartják, hogy a Magyar Köztársaságban törvény mondja ki: a legtöbb országban uralkodó szokás szerint a Magyarországon becikkelyezett, kihirdetett hatályos nemzetközi jogi szabályok elsőbbséget élveznek a honi jogban. A törvényi egyértelműség hiánya okozza azt, hogy a hazánkban is hatályos emberi jogi nyilatkozatok, egyezségokmányok, szerződések, konvenciók bírói úton nehezen érvényesíthetők.

A szabaddemokraták addig is szükségesnek tartják, hogy — mivel ezt a magyar jogrend ha nem is írja elő, de megengedi — a magyar állam a nemzetközi és európai jogi elvek és szabályok szerint járjon el. Gondoskodni kell róla, hogy azok a menekülők, akikkel szemben a hatóságok kényszerintézkedéseket alkalmaznak, jogorvoslattal élhessenek.

A menekülők sorsát befolyásoló jogszabályok — így a 101/1989. (IX. 28.) MT rendelet, az 1989. évi 19. tvr., az 1957. évi V. tv. stb. — az egykori Magyar Népköztársaság jogából maradtak ránk. Ezek helyett a jelenlegi alkotmánnyal és a nemzetközi, valamint európai emberi jogi alapdokumentumokkal összhangban álló egységes törvényre vagy törvénycsomagra kell javaslatot tenni.

Az alkotmány és az alkotmányosság védelme nemcsak a magyar állampolgárokra terjed ki, hanem a hazánkban tartózkodó külföldiekre is, habár ez utóbbiakra nem mindig közvetlenül és nem egyforma mértékben. Alkotmányos jogállamban a jogvédelem mindig az egyén oldalán kell hogy legyen, ezért a hatóság beavatkozásának, ellenőrzésének törvényi korlátái vannak, és ezek a korlátok minden megkülönböztetés nélkül mindenkivel szemben kötik, például a bírói függetlenség és pártatlanság, és í a habeas corpus elvének tiszteletben f tartása mindenkivel szemen kötelező, I általános jogelv.

Az állami juttatások vonatkozásában azonban nem áll fönn jogegyenlőség a magyar állampolgárok és a

menekülők között, sőt a menekülők különféle kategóriái között sem. A / politikai menekültek például kedvez- I menyes elbánásra jogosultak, a szer- i ződéses külföldi munkavállalók vagy I vállalkozók kétoldalú egyezmények t alapján igénybe vehetnek bizonyos ' társadalombiztosítási szolgáltatásokat, de az illegális bevándorlók többé-kevésbé csak a jótékonyságra támaszkodhatnak sib.

A magatartási kódex nem pótolja a törvények hiányait. Föl kell rá hívnunk a figyelmet, hogy a szükséges diszkriminációt is az általános emberi jogi és alkotmányos alapelvek szellemében kell szabályozni. A Magyar Köztársaságnak előnyben kell részesítenie a nálunk letelepülni óhajtó kisebbségi magyarokat az alkotmány 6. í§ (3) alapján, de etnikai eredet tekintetében a kérelmek elbírálásánál más — például faji vagy vallási — megkülönböztetést nem alkalmazhat.

I A legnagylelkűbb migrációs politi| kát (és a szabaddemokraták erre töírekszenek) is korlátozzák a gazdasá- i gi, szociális és politikai körülmények. A bizonyítottan politikai menekültek kivételével — akiknek az arányszáma csekély — az államnak lehetősége van megszabni, kit fogad be a területére, mennyi ideig és milyen föltételek mellett. A gazdasági és szociális korlátok nyilvánvalóak, a politikaiak

már kevésbé. A demokráciákban a közvélemény uralkodik. Ha a bevándorlástól, áttelepüléstől, gazdasági migránsáradattól, az olcsó idegen munkaerő konkurenciájától tartó, a menekülőkkel kulturálisan nem rokonszenvező véleménycsoportok befolyásolják a szavazati arányokat, akkor a migrációs politika választási politikává válik, és ez ritkán kedvez az emberi jogi-természetjogi, humánus megközelítésnek. A szabaddemokraták a külföldön már ijesztő méretű és nálunk is mocorgó idegengyűlölő | hisztéria láttán egyezséget kínálnak a magyar politikai erőknek, de legalábbis a parlamenti pártoknak: vonjuk ki a menekülők, a migrációs politika kérdéseit a kampányretorikából, ne csöndüljenek föl az idegengyűlölet hangzatai a demokratikus versenyben, ne keressen senki fekete vagy sárga bőrű bűnbakokat a nehezedő gazdasági állapotokért.

A szabaddemokraták a Szent István-i elvek alapján — amellett hogy óhajtják a nemzet kulturális önazonosságának, hagyományainak, élet- I formájának megőrzését és megerősítését — nem idegenkednek egy etnikailag, nyelvileg, kulturálisan némileg színesebb új Magyarországtól. Színesebb Magyarország: gazdagabb Magyarország.

A liberalizmus abban (is) különbözik a puszta demokratizmustól, hogy biztosítékokat keres és talál a durva többségi elv érvényesítésével szemben. A modern liberális demokrácia toleráns és humánus. Ennek a jellegnek a megtartása úgy lehetséges, hogy a társadalmat érzelmileg megosztó kérdésekben lehetőleg ne hatóságok vagy törvényhozó testületek döntsenek, hanem a tömegszenvedélyeklől függetlenebb, az igazságosság magasztos alapelveinek alávetett pártatlan bíróságok.

A cél nem az, hogy Magyarországot elárassza a menekülők áradata, hanem az, hogy mindőjükkel — akár befogadjuk őket, akár távozásra kér! jük — emberségesen és szeretettel j bánjunk, hiszen felebarátaink.

A Magyarországra érkező menekülők (politikai menekültek, áttelepülők, bevándorlók, katasztrófa sújtotta menedékkeresők, gazdasági rnigránsok) és más külföldiek (ideiglenes letelepedők — vállalkozók, munkavállalók, nemzetközi szervezetek és külföldi intézmények, cégek képviselői, itt tanuló külföldi diákok —, turisták, üzleti vagy hivatalos célú látogatók, rokonlátogatók stb.) számos esetben találkoznak magyar intézményekkel, amelyek magatartásától — persze különböző mértékben — jólétük, biz-