Hungarian Press Survey, 1992. március (8212-8232. szám)

1992-03-23 / 8226. szám

Magyar Hírlap, 199^.iuárc. 18. mérettél el is hittem, hogy ez az anyag nincs a levéltár birtokában. Október 3-án végül sikerült elérnem, hogy a PTI új igazgatója, Földes György, akinek elsősorban köszön­hetem, hogy a kutatási engedélyt megkaptam, telefonon visszahívott, és a következőket hozta tudomásom­ra: „Hajdú Tibor ezt a dokumentu­mot korábban és nem tőlünk kapta meg.” Ezt megelőzően azonban, au­gusztus 16-án az akkori igazgató, Balogh Sándor professzor a Népsza­badságban elismerte, hogy náluk ka­pott Hajdú Tibor engedélyt „egy nem hitelesített jegyzőkönyv” kuta­tására. Földes György pedig a Nép­­szabadság 1992. március 6-ai számá­ban azt nyilatkozta, hogy az intézet egyik elhunyt vezetőjének páncél­­szekrényéből került elő tavaly ez a másolat. Ki tudná megmondani, hogy a számtalan változat közül me­lyik az igaz? Hajdú Tibor legújabb, márciusi nyilatkozataiból rám a legmegdöb­bentőbb hatást az gyakorolta, hogy kutatásában Aczél György volt az egyik fő segítőtársa. Előttem ez tisz­tázni látszik egy régi, megfejthetet­len rejtélyt. Eléggé ismert, hogy Ká­dár János közvetlen környezetében nem kedvelte és tartósan nem is tűrte meg a nagy műveltségű és átlagon felüli szellemi képességekkel rendel­kező személyeket. Aczél György pe­dig az volt a javából. Kádárnak ideá­lis ideológiai-kulturális KB-titkámak minden tekintetben Szirmai István felelt meg. Számomra most kezd bi­zonyossá válni, hogy Aczél György kiválóan ismerte Kádár János 1956. november 4-e előtti életpályáját, és ezt Kádár János is tudta. Enyhén szólva Aczél György legalább úgy kézben tudta tartani Kádárt, mint a Sztálin és Berija nélküli moszkvai sztálinista vezetés, amikor 1956. no­vember elején' a fenyegetés eszköztá­rát is felvonultatva elérte, hogy vál­lalja a neki szánt új helytartói szere­pet. Szerintem itt keresendő Kádár és Aczél életre szóló véd- és dacszö­vetségének a megfejtése, amelyben azonban a kétkulacsos és képmutató Aczél György tartotta igazán a mar­­sallbotot a kezében. Nem véletlen, hogy Aczél belső „tanácsadói" köré­hez mindig több, súlyosan kompro­mittált ÁVH-katpol. vezető is hozzá­tartozott . Sokat eláruló jelképes tény, hogy Simon Jolán. Péter Gábor fele­sége, vörös rózsacsokrot kapott Aczéltól, amikor az általa intézen la­káscserét lebonyolították. Nem is ér­tem, hogy igazából miért is vagyok ennyire ezen megrökönvödve. Hi­szen már 1985-ben olvastam Fehér­­váry István Szovjetvilág Magyaror­szágon című könyvében Aczél gyűj­­tőfogházi „tevékenységének" súlyos megbélyegzését. Nincs módom most sorra venni Hajdú Tibor könnyen felfedhető ma­nipulációinak egész eddig publikált fegyvertárát. Apám jelentős iratha­gyatéka és eddigi kutatásaim alapján csak néhány kérdést emelek ki. Kádár Jánosnak az 1945 utáni el­nyomószervekkel, illetve tevékeny­ségükkel való kapcsolata már 1945 januárjában kezdetét vette. Kovács József, Péter Gábor segédtisztje, az illegalitásban bátor és tiszta erkölcsű sajtóterjesztője 1956 júniusában a márianosztrai fegyház 475—D —477. szám alatt nyilvántartott, Pé­ter Gáborral együtt elítélt rabja, Rá­­kosiék, a Piros László vezette ÁVH megrendelésére sorozatban gyártotta a Farkas Mihály és fia elleni vádira­tok „dokumentációját”. Kovács Jó­zsef azonban akarva-akaratlanul sa­ját múltjával is rákényszerült valami­lyen módon szembenézni. Azt pró­bálta bemutatni, hogy vált egy fiatal, tisztességes kommunistából Péter Gábor mellett kegyetlen, gátlástalan verőlegénnyé. íme egy rövid részlet 1956. június 2-án kelt írásából: .Az első verésben Péter Gábor. Kádár Já­nos és Kállai Gyulával vettem részt 1945 januárjában, egy nyilas képvi­­• selőt puszta kézzel, illetv e léccel ver­tünk meg." Kovács József a követ­kezőkkel folytatja: „1948 nyarán Pócspetriben Péter Gábor, Kádár Já­nos és Décsi Gyula tudtával... több egyént és a papot Princz. Bánkuti. Szatmári stb. stb. megverték gumi­­bottal. A gyilkost (?) Kajli és én kéz­­zel-lábbal megvertük." Ezzel kapcsolatosan különös fi­­( gyeimet Pócspetri ma már ismert tra­gikus sorsa érdemel. Ez még Rajk László belügyminiszterségének ide­jére esik. Hajdú Tibor óvodásoknak szánt fordulatát kölcsönözve valóban mi is történt? A naiv, jóhiszemű Ká­dár Jánost a barátja, Rajk László Far­kas Mihályhoz hasonló, feltehetően tőle elsajátított rafinált módon csőbe húzta, amikor maga helyett őt küldte Pócspetribe a falu lakosságának ke­gyetlen megveretésére. 1956 végén tudtam meg a Gyors­kocsi utcai szovjet—magyar vizsgá­lati börtönben Péter Gábortól, hogy Kádár János már 1948-ban egy konkrét esetben szerepet vállalt Rá­kosi megbízásából Rajk László és felesége mellett. Ezért utazott a Rajk házaspárral a Szovjetunióba nyaralá­suk idejére annak ellenére, hogy sza­badságát mindig legszívesebben Ali­­gán töltötte. Hogyan került Kádár János a Rajk-Ügvbe? Az ÁVH állami fel­ügyeletét ellátó belügyminiszterként! Ideje volna abbahagyni azt a szédí­­tést is, hogy Kádárnak semmi köze nem volt például a Mindszenty-ügy­­höz, a Rajk-perhez kapcsolódó vala­mennyi ÁVH-vizsgálathoz. az úgy­nevezett jobb- és baloldalinak minő­sített volt szociáldemokrata vezetők és funkcionáriusok elleni tömeges terrorhoz, Recsk létesítéséhez, a Standard-ügyhöz stb. Kádár János az ominózus „látoga­tás” esetében sem Farkas Mihály fondorlatának következtében vett részt Rajk László kihallgatásában. Egy ízben maga Kádár János is kie­sett jól felépített saját legendagyűjte­ményéből. 1956. április 23-án, miu­tán a hatalmi maffia már egységesen úgy döntött, hogy az igazából soha fel sem ismert összes bűneiért az egyre elégedetlenebb országnak egyik vezetőjüket dobják oda konc­ként. Kádár János megjelent Farkas Mihály felelősségét „vizsgáló". Rá­kosi és Gerő által kiválóan kiválasz­tott bizottság előtt, és a jegyzőkönyv tanúsága szerint a következőképpen adta elő ezt a „látogatást": „Rajk eleinte minden ellene felhozott vádat tagadott, s ekkor írta a pártnak a köz­ismert levelet” (sajnos még ma sem ismén a közvélemény ezt a Rajk-le­­velet. — F. V. megjegyzése). Ekkor adta Rákosi elvtárs azt az utasítást I Farkasnak és neki. hogy beszéljenek ! Rajkkal. Menjetek be — móndta Rá- i kosi Kádár szerint —, beszéljetek I ezzel a szerencsétlennel, mert az vi- I lágos. hogy itt van valami, mondja > meg őszintén, mi van nála. mert így 1 még megmentheti magát. Ha ezt I nem teszi meg. akkor nem... (itt két : szó hiányzik. — F. V. megjegyzése) ■ látni, mi lesz vele.” Nehogy az olva­­; só egy szót is elhiggyen Rákosinak. ! Hiszen 1949. május 31-én a Donáth i Ferenc által saját kezűleg írt titkársá­­j gi jegyzőkönyv szerint Rákosi össze­■ sen ennyit szentelt Rajk László letar­tóztatása „jóváhagyásának":..... az | Államvédelmi Bizottság szükséges­nek tartja Rajk László őrizetbe véte­lét. Rajkot a rendőrség tegnap letar­tóztatta. A Titkárság Rákosi elvtárs bejelentését tudomásul vette." Jelen voltak (a jegyzőkönyv sorrendje sze­rint: Rákosi. Szakasits, Gerő, Farkas. Kádár, Marosán, Kovács István, Horváth Márton és Donáth Ferenc). Az Államvédelmi Bizottságnak 1948 óta négy állandó tagja volt: Rá­kosi (elnök), Gerő, Farkas és Kádár. Június 9-én a politikai bizottság ülésén Rákosi már tényként beszélt „a kémkedési ügyről", és előadta, hogy javasolni fogja a kv-nek. bíz­zák Rákosi. Szakasits. Gerő, Farkas és Kádár elvtársakra az ügy felszá­molását! —>

Next

/
Oldalképek
Tartalom